Pied Piper || Jikook

10. Fejezet ~ Bet

Ahhoz képest, hogy Jungkook tegnap este egy mentális összeomláson ment keresztül, ma reggel már nem látszódott rajta az égadta világon semmi. Jimin óvatosan pillantott rá, hogy a másik véletlen se vegye észre kíváncsi tekintetét. Jungkook éppen az iskola épületéből sétált ki, miközben egy pár barátjával hülyéskedett. Kipihentnek és boldognak tűnt, egyáltalán nem olyan volt a hangulata mint tegnap este. Jimin már-már boldogan konstatálta, hogy a fiatalabbra áldozott ideje végre megtérül.

- Valaha is gondoltál arra, hogy talán Jungkook tényleg szerelmes beléd? - kérdezte Taehyung minden finomkodás nélkül. Jimin éppen egy kis dobozos Sprite-ot szürcsölt a kérdés előtt, amibe majdnem bele is fulladt a kérdés hallatán.

Ha van valami ami soha, még egy pillanatra sem jutott eszébe, az az, hogy Jungkook szerelmes belé. A szerelem egyszerűen összeegyeztetetlen Jungkookkal. A fiatalabbnak nem volt még egyetlen komoly párkapcsolata, sőt, talán még párkapcsolata sem volt. Jimin nagyon jól tudta, hogy Jungkook csak azért szentel neki ennyi figyelmet mert nem feküdt alá rögtön az első alkalommal, ahogy megunja a fiatalabb a folyamatos visszautasítást még a nevét is elfelejti. Pontosan ez az oka, amiért az idősebb úgy érezte, itt az ideje egy új falat húzni kettejük közé, még mielőtt jobban elfajulnának a dolgok.

- Hallod egyáltalán amit kérdeztél? - fogatta a szemét Jimin, ahogy a táskáját a vállára helyezte. - Pontosan tudjuk milyen ember is ő.

- Mostanság nem láttam senki mással csak veled. Még csak rá se néz senki másra. - vigyorodott el Taehyung, miközben a szemöldökét húzgálta célzásként.- Fura, mi?

- És ehhez nekem mi közöm van?

- Elég sok. Már csak abból kifolyólag, hogy ebben a pillanatban is úgy néz rád, mint aki rögvest élve felfal.

Jimin tudta, hogy nem szabadott volna Jungkookra néznie, de mielőtt még megállíthatta volna, már találkozott is a tekintete a fiatalabbal. A tekintetéből csak egyetlen egy dolog áradt, de az fullasztóan. Az enyém vagy.

De most hogy jobban bele gondolok, pontosan mi is vagyok én neki? - gondolkodott Jimin.

- Hagyjalak magatokra? - kérdezte incselkedően Taehyung, amikor meglátta, hogy Jungkook megindult feléjük, a szavai csak úgy csöpögtek a rejtett jelentésektől.

De még mielőtt Jimin egyáltalán válaszolhatott volna, Taehyung már el is párolgott mellőle. Jimin egy pillanatra átkozta barátját, de utána rájött, hogy talán ez még mindig a jobbik eset mint egyszerre beszélgetni Jungkookkal és Taehyunggal.

- Menjünk. - mondta rögtön Jungkook, ahogy odaért hozzá, és már rángatta is magával az autója felé, ami az iskola parkolójában állt.

Jimin összeráncolta a homlokát. - Mégis hova?

- A házamba.

- Hogy mondod?

- Már elmondtam, nem? Nem szabadulsz tőlem soha többé.

- Jungkook, komolyan? Ettől sokkal jobb megoldás lenne, ha egyszerűen csak fognál és bezárnál a pincédbe. - gúnyolódott Jimin, ahogy beszálltak mindketten Jungkook autójába.

- Ez nem is egy rossz ötlet. - válaszolt Jungkook elgondolkodva.

Úristen!! Szét szakad a fejem tőle.

- Nyugi, Jimin. Csak vicceltem. Miért zárnálak be a pincébe? - kérdezte Jungkook, miközben halkan felnevetett, mintha Jimin a világ legviccesebb dolgát mondta volna. Az idősebb már majdnem megnyugodott, amikor folytatta Jungkook. - Ha bezárnálak valahová, akkor az biztos a szobám lenne. - vigyorodott rá jókedvűen Jungkook.

- Köszi, de inkább kihagyom. - válaszolta Jimin, miközben megforgatta a szemét.

- Akkor ne próbálj meg elmenekülni előlem.

- Ugyan már Jungkook. Megbeszéltük már ezt. Nem kell elmenekülnöm tőled. Tudod miért? Mert ma, holnap, jövő héten, jövő hónapban, jövő évben... nem tudom pontosan mikor, de egyszer csak megunsz és eldobsz mint egy törött játékot...

- Mondd ezt még egyszer és tényleg bezárlak a szobámba, Jimin. Azt hiszed nem teszem meg? Nem ismersz még eléggé?

Jimin úgy döntött, hogy talán jobb lenne ha csöndbe maradna egy ideig. Legalábbis amíg valamelyikük nem dob fel egy új témát. Egy sokkal normálisabb témát. A beszélgetéstől Jungkook arca is megfeszült. Tényleg ejteni kell ezt a témát. Semmi szükség arra, hogy a fiatalabb felidegesítse magát amikor végre nyugodt és jókedvű.

Ettől eltekintve Jimin nem tudta kiverni a fejéből azt az egyetlen kérdést amit már ezerszer feltett magának. Mit lát benne Jungkook? Semmi érdekes nincs benne. Vajon mi az ami Jungkookot ennyire vonzza és senki másba nincs meg csak ő benne?

- Nem hozzád megyünk? - kérdezte Jimin, amikor látta, hogy Jungkook nem a háza felé kanyarodik.

- Megállunk a stadionba. - mondta Jungkook egykedvűen. - Néha odamegyünk gyakorolni egy kicsit.

Jimin bólintott. - Tényleg jó vagy a kosárlabdában.

- Hm? Tényleg? - kuncogott Jungkook, akinek úgy tűnt vissza jött a jókedve.

- Úgy értem, hogy soha nem láttalak ennyire elhivatottnak lenni semmivel kapcsolatban sem, mint a kosárlabdával. Biztos nagyon szereted.

- Úgy gondolod?

Jimin már nem tudott válaszolni mert megérkeztek a stadionhoz, majd kiszálltak az autóból. Jimin elkísérte Jungkookot az öltöző ajtajáig, majd kívül leült, amíg bent a másik átöltözött.

- Szóval, nekem mit is kellene itt csinálnom? - kérdezte az idősebb, keresztbe fonta a karral, ahogy Jungkook kilépett az öltöző ajtaján egy fehér pólóban és egy fekete egyszerű rövidnadrágba.

- Csak tartsd rajtam a szemed.

Jimin megforgatta az említett szemeit.

- Eljössz majd a bajnokságra ugye? Szurkolni nekem.

- Miért is? Nem mintha észrevennél a rengeteg ember között.

- Ó, hidd el nekem. Észrevennélek. - mondta Jungkook, majd a tekintetét belemélyesztette Jiminébe. - Bármikor és bárhol észrevennélek.

Jimin rögtön elkapta a tekintetét, majd érezte, hogy a szíve kihagy egy ütemet. Jungkook rávigyorgott, majd a pályára rohant, ahol beállt a többiek közé gyakorolni. Jimin pedig csak állt ott mint egy kőszobor.