Az utolsó Halálfaló

9. Fejezet

Nos itt is volna a fejezet. Jó szórakozást hozzá. :D

Beljebb léptem az irodában és vártam, hogy Umbrige kiossza feladatom. Egy ideig csak csendben ült és figyelt engem.

- Foglalj helyet kérlek. - mutatott rá a kis asztalra, ahova a pergamen már ki volt terítve. Én pedig csendben leültem. - Írni fogsz.

- Mit kel le írnom? - kérdeztem, hogy minél előbb elkezdhessem és túl legyek rajta.

- Azt fogd leírni, hogy "Hazudni bűn". Így lesz a leghatékonyabb a büntetésed. - mosolyodott el és még egy apró kuncogást is elejtet a végén. Oda jött és egy pennát tett az asztalra. - Láss hozzá.

- Mennyiszer kel leírnom? - kérdeztem meg, ahogy a kezembe vetem a pennát.

- Míg el nem érjük a kívánt hatást. - csicseregte és vissza ült a helyére, tekintetét lesem vette rólam.

- Nem kaptam tintát.

- Arra nem lesz szükséged. - mosolyodott el ismét.

Csak bólintottam és a lap fölé hajoltam, majd elkezdtem írni. De amint le írtam egyszer a mondatott, rögtön meg is álltam és rá kaptam a tekintetem a tanárnőre.

- Szeretnél mondani valamit? - kérdezte.

- Nem, semmit. - ahogy ezt ki mondtam elégedett mosoly terült szét béka képén, én pedig vissza hajoltam a feladatom fölé.

Ahogy újra leírtam, hogy "Hazudni bűn", ismételten éreztem, ahogy apró pengékként vágnak bele a kézfejembe, bele vésve a mondatott. Viszont szinte azonnal be is gyógyult, de akárhányszor leírtam a mondatott újra belevésődött a bőrömbe az a két szó. A "tinta" élénk pirosan ragyogott a pergamenen. Nagyjából fél óra után, már alig éreztem a bal kézfejemet annyira elzsibbadt a fájdalomtól. A két szó nyomán pedig már vörös volt a bőröm a folytonos meg sebzésétől. Ez még vagy egy órán keresztül tartott, mire Umbrige rám szólt, hogy fejezem be.

- Mutasd a kezed. - állt oda mellém én pedig mást nem igen tudtam tenni, oda nyújtottam azt. - Nem, nem. Ez még nem lesz elég. - ingatta meg a fejét csalódottan. Ami miatt én csak egyre dühösebb lettem. - Most elmehetsz. Holnap majd folytatjuk.

Többet sem kellet mondania, felpattantam és kisiettem az irodájából. A folyosóra érve neki dőltem a falnak és lehunytam a szemem, hogy egy kissé lenyugodhassak. Majd el indultam a lépcsők felé, ahol mindenki a nagyterem felé igyekezett. Így hát én is inkább egyenesen oda mentem hátha már Ron és Hermione is ott vannak. Megkönnyebbülésemre már ott ültek és ahogy elnéztem valamin mintha vitáztak volna. Észre sem vették, mikor leültem velük szembe annyira bele merültek a vitájukba. Ami arról szólt, hogy Ron nem hajlandó beismerni azt, hogy el vette Hermione mágiatörténet jegyzeteit.

- De már mondtam, hogy nem nyúltam hozzá. - morogta Ron.

- Pedig valakinek elkellet, hogy vegye és rajtad kívül senki sem volt a közelben. - mondta Hermione.

- De akkor sem én voltam, szerintem csak el hagytad valahol, például ki eshetett amikor pakoltál és nem vetted észre.

- Nem, még meg volt, mikor fel mentem a hálóba, de mire leértem már nem volt a táskában. - mondta egy kicsit halkabban Hermione.

- Pedig én akkor sem vetem el. Ha kell is a jegyzeted akkor is inkább elkérem, de nem lopnám el a hátad mögött. - tetté még hozzá békítőn Ron. - Majd ha fel mentünk segítek meg keresni, rendben?