Pied Piper || Jikook

9.Fejezet ~ Are You Afraid of Me?

Jungkookot kezelni sosem volt egyszerű. Folyamatosan nyomul, úgy viselkedik mint egy bunkó és mindemellett elképesztően féltékeny is. Úgy kezeli Jimint, mintha minden egyes porcikája hozzá tartozna és ez a viselkedése több mint idegesítő. Leginkább azért idegesítő Jiminnek, mert minden alkalommal, amikor a fiatalabb mély barna szemeibe néz, úgy érzi mintha egy már elvesztett harcot vívna. Ettől eltekintve Jungkook "te-kizárólag-az-enyém-vagy" nézése kifejezetten bicska nyitogató.

A fiatalabb arckifejezése ezúttal furcsán torzult a frusztráltságtól és a méregtől, ahogy az öklét Jimin arca előtt lengeti. A fiatalabb ideges volt, ezért Jimin akaratlanul is azt érezte, hogy tennie kell valamit, mielőtt Jungkook még jobban elveszi maga fölött az irányítást.

- Ha még egyszer akár csak elsuhintasz előttem az öklöddel, - kezdte Jimin, miközben nyugodtan méregette Jungkookot, - akkor esküszöm, hogy mellkason döflek egy kanállal.

Jiminnek szilárd elhatározása volt arról, hogy Jungkook soha nem ütné meg, de azért nem árt leszögezni, hogy mi várt a fiatalabbra, ha esetleg tévedne. Mindemellett, Jimin még csak meg se rezzent, ahogy a fiatalabb az öklével még mindig hadonászott előtte, majd végül azt a mellette lévő falba vágja teljes erőből. Jimin megfeszült a hangos reccsenő hangon, és nagyon reménykedett benne, hogy a fiatalabb csontja adta ki ezt a hangot. Igazán ráférne egy lecke arról, hogy milyen modortalanság az, ha valaki előtt illegeti az öklét.

- Most jobb? - kérdezte Jimin nem törődve.

Jungkook lenézett az öklére, ahogy azt ismét befeszítette. - Bassza meg, nem. - motyogta a fiatalabb.

- Ha befejezted ezt a dührohamot, akkor elengednél végre?

Jungkook előre hajolt, ezzel a mellkasát teljesen Jiminéhez passzírozta, amivel együtt idősebbet teljesen a falhoz szorította. - Miért csókoltad meg? - morogta Jungkook.

Jimin belemarkolt Jungkook sötét tincseibe, majd annál fogva rántotta kicsit hátrébb a fiú fejét.

 - Csak beszélgettem vele, te idióta. Egy nagyon fontos projektet beszéltünk át, nem flörtöltünk és végképp nem csókolóztunk. Arról nem is beszélve, hogy Lee Kangjoon hetero.

- A fenébe is Jimin. Teljesen megőrjítesz.

- Jungkook, szedd össze magad. - forgatta meg a szemeit Jimin. - Ez a féltékenység már beteges, egyrészt mert nincs közöttünk semmi, másrészt meg mert azt hiszed mindenki ezen az egyetemen akar tőlem valamit, ami egy nagy hülyeség.

- Soha nem tudhatod.

- Fuh, fejezd be. - fújtatott Jimin, ahogy a kezeivel eltolta magától Jungkookot, aki végül leengedte a karját és hátrébb lépet.

Jimin végre fellélegzett. Hogy pontosan mi is történt az imént? Az egész ott kezdődött, hogy ahogy Jungkook edzése végett ért, egyszer csak megjelent az idősebb mellett, karon ragadta, majd a kosárlabda csapat öltözőjébe rángatta, majd folyamatosan Lee Kangjoonról kérdezte. Ugyan már, Lee Kangjoon akinek egy szerelme volt és az a matematika... Az egész ami az előbb történt teljesen szürreális volt és Jimin épp ésszel képtelen volt felfogni, hogy Jungkooknak pontosan hogyan sikerült úgy összekötni a szálakat, hogy arra a következtetésre jusson, hogy Lee Kangjoonnal smárolt. Ha nem ebben a helyzetben lettek volna, Jimin biztosan hangosan felnevetett volna.

Hogy a francba fogom túlélni a következő pár hónapot? - gondolta Jimin. Igazából fogalma nem volt, hogy lesz képes kezelni Jungkook egyre szembetűnőbb hangulatváltozásait, de imádkozott, hogy elég akaratereje legyen hozzá. Nem is akaraterő, inkább türelem... Igen... Jungkookhoz mindenképp türelem kell. Méghozzá rengeteg.

- Nem sokára kezdődik a bajnokság...- mondta hirtelen Jungkook, mire Jimin rögtön felkapta a fejét, azonban azzal a lendülettel egy izzadt póló repült az arcába. Jimin hatalmasat sóhajtva rendezte újra az arckifejezését, ahogy próbálta nem meggyilkolni a fiatalabbat, aki csak szemtelenül vigyorogva húzta fel a tiszta pólóját. - Gyere és szurkolj nekem.