Bűbájosok Beacon Hillsben

Szabadítsátok ki Mellie-t!

Már egy órája bolyongunk Tamorával az Alvilágban, közben vagy egy tucat démonnal találkoztunk és öltünk meg, de azt, amelyik megtámadta Tamit, még nem találtuk meg.

- Biztos, hogy az Alvilágban van? - kérdeztem kuzinomat - Pár éve több démon is felköltözött a felszínre.

- Idáig követtem - mondta, majd ment tovább azonban én megtorpantam

- Lejöttél ide egyedül? - kérdeztem - Emlékezz, hogy anyáink megtiltották, hogy egyedül jöjjünk le. Mindig legalább ketten kell, hogy legyünk.

- Jaj nyugi már! - sóhajtott - Wyatt itt volt velem.

Ez két dolog miatt is lehetetlennek hangzik. Az egyik az, hogy biztos, hogy Wyatt nem jött volna le vele egy ismeretlen démont üldözni. A másik pedig az, hogy Wyatt munka után jött az étterembe Allisonnal és erősen kétlem, hogy az utána lévő két órában démonra vadászott volna. Nem beszélve arról, hogy akkor Tami nem sérült volna meg és nem tőlem kért volna segítséget.

- Ne hazudj nekem - néztem rá - Wyatt nem lehetett itt veled, mert velem volt. Most vagy azért hazudtál, hogy megnyugtass, vagy.... - megakadtam Tamora arcán pedig egy ördögi vigyor jelent meg - te nem Tamora vagy.

- Sokáig tartott mire rájöttél - forgatta a szemeit majd átváltozott Egy fiatal fekete hajú nő állt előttem egy gonosz mosollyal az arcán. Épp emeltem volna a kezem, hogy elhajítsam a telekinézissel, de ő megelőzött és egy igézetet kezdett el mormolni. Egy pillanattal később elsötétült előttem a világ.

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el míg ki voltam ütve, de egy alvilági ketrecben ébredtem.

- Végre felébredtél - sóhajtott a démon

- Hatalmas hibát követtél el - mondtam - A családom hamarosan rájön, hogy elraboltál és akkor véged van.

- Ó, nyugodj meg! Hamarosan visszamész hozzájuk - mondta - Pontosabban... - kezdte majd a szemem előtt változott át. Most már úgy nézett ki, mint én. - én megyek vissza helyetted.

- Nem engem akarsz megölni - esett le

- Valóban nem - mondta - bár nagy a kísértés. Te csak egy eszköz vagy, aminek a segítségével megölöm a testvéredet. Hamarosan a testvéreid használni fogják az "elveszett boszorkány" igét, amivel magukhoz hívnak engem.

- Csakhogy te nem vagy a testvérük - vigyorogtam - Én fogok megjelenni előttük nem te.

- Azt hiszed erre nem gondoltam? - nevetett - Évek óta tervezem ezt. A ketrec, amiben vagy blokkol téged. Olyan mintha itt sem lennél. Vagyis egy részed mégis itt van - húzta fel a pólóját és a hasán egy vércsík volt látható. Ránéztem a karomra és volt rajta egy vágás.

- Vérmágia - suttogtam - Megtéveszted a mágiát, hogy a vérem miatt téged vigyen vissza.

- Valóban - mosolygott - Amikor egyedül maradok Wyattel, megölöm, aztán visszajövök és téged is kinyírlak.

- Nem vagy elég erős, hogy megöld - ráztam a fejem

- Sötét boszorkány vagyok - mondta - Nemcsak alakváltó vagyok, hanem az erőtöket is másolom. Így egy bűbájost csak egy bűbájos ölhet meg - mutatott magára utalva ezzel rám

- És hogy jössz vissza? Én nem teleportálok, mint a testvéreim.

- Ezért vettem el tőled ezt - mutatta fel a nyakláncomat Azonnal a nyakamhoz kaptam és természetesen nem volt ott. - Gondolom kupidó bácsikád nem említette, hogy az ajándéka nem csak egy szimpla nyaklánc. A kupidó erő egy része is benne van. Így a nyaklánc segítségével teleportálhatok.