Pied Piper || Jikook

3. Fejezet ~ How Did You Do That?!

Park Jimin hatalmasat sóhajtott, ahogy végig nézett a most már lassan kihalni látszó kávézón. A mai nap a szokatlannál is sokkal mozgalmasabb volt. Fáradtan kezdte el masszírozni az elgémberedett vállát ahogy a órájára pillantott. Még mindig volt hátra egy óra a műszakból.

 - Jézus Isten. – hirtelen lépett mellé egyik munkatársa, Hoseok, aki meglepetten pislogott a bejárati ajtó felé. – Ugye csak hallucinálok és nem Jeon Jungkook lépett be épp most az ajtón?!

Jimin maga is meglepetten nézett fel, amikor meghallotta Junkook nevét. A fiatalabb még az egyetemen kívül is híresnek számított, ehhez semmi kétség nem fért hozzá. Nem segített a dolgon az sem hogy a másik hihetetlen dögösen festett egy egyszerű fekete pólóban és egy szakadt farmerbe.
De még is mit keres itt? Hisz még csak 9 óra?!

A fiatalabb magabiztosan sétált a kávézóba, amikor pedig meglátta Jimint, akkor pedig az ajkain apró mosollyal vette az irányt felé, de a következő pillanatban az említett mosoly lefagyott az arcáról amikor észrevette a fiatal mellett ácsorgó Hoseokot, aki pedig amikor észrevette a neki küldött fagyos tekintetet, megköszörülte a torkát, majd kimentve magát kiment felvenni az egyik asztalhoz a rendelést.

- Úgy emlékszem azt mondtam 10-kor végzek. – kezdte rögtön Jimin, nem is erőlködve egy köszönéssel sem. Azonban a fiatalabb nem is figyelt rá, csak a menülapot szemlélte.

- Egy jeges Macciato lesz. – mondta végül Jimin. – És azt akarom, hogy te készítsd el nekem, senki mástól nem fogadom el.

- Miért nem?

- Mert nem bízom rajtad kívül itt senkibe. Elég sok ellenségem van, honnan tudjam, hogy nem akarnak-e megmérgezni?

- És bennem bízol? – kuncogott halkan Jimin. - Honnan tudod, hogy én nem teszek bele mérget?

Jungkook elvigyorgott a kérdés hallatán. – Csak tudom. Túl rendesnek tűnsz ahhoz.

- Hát mindjárt kiderül. – mondta az idősebb gúnyosan, majd egy közepes méretű csészéért nyúlt és neki látott az ital elkészítésének.

Nem értette saját magát Jimin. Hihetetlen furcsa volt ez az egész. Még csak nem is ismeri Jungkookot, mégis kényelmesen viccelődik vele.

Amikor elkészült az ital, Jimin egyszerűen átnyújtotta a fiatalabbnak, aki rávigyorgott, majd helyet foglalt az egyik üres asztalnál.

Tehát itt fog várni amíg végzek? Végül is, amíg hajlandó együtt dolgozni ezen a projekten és nem hagyja rám az egész munkát addig jó ez így nekem.

Ahogy Jimin tovább dolgozott, néha-néha rápillantott a fiatalabbra, aki végig őt figyelte a Macciatoja mögül. Jiminnek fogalma se volt hogy a másik pontosan mit is nézz rajta, de végül úgy döntött hogy nem is akarja tudni.

Mire a műszakja végett ért és átöltözött addigra Jungkook már kint várt rá, lazán neki dőlt az út mellett parkoló Audi R8-asának.

Gazdag rohadék.

- Nálad van a laptopod? – kérdezte Jungkook, ahogy Jimin mellé lépett.

- Igen. – válaszolta az idősebb kurtán, ahogy figyelte ahogy a fiatalabb ráérősen az ajkai közé veszi a kezében parázsló cigarettát majd egy mélyet szív belőle. – Nem kellene haladnunk?

- Öt perc és indulunk. – válaszolta nyugodtan a másik, ahogy kifújta a füstfelhőt.

Milyen focista az ilyen, aki még csak nem is foglalkozik az egészségével?! – Jimin annyira megakarta kérdezni ezt a másiktól hangosan is, de aztán rájött hogy nincs semmi joga kérdőre vonni a fiatalabbat.

- Szállj be a kocsiba. – szakította ki hirtelen Jungkook a gondolatai közül, majd kinyitva a vezetőülés felőli ajtót, beindította az ajtót, majd ugyanazzal a lendülettel vissza is csapta azt. – Úgy nézel ki, mint aki mindjárt halálra fagy.

- Annyira nem vészes.

- Szállj. Be. Az. Autóba, Jimin!

Ha egy dolgot megtanult az idősebb Jungkookról, akkor az-az volt hogy gyűlölte hogy ha valaki nem azt csinálja amit mondd. Így hát nem várta meg a harmadik kérést a fiatalabbtól, szépen befészkelte magát az anyós ülésre. Épp kiakarta nyitni a táskáját, hogy elővegye a laptopját, amikor a szeme megállapodott két feléjük tartó ismerős alakon, akik jó kedvűen nevetgélnek és beszélgetnek.

A francba ezek a Roseiron kosárlabda csapatának a tagjai.

Jimin rögtön Jungkook felé fordult, aki úgy tűnt még mindig kényelmesen szívja a cigarettáját,észre sem véve a két férfit, aki felé közeledik.

- Nocsak nocsak. Kit látnak szemeim. – szólalt meg az egyik amikor meglátta Jungkookot.Jimin nagyon szeretett volna hangosan felnevetni az egyik mikrofon frizuráján, de aztán rájött talán ez nem a legjobb pillanat.

- Csak nem Jeon-Kibaszott-Jungkook?

Az idősebbnek kezdett rossz érzése lenni ezzel az egésszel kapcsolatban és biztos volt benne ha nem történik valami akkor Jungkook mindjárt agyon veri őket.

- Ne hugyozz a nadrágodba majd a pénteki meccsen!

- Menj a kurva anyádba. – morogta Jungkook.

- Oh, menjek a kurva anyámba? Legalább nekem van anyám!

Abban a pillanatban pedig amikor Jungkook elkapta a mikrofon hajú srác nyakát, Jimin érezte hogy itt az ideje közbe avatkozni, így gyorsan kipattant az anyós ülésről, a táskáját ledobta az ülésre és Jungkookhoz rohant.

- Jungkook. – finoman ragadta meg a fiatalabb kezét, amivel a fiú nyakát szorongatta. – Engedd el. Ne süllyedj le a szintjükre.

- Engedd el a kezem, Jimin. – morogta mérgesen a fiatalabb, majd egy figyelmeztető pillantást is küldött az idősebb felé.

- Jungkook.... kérlek. – halkította le a hangját Jimin, szinte már suttogott. – Ebből neked semmi jó nem származik. Inkább menjünk, ne fecséreljük rájuk a drága időnket.

Beletelt egy percbe, amíg Jungkook feldolgozta a Jimin szavait, amikor pedig ez megtörtént, nagyot taszított fiún akinek a nyakát fogta és végül szembe fordult Jiminnel, tekintette teljes meglepődöttségest mutatott, amit az idősebb nem tudott hová tenni. Csak reménykedett benne hogy nem azért engedte el a mikrofon frizurájú srác nyakát, hogy majd most az övét markolássza meg.

- Bassza meg. – morogta végül Jungkook, ahogy kezeivel belekócolt a világosbarna hajába. – Oké. Szállj vissza a kocsiba.

- Köszönöm . – mondta gyorsan Jimin, majd gyorsan visszapattogott az anyós ülésre.