Pied Piper || Jikook

8. Fejezet ~ Tell me that you're mine

- Csak szórakozol velem! - fintorodott el Jimin, ahogy meglátta, hogy a lakása ajtaja előtt egy részeg Jungkook áll. Friss sérülések voltak az arcán és Jiminnek volt egy erős elképzelése mitől kerülhettek oda.

- Nem fogsz behívni? - kérdezte Jungkook, hangja egy oktávval mélyebb és ércesebb a szokásosánál, mint aki napok óta először szólalt meg.

A helyzet az, hogy Jungkook komolyan megijeszti Jimint, amikor részeg, mert ilyenkor a düh kirohanásainak az esélye sokkal magasabb. Tehát jobb ilyenkor hagyni, hogy úgy intézze a dolgait, ahogy szereti, mielőtt a dolgok rosszabbra fajulnának.

Jimin félreállt az ajtóból, ezzel jelezve Jungkooknak, hogy szabad az út a lakásba. Jungkook mint aki épp a saját lakásába érkezett, egyből Jimin szobája felé vette az irányt. Jimin kifejezetten hálás volt Taehyung és Seokjin is az éjszakába vannak valamerre, mert az az igazság, hogy a most történtekre még Jiminnek sincs semmi értelmes magyarázata. De őszintén? Hogy is magyarázhatná meg, hogy mit keres egy totál részeg Jungkook az éjszaka kellős közepén, összevert arccal a szobájába. Jimin pedig még mindig nem értette, hogy Jungkook miért jelenik mindig meg ilyen állapotban nála.

Tényleg szüksége van rám ennyire? Ó, Kérlek, Jimin. Csak képzelődsz.

- Hadd nézzem azokat a sérüléseket. - mondta Jimin, ahogy megragadta az elsősegély dobozt a szekrényből, majd egy vattára egy kis fertőtlenítőt csepegtetett, majd óvatosan elkezdte ki tisztítani Jungkook arcán lévő sérüléseket. Nem voltak annyira vészesek, azonban, ha nincsenek megfelelően ellátva, akkor termeszesen van esély rá, hogy soha nem gyógyulnak be teljesen. Persze, Jungkookot elnézve, ez volt ami a férfit a legkevésbé aggasztotta a jelenlegi helyzetben. Jungkook nem szólt egy szót sem, viszont, ahogy Jimin tisztította a sérüléseit, néha-néha felszisszent a fájdalomtól.

- Honnan ismered Őt? - kérdezte hirtelen Jungkook.

Jiminnek nem kellett megkérdeznie, kire gondol Jungkook. A fiatalabb nem hozta egyszer sem szóba ami az Octoganban történt a múlt éjszaka, viszont szemmel láthatóan idegesítette a dolog. És ami a legrosszabb a dologban Jungkook ismeri Hyunjoongot. Persze, hogy ismeri. Hyungjoong a Stone egyik játékosa, bár a férfi egy ideje nem vett részt a meccseken mert megsérült a lába és pihentetnie kellett, legalábbis ezt hallotta Minhotól.

Micsoda rémálom. Reménykedtem benne, hogy a dolgok nem fordulnak még rosszabbra mint amennyire már azok...

- Ugyan már Jungkook. Engedd el a dolgot. - mondta Jimin, miközben megrázta egy kicsit a fejét.

- Hozzád ért?

- Jungkook, kérlek. Semmi értelme annak amiről beszélsz.

- Válaszolj a kérdésre.

- Nézd. Hyunjoong csak egy régi ismerős, oké? Na most, várj itt, amíg hozok neked egy forró teát, talán az segít egy kicsit megnyugodni. - mondta óvatosan Jimin, próbálva elkerülni, hogy még jobban felmérgelje Jungkookot.

Mielőtt azonban Jimin egyáltalán az ajtóhoz ért volna, Jungkook hirtelen megragadta a csuklójánál fogva és a felhoz passzírozta, majd a karjaival teljesen a falhoz zárta őt. A fiatalabb gyorsan szedte a levegőt, a leheletén az alkohol és cigaretta együttes keverékének az illatát érezte, ahogy közelebb hajolt hozzá. Jimin Jungkook mellkasához tette mindkét tenyerét, majd megpróbálta elnyomni magától a férfit, de az még csak meg se mozdult. Jimin szíve kihagyott egy ütemet, ahogy Jungkook egészen közel hajol hozzá, ajkai pár milliméterre a sajátjától.

Ugye csak viccel?

- Jungkook. - Jimin elvette az egyik kezét Jungkook mellkasáról, majd Jungkook ajkaira helyezte azt, ezzel próbálva megállítani, a férfit abban amit tervezett. - Fejezd be. Nem vicces amit művelsz.

- Ki mondta, hogy viccelek?

- Az Isten szerelmére, Jungkook. Fejezd be, ezzel csak mindkettőnk dolgát megnehezíted.

- Fogd be. - morogta Jungkook, ahogy elrántotta a szája elől Jimin kezét.

Jimin szinte érezte, ahogy a fiatalabb férfi testéből árad forróság. A forró karja, ami hozzáér a vállához szinte égeti és azok a sötét barna szemek egy pillanatra sem törik meg a szemkontaktust. Jimin szinte rettegett. Nem azért amit Jungkook éppen tesz, hanem mert egyszerűen képtelen volt nemet mondani. Ez egyáltalán nem vallott rá. Nagyon jól tudta, hogy nem szabadna hagynia amit Jungkook tesz, de mégsem tudta megállítani.

Mielőtt még eltudta volna dönteni, hogy pontosan mit is kellene tennie, Jungkook már az ajkaira hajolt. A karjait óvatosan Jimin köré tekerte, ezzel lehetetlenné téve, hogy Jimin elmenekülhessen.

- Jimin. - suttogta Jungkook, ahogy ajkaival megtalálta az idősebb nyakát, majd finom csókokat hintett rá. - Mondd, hogy az enyém vagy.

Jimin hangosan zihált, ahogy Jungkook néha néha beleharap a nyakába a kulcscsontja felett, ezzel nyomot hagyva makulátlan bőrén. - J..Jungkook. Fejezd be. Kérlek.

- Mondd ki! - követelte Jungkook, ahogy harapás nyomot csókolgatta. Jimin összeszorította az ajkait, hogy megállítsa magát, hogy hangosan felnyögjön.

A francba veled Jungkook. Nagyon jól tudod mit csinálsz. Te és a francos mocskod trükkjeid.