Az utolsó Halálfaló

1. Fejezet

Végre itt a nyár és nekem is sokkal több szabad időm akadt, szóval igyekezni fogok ezt és a másik történetem is folytatni. Mint észre vehető a cím az változott, mert úgy éreztem ez jobb cím lenne neki ( Korábbi címe: Szabadon a zár mögött) . A történetből nekem már több fejezet is kész van, de inkább egyesével rakom ki, hogy ha megint csak lassabb lennék akkor is legyen mit az asztalra rakni. Remélem tetszeni fog, szóval hagylak is el merülni a történetben. 

- Mielőtt még indulnánk, ezt vedd fel. - nyújtott át egy arany maszkot.

- Mért kel nekem egy másik? - kérdeztem, és közben át vetem tőle és fel is vettem. Ellenkezni amúgy sem sok értelme lett volna, de kérdeznem még szabad.

- Mint egy jelzés kép kel, hogy békét hagyjanak. Gondolom nem szeretnéd, ha meg tudnák ki is vagy. Főleg, hogy hamar meg tudná Dumbledore is és a szüleid. - húzta a száját ördögi vigyora. Élvezte, hogy sakkban tud tartani engem és Dumbledoret az ő tudta nélkül.

Igaza volt, ha a szüleim és Dumbledore meg tudnák, mit tettem azzal mindenek vége. Így legalább meg tudom védeni azokat akiket szeretek. Mióta a karomon a Sötét Jegy díszeleg a napjaim szinte rettegésben telnek. Nem bírok a szüleim közelében lenni, mert úgy érzem elárultam őket, pedig pont fordítva volt. Meg akartam védeni őket és ennek meg volt az árra. Ezért vagyok most itt.

- Indulunk. - indult meg az ajtó felé, én pedig szorosan a nyomában mentem. Egyenesen a bejárathoz vette az irányt.

- Hová megyünk? - kérdeztem meg. Nem értetem, ha a megbeszélés lesz akkor miért nem itt tartja meg. Mert az egyértelmű volt, hogy most el megyünk a birtokról.

- Malfoyékhoz. És mostantól csendben leszel, mert ha csak egy nyikkanást is meg halok tőled vendégül látlak az egyik cellámban. Mellesleg követed minden utasításom, ha tetszik ha nem. Mert, ha ellenszegülsz ott helyben meg is ölhetlek. Remélem érthető voltam. - mondta még mindig azon a nyugodt kimért hangján, mégis fenyegetőn.

- Mi lesz a dolgom?- kérdeztem bár nem sok jóra számítottam.

- Te fogod meg büntetni azokat, akik nem tejesítették a kötelességüket. - válaszolta egyszerűn.

Nyeltem egy nagyot. Az, hogy most ezt mondta nem túl biztató jel. Csak remélni merem, hogy nem kel senkit sem bántanom. És még csak arra sem számíthatok, hogy nem használhatom a pálcám. Mikor legelőször jöttem ide, már akkor le vette róla a megfigyelő bűbájt. De az okára nem szívesen emlékeznék vissza.

Ki értünk a kapuhoz és láttam, hogy ki nyújtja a karját. Úgy látszik együtt hoppanálunk. Bár ez érthető ha nekem egy ismeretlen helyre kel mennem. Amint meg érintetem a karját már el is tűnt a lábunk alatt a talaj, de hoppanálás helyett repültünk. Mikor ez tudatosult bennem erősebben szorítottam meg a karját. Az egy dolog, hogy kviddicsezek, de az teljesen más, mert akkor ott van a seprű és kevésbé kel attól tartanom, hogy akármikor lezuhanhatok. Meglepően gyorsan haladtunk és ami még furcsább volt, hogy semmit nem lehetett hallani. Amikor a seprűn ülök mást a szélzúgásán nem igazán lehetett hallani. És most, ahogy meg tudtam állapítani, vagy háromszor gyorsabban haladtunk, mégsem hallottam semmit. És a menet szelet sem éreztem a bőrömön. Olyan volt mintha egy burokban lettem volna. Bár, ha jobban megnézzük tényleg abban voltam. Egy fekete füst szerű valami volt körülöttünk, valószínűleg ez volt az oka, hogy nem ért miket a menet szél. Már kezdtem volna élvezni ezt az új fajta repülést, mikor egyszer csak zuhanni kezdtünk. Reflexszerűen még inkább megszorítottam a karját és szinte vártam a becsapódást. Néztem, miért is változott az irány de alattunk csak egy erdőt láttam. Nagyjából félúton, mintha neki mentünk volna valaminek és ezzel egyidejűleg a szemem elé egy hatalmas ház, miket beszélek egy kisebb kastély alakja bontakozott ki. Kétség sem fért hozzá, hogy ez a Malfoy birtok lesz. Ha nem is tudtam volna, hogy hova tartunk akkor is első ránézésre tudtam volna, hogy ez az övék.