Pied Piper || Jikook

7. Fejezet ~ Another Problem

- Végre úgy döntöttél, hogy adsz egy esélyt Jungkooknak?

Jimin majdnem megfulladt az italától Taehyung hirtelen kérdése miatt. Ahogy pedig ezt követően ártatlanul pislogott rá, mintha nem értené a heves reakciót a kérdésre, kezdte feltolni a pumpát Jiminbe.

Az alacsonyabbnak fogalma se volt róla, hogy most ez egy komoly kérdés akart lenni, vagy csak egy hatalmas pofonra vágyott a fiatalabb, de az egyetlen szerencséje, hogy ezt a kérdést nem Jungkook előtt tette fel.

- Mire célozgatsz? - Jimin az étkező bejárati ajtaja felé pillantott automatikusan, reménykedve benne, hogy nem tűnik fel ott a semmiből egy olyan személy akivel jelenleg nagyon nem akar találkozni.

Szerencsére az említett személy akivel nem akar találkozni, vagyis Jungkook, nem tűnt ott fel, mert ha most Taehyunggal találkozna, akkor Jimin biztos benne, hogy valamelyiket meg kellene ölnie. Taehyung lehet, hogy ártatlanul néz ki, de amikor rongyá kell égetni őt mindenki előtt abban arany érmet érdemel.

- Nos hát, kezdjük ott, hogy az utóbbi időbe elég közeli... kapcsolatba kerülteteket. Szinte elválaszthatatlanok vagytok. - húzogatta jelentőségteljesen a szemöldökét Taehyung. - Arról nem is beszélve, hogy tegnap a lakásán töltötted az éjszakát.

- Az csak...

- Az első közös estétek volt? - vigyorgott Taehyung, amitől Jimin csak a szemét forgatta.

- Hagyd pihenni a gyilkos ösztöneimet, Taehyung. - figyelmeztette Jimin.

- Jimin. - Taehyung szemei hirtelen komolyra váltak, majd egy kicsit előrébb hajolt, mintha valami titkot szeretne megosztani az idősebbel. - Mindig is megakartam kérdezni. Miért utálod ennyire Jungkokot? Mármint persze értem, ő egy playboy meg minden, de attól még nem egy rossz ember, nem?

- Én nem utálom őt. - sóhajtott Jimin. - Csak ha nem muszáj, akkor nem szeretnék vele túlságosan jóban lenni.

- Ez az. Pont erre gondoltam. Rajtam és Baekhyunon kívül nem sok emberrel beszélgetsz és végképp nem sok embert engedsz közel magadhoz. Egy határt húzol magad köré és nem engeded az embereknek, hogy azon átlépjenek. Ez a te bajod.

- Nem értem, hogy mire akarsz kilyukadni.

- Csak azt akarom neked mondani, hogy túl kellene lépned ezen a "nem bízok senkiben" hozzáálláson. Ha így folytatod a végén egyedül fogsz megöregedni.

- Ezzel nincs semmi gond. - nevetett fel Jimin keserűen, majd hirtelen felpattant és a táskáját megragadta. - Egyedül voltam akkor is amikor majdnem meghaltam.

- Várj, Jimin, nem akartam.... - kezdett bele Taehyung kétségbeesetten.

- A könyvtárba megvárlak. - mondta Jimin, akinek bár a szeme szomorúan csillogott, egy halovány mosollyal homlokon pöckölte Taehyungot, hogy a fiatalabb érezze, hogy nem haragszik rá az előző beszélgetés miatt, majd a kijárat felé vette az irányt.

Jimin tudta, hogy Taehyung jót akar neki. De ő egyszerűen képtelen volt enélkül a "határ" nélkül túllépni a múltján. A régi énje, a gyűlölete amit érzett és a kétségbeesést... mind maga mögött akarta hagyni. Még ha ez azt jelenti, hogy a végén egyedül marad.

- Miért vágsz ilyen arcot? - Jungkook hirtelen jelent meg előtte, olyan közel állva hozzá, hogy a Jimin megérezte a kellemes és nyugtató illatú kölnijét.

Jimin arra következtetett, hogy Jungkooknak ma nem volt egy órája se, tekintettel arra, hogy csak egy egyszerű fehér Armani poló volt rajta és egy khaki színű térdig érő rövidnadrág.