Pied Piper || Jikook

1. fejezet ~ Not that B A D

- Láttad a tegnapi meccsüket?


Park Jimin meglepetten nézett fel barátjára, Kim Taehyung arcára, akinek a szája tiszta majonéz volt, de Jimin igyekezett figyelmen kívül hagyni azt, ahogy a kezében tartott kémia könyv következő oldalára lapozott.


- Milyen meccset?


- Jézus, Jiminnie, te hol élsz? A kosárlabda csapatunk tegnapi meccséről beszélek ahol 88-22 - re nyert megint a mi egyetemünk! Hihetetlenek, nem?


- Hihetetlenek valóban. – mondta unottan, majd figyelmét inkább a számára érdekesebb könyvnek szentelte.


- Nem értelek... – motyogta Taehyung miközben figyelmét igyekezte visszacsaklizni a kémia tankönyvről. – Mindenki imádja őket ezen az egyetemen, te meg még csak rájuk se bagózol. Mi a titkod? Ember vagy te egyáltalán? És ha már itt tartunk, miért is utálod őket ennyire?  - enyhe szemrehányást és hitetlenkedést vélt felfedezni barátja hangján, de nem igazán foglalkozott vele.


- Én nem utálom őket. – mondta egyszerűen, miközben megvonta a vállát.


- Komolyan, remélem tudod, hogy mióta idejársz nincs egy unalmas percem se...


Jimin halkan felnevetett a fiú mondatán. Őszintén szólva, tudta, hogy Taehyungnak igaza van, hisz a Norcest egyetem minden a nagyszerű kosárlabda csapat körül forog, mindenki odáig meg vissza van értük.


Erre tessék itt van Park Jimin, aki a második félévbe jelentkezett át erre az egyetemre és még így is van bátorsága látványosan figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy neki is rajongani kellene a kosárlabda csapatért. Arról nem is beszélve, hogy a fiú nincs eleresztve anyagilag, mint az idejárók nagy része, hanem a tanulmányi eredményével sikerült megszereznie a teljes ösztöndíjat így sikerült átvételt nyernie.

Egyébként is, Jiminnek van egy szilárd elhatározása arról, hogy egyszerűen nem jön ki gazdag, elkényeztetett gyerekekkel. Az első nap is amikor átiratkozott, véletlen neki ment az egyiknek, mire a másik konkrétan neki csapta a folyosón lévő vas szekrényeknek.. 


Ami pedig Kim Taehyungot illeti, a fiú az első perctől kedves vele mióta átiratkozott ide. Talán azért mert Taehyung se egy sznob milliárdos, mint a többiek itt, bár kétségkívül jobb anyagi helyzetben van mint ő. Arról nem is beszélve, hogy Taehyunggal és két másik sráccal– akiket az óta nevezhetünk az ő barátainak is- bérel közös lakást és a Taehyung még részmunkaidős állást is szerzett neki az egyetemhez közel lévő kis kávézóba.


- Micsoda mázli hogy találtatok üres asztalt. – Jimin megletten nézett fel amikor meghallott Byun Baekhyun hangját, majd pár másodperc múlva az egyik szabad székre leült.

Baekyhun egy furcsa srác, bár sokkal idősebb mint Jimin, néha teljesen úgy gondolja, hogy Baek a fiatalabb a gyerekes viselkedése miatt.


Ahogy helyet foglalt egyből elkezdett áradozni a kosárlabda csapat győzelméről, különös hangsúlyt fektetve barátja Park Chanyeol dobásainak kielemzésére.


- Hogy lehet ilyen pici ez az ebédlő? – vált hirtelen témát a legidősebb. – Majdnem eltapostak amikor bejöttem. – morogta, mire Jimin csak felkuncogott.

- Hyung, talán azért mert annyira alacsony vagy. - nevetett fel Taehyung, mire a legidősebb csak duzzogva összekulcsolta a karját a mellkasa előtt, majd tüntetően egy másik asztalnál ülő társaságot kezdett el kimérten elemezni.

A helyzet az, hogy amikor Jimin a két fiúra nézett és ha nem tudta volna, hogy a gondolatai butaságok, biztos lenne benne, hogy Baekhyun és Taehyung testvérek. Rengeteg hasonló vonásuk van, sőt még talán a személyiségük is egészen hasonlít, mindketten szeleburdik, de hatalmas szívvel rendelkeznek.

- Tényleg, Taemin merre van? Nem vele voltál? – kérdezte hirtelen a Jimin amikor eszébe jutott a szőke hajú fiú.


- Ne is mondd. – sóhajtott színpadiasan Baekhyun. –Minho után kullog mint egy kiskutya.


Jimin kedvelte Baekhyunt, mert attól eltekintve, hogy együtt járt a kosárlabda csapat egyik sztárjátékosával, egyáltalán nem volt megszállottja az egész csapatnak. Csak a barátjának, de az teljesen normális. És különben, Chanyeol még Jimin szerint is a földön jár, ezért értelmesen ellehet vele beszélgetni. Párszor együtt lógtak Baekhyun miatt és akkor a fiú mindig nagyon kedves és udvarias volt vele.


Az ebédlő hirtelen elhalkult. Jimin meglepetten figyelt fel a csendre. Óh, hát persze, megérkezett a kosárlabda csapat. A csendből hirtelen fülsüketítő sikítások, visongások lesznek, ahogy lányok észreveszik őket. Ami pedig Jimint illeti... hát szerinte a kémia sokkal érdekesebb, mint egy csapat kosárlabda játékos.


-Channie! – Baekhyun rögtön integetett barátjának, aki széles mosollyal indult meg feléjük, majd egy gyors cuppanós csókot váltva leült a Baekhyun mellett lévő üres székre majd karját már át is dobta kedvese válla fölött.