Az utolsó Halálfaló

7. Fejezet

Hát ismét itt volnék. Ne haragudjatok, hogy el tűntem csak kicsit padlón voltam és nem sok kedvem volt írni. De már kezdem össze kaparni magam és igyekszem pótolni a lemaradásom. :D

Lassan és óvatosan osontam ki a szobából, majd le a nappaliba. Szerencsére már éjfél is elmúlt és már senki sem tartózkodott a szobában. A láthatatlanná tévő köpenyt az egyik kis szekrény üres fiókjába tettem, hogy mikor vissza érek egyből el rejthessem a maszkot. Gyorsan magamra vettem a maszkot és el hoppanáltam. A Malfoy birtok magasodott előttem, mikor meg érkeztem a kívánt helyre, és örültem, hogy még az előtt fel vettem a maszkot, hogy indultam volna. Ismertem a járást, és az, hogy senkivel sem találkoztam út közben arra enged következtetni, hogy a gyűlés már tart. Oda érve az ajtóhoz, meg torpantam. Azon morfondíroztam, hogy kopogjak-e, de elég hülyén vette volna ki magát. Ezért csak simán be nyitottam és beléptem a terembe.

●●●

Az ajtó hirtelen kinyitódására, mindenki fel kapta a fejét, mindenki kivéve egy embert. Az illető, aki épp most jött meg, határozott léptekkel igyekezett a trónus felé. Majd meg sem állt addig, és el is foglalta helyét annak jobb oldalán. A Nagyúr lassan ki nyitotta a szemét és az előtte állókra szegezte vörösen izzó tekintetét, nem foglalkozva a jobbján lévő személlyel, meg kezdte a mai gyűlést.

- Lucius. Mit tudunk, mik Caramel tervei? - fordult a szőke férfihez.

- Nagyuram. A Miniszterelnöknek szándékában áll eltávolítani Dumbledoret a Roxfort igazgatói székéből. Valamint egy Minisztériumi alkalmazottat szeretne kijelölni az új Sötét Varázslatok és Kivédésük órára, mint Főinspektort. A hölgy neve Dolores Jane Umbrige. - vázolta fel a férfi a helyzettett.

- Mit kel tudnunk erről a nőről, hisz nem ok nélkül hoztad fel, igaz? - kérdezte a Nagyúr.

- Valóban nem. Miss Umbrige egy igen fontos személy a Minisztériumban, valamint igen nagy befolyással is rendelkezik. És mint Főinspektor nagyban tudja befolyásolni az iskola szabályzatát. Így Dumbledort is sakkban tudjuk tartani, mivel így Caramel is szabad kezet kap az iskola ügyeit illetően. - fejezte be mondandóját Lucius.

Csend követte szavait. Majd a Nagyúr meg beszélte Luciusal, hogy a férfi ejtsen el egy-két tanácsot a Miniszterelnöknek, hogy miként is tudná Dumbledoret sarokba szorítani. Igaz ezt még sok elő készületek és aprólékos munka fogja követni, de a vég eredmény ugyan az lesz. Dumbeldore bukása. A meg beszélés ezt követően már nem tarot sokáig. Csak aprólékos és taktikai meg beszélésekről volt szó a következő három támadás részleteiről. Valamint a rég-új szövetségesek fel kereséséről is eset egy-két szó.

- Bella, Lucius és Perselus, ha kérhetem, tartsatok velünk. - szólalt fel a Nagyúr és fel állt, amit minden jelenlévőt arra ösztönzött, hogy fejet hajtson. Mindenkit, egy embert kivéve. A Nagyúr el indult ki a teremből, mögötte haladva az említettek, oldalán pedig az új taggal.

Ki érkezve a ház elé, el hagyva a hoppanálás gátló bűbájt már indultak is a Denem kúriába. Útjuk egyenesen a napaliba vezetett.

- Lucius, mikorra várhatjuk a Minisztérium legyengítését? - tért egyből a lényegre a Nagyúr.

- Minden harmadik hónapban van egy éjszaka, mikor szinte senki nincs a Minisztériumban, viszont a védő varázslatok vagy kétszer olyan erősek. - vázolta a helyzetet a Malfoy családfő. - De azokat egy belsős segítségével könnyűszerrel át léphetjük úgy, hogy ne okozunk fel tűnést. Valamint azt is el intézhetjük, hogy a javunkra fordítsuk a védelmet és meg fékezzük a rendet, ha mégis meg próbálnak be jutni a Minisztériumba.