- Váó! Mi a franc vagy te? Einstein unokája? Hogy a francba érted el a legmagasabb pontszámot a vizsgán? – Taehyungnak hatalmasra kerekedtek a szemei ahogy barátja félévi eredményeit tekintette végig.
- Meg fogsz lepődni, de egy szó az egész: TANULÁS – vágott vissza rögtön az idősebb ahogy kikapta a papírját kezéből és a táskájába süllyesztette. – És mi is van veled most pontosan? Úgy hallottam Deborah pikkel rád.
Deborah volt az új angol tanár egyenesen Amerikából, a nő gyönyörű külseje ellenére, a belseje egy igazi szörnyeteget rejt. Komolyan, még Jimin se akart soha belekerülni azok közé, akiket a nő valamilyen oknál fogva nem kedvelt.
- Ne is mondd. És még este dolgoznom is kell mennem... Miért ilyen fárasztó ez az élet? – sóhajtott fel színpadiasan Taehyung.
Jimin nem hibáztatta őt. Részmunkaidőben dolgozni és közben tanulni egyáltalán nem egyszerű. Fárasztó, de nincs egyiküknek sem más választása. Jimin pedig nem engedhette meg magának hogy még a tanulása költségeit is édesanyja nyakába varrja. Éppen elég baja van mióta 4 éve elhunyt az édesapja.
- Hé Jiminnie. – az említett meglepetten pislantott fel a fiatalabbra, ahogy az előbbi játékos légkör eltűnt, és Taehyung arcán hirtelen ritkán látott komolyság villant meg. – Már többször meg akartam kérdezni. Tényleg minden rendben? Az édesanyád mesélt nekem arról ami veled történt...
- Minden rendben. – vágta rá gyorsan az idősebb. Utálta ezt a témát. – Nem kell ez miatt aggódnod. Jól vagyok, még akkor is ha már soha nem leszek a régi...
- Ne haragudj, nem akartam felhozni a témát én csak...
- Nincs mit sajnálnod. Nem csináltál semmi rosszat. – mosolygott biztatóan a fiatalabbra, aki láthatóan rosszul érezte magát hogy felhozta a témát. Tudta hogy Taehyung nem rosszból kérdezett rá, de erről csak egyszerűen nem szívesen beszélt...
- Szóval... Jössz majd a kosárlabda csapat jövő heti meccsére? – váltott hirtelen témát a fiatalabb.
- Mikor lesz?
- Pénteken.
- Meggondolom.
- Ohhh– Taehyung tekintete hirtelen telt meg szórakozottsággal, ahogy a szemöldökét huzigálta. Borzalmas rossz tulajdonság.
- Mi az? – kérdezett rá végül Jimin, mert a másik idegesítően mindentudó tekintete csak nem akart szűnni.
- Azt hittem utálod a kosárlabdás srácokat.
- Nem utálom őket.
- De soha nem jöttél megnézni a meccsüket. Mi változtatta meg hirtelen a gondolkodásod?
- Mondjuk csak azt hogy csoda történt. – próbált meg viccelődni az idősebb.
De úgy tűnt Taehyung ezúttal nem vette fel a viccet, de Jiminnek nem állt szándékában bármit is mondani neki. Főleg nem Jungkookról.
- Tudod, a pletyka gyorsan terjed arról, hogy tegnap köreidbe látogatott egy jóképű istenség, maga Jeon Jungkook az ebédlőbe.
A francba... Elfelejtettem, hogy Taehyung füle akkora hogy körülöleli az egész egyetemet... Pletykafészek....
- És akkor?
- Mintha nem tudnád Minnie... Az egész egyetem tudja hogy Jungkook nem válogatós.
- Mire is célozgatsz pontosan? – Jimin várakozóan vizslatta a fiatalabbat, aki végül egy vigyor kereteiben megrázta a fejét.
YOU ARE READING
Pied Piper || Jikook
RomanceÁtiratkozni a Norcestbe - amely egy igen híres és népszerű egyetem - rögtön a második félévben egyáltalán nem az volt amit Park Jimin tervezett. Viszont talán az új iskolába képes lesz új életet kezdeni, hátrahagyva a múltját. Igyekszik a lehető le...
