Az utolsó Halálfaló

13. Fejezet

Igen tudom, tudom. Nagyon régen nem tetem már fel új fejezetett. Ezért bocsánatott is kérek, de most végre itt van egy. Remélem tetszeni fog. :D Jó olvasást hozzá. És további szép napot.

- Mégis, hogy a fenébe gondoltad ezt az egészet? – kérdezte, és én tudtam, hogy erővel fogja vissza magát attól, hogy leüvöltse a fejem.

- Látta mi történt. Nem sok választásom volt. – feleltem halkan. És ezzel együtt le is sütöttem a tekintetem.

- Viszont utána azonnal szólnod kellet volna az igazgatónak. A Nagyúr akkor is vadászott volna a Rendre, ha eleve nem létezet volna ez a nevetséges egyesség köztetek. És most saját akaratodból egy hatalmas előnyt adtál a kezébe, velünk szembe. Van fogalmad róla, hogy mit teszel éppen? – kérdezte, és hallani lehetett a hangján, hogy már egyre kevésbé képes vissza fogni magát. Felemelve a tekintetem még azt is észrevettem, hogy erővel szorít rá az asztallapjára, ezzel is visszatartva magát.

- Tisztában vagyok a helyzettel... - nem hagyta, hogy befejezem. Két nagy lépéssel előttem termet és a galléromnál fogva rántott fel a székből. Mondanom sem kel, hogy rendesen a torkomra forrasztotta a szót, mert meg nyikkanni sem mertem a tekintete láttán.

- Szerintem cseppet sem vagy vele tisztába. Ha tényleg éreznéd a tetteid súlyosságát, akkor most nem itt tartanánk. – morogta közvetlen az arcomba. Lassan elengeded és én visszarogytam a székre. Majd visszasétált az asztalához. Nekem háttal neki támaszkodott, így már nem láthattam az arcát.

Nem szólaltam meg, vártam, hogy Piton egy kissé lehiggadjon. Egy pár perc után összeszedtem magam és megszólaltam.

- Professzor? – kíváncsi voltam, hogy most már hagyja-e, hogy meg magyarázzam a történteket. Lassan felegyenesedet és szembe fordult velem, arcán már helye sem volt a korábbi dühnek, sejtésem szerint csak egyszerűen elrejti, de legalább már hajlandó volt meg hallgatni. – Tudom, hogy ez most úgy tűnhet, mintha elárultam volna a Rendet, viszont meg kel érteni, hogy ezzel legalább egy időre megvédhetem azt, ami fontos nekem. És cserébe csak... - nem fejeztem be, mert nem tudtam hogyan.

- Ezen döntéseddel még egyet tudok érteni részben. Viszont a kötelék... - arcán ismét a düh jelei mutatkoztak ezért inkább a szavába vágtam.

- Tisztába vagyok a következménykel és együtt tudok vele élni. Nem kérem azt, hogy engem védve, cserbenhagyja a Rendet. Valamint az gyanús lenne, ha ezen túl minden sikerülne. Hisz maga utál és Ő is ezt hiszi, de ha nem követ el hibát csak azért, hogy engem óvjon a büntetésektől csak gyanúba keverné magát és lebukna. Ami egyáltalán nem lenne kedvező. – Bár én tudom, hogy ehhez már késő. Viszont Pitonnak továbbra is fen kel tartani a látszatott.

- Fogalmad sincs, mit vállaltál magadra. – sóhajtott és láttam, hogy kezd megbékélni a helyzettel. Mivel, már a tetteket nem lehetett vissza vonni kénytelen volt belenyugodni azokba. – Bevallom, mikor eltűntél otthonról és meg láttalak a gyűlésen gyanakodtam rád, de elvetettem, mivel nem akartam el hinni, hogy az Arany fiúból egy halálfaló lett. És még most sem tudom el hinni, hogy az ott te lettél volna. – szavai megleptek, sosem gondoltam volna, hogy ennyire bízott bennem, de sejtésem szerint ezt azt elmúl tíz percben romboltam porrá. – Válaszolj nekem egy kérdésre. Még is most melyik oldalon állsz?

A kérdés nem lepet meg. Viszont az, hogy nem tudtam erre rögtön választ adni már sokkal inkább. Rá akartam vágni, hogy természetesen Dumbledore oldalán, de a szavak nem bírták elhagyni a szám. De azzal teljesen tisztába voltam, hogy nem akarom, hogy a Nagyúr kerüljön hatalomra.