A Háború Gyönyöre. (Technoblade x Reader)

Menekülés

Valamiért a ruhámnak volt zsebe amire nem számítottam de most inkább örültem hogy találtam benne 300 dollárt! Ekkora mákot, nem értettem hogy miért van zsebe és hogy a pénz hogy került a ruhába, de aki oda rakta örök hálám! El mentem és vettem magamnak 52 dollár értékben ruhát, utána vettem egy hátizsákot amibe raktam vizet, kaját, kötszert. Ez mind, volt 200 dollár. Mikor ki rohantam a kastélyból, nem egyenesen egy bolt felé vettem az irányt, hanem a hátul lévő fészerhez. Apám mikor még kisseb voltam sokat foglalkozott fegyverekkel és mindig meg engedte hogy nézzem hogy csinálja. Az összes fegyvert ebbe a raktárba rakta be és azt mondta, "Ha szükséged lenne fegyverre valamilyen oknál fogva, nyisd ki a fészert! Remélem nem kerül arra sor hogy használnod keljen." Mint már említettem verekedős gyerek voltam, és miután azt a kettő gyereket akik gyengének hívtak eléggé megvertem anyám úgy gondolta hogy jobb lesz ha a kastélyban maradok egy kis ideig. Ekkor voltam 11 éves. Anyukám megmutatta nekem a könyvtárat és a könyveket amiket úgy gondolt hogy érdekelhetnek engem. A könyvek olvasgatását jó mókának találtam és szinte egész nap ott voltam a könyvtárban. Olvastam a kint élő szörnyekről, az állatokról, gombákról, ételekről és mindenről amiből tanulhattam. Amikor második éve csak a könyvtárban ültem anyukám egyszer be nyitott és csak annyit mondott "Ha így folytatod ismerni fogod kívülről az erdőt úgy hogy még nem is voltál ott!" majd nevetett amire csak mosolyogtam. Még? Sose tudtam mi lehet a kerítésen kívül. A falunkat egy nagy kerítés védte ami megvédett a zombiktól, csontvázaktól és minden ellenféltől amiről olvastam. 16 éves voltam amikor anyukám rá vett hogy menjek ki újra kicsit játszani a többiekkel, mert amikor azt mondta hogy egy kicsit a kastélyban kéne maradjak, nem az életemre gondolt. Tisztán emlékszem hogy ki mentem és a kerítés felé vettem az irányt. Megpróbáltam át mászni hogy be lássak mögé. Nem sikerült fel másznom, ahoz túl magas volt a beton fal. Rá jöttem hogy kint is milyen jó lenni, így már több időt töltöttem a szabadban mint a könyvtárban. Vissza térve a fészerhez, ahogy oda értem és ki nyitottam, meg pillantottam egy nagy, fénylő baltát. Itt tudatosúltam hogy én ezt nem fogom tudni észre vétlenül el vinni innen. Majd vissza jövök érte. Mostmár a bolt felé indultam. Az üzletben vettem magamnak egy fekete bő térd nadrágot, egy szintén fekete, szintén bő pólót, és egy téli bakancsot. Igen. Egy téli bakancsot. Igen. Nyáron. Mellé meg vettem egy vörös fűzőt mert ami akkor rajtam volt, az a rózsaszin... Nem ment volna a szettemhez. Meg kérdeztem a kasszást miután meg vettem a ruhákat hogy át vehetem-e az eggyik próba fülkében. A válasz igen volt, szóval meg indultam az öltöző felé. Régi ruhámat nehezen le szenvedtem magamról és ki dobtam, pedig azért biztos kaptam volna sok pénzt. Miután át öltöztem, ki mentem a boltból. Rá jöttem hogyha az erdőbe akarok felfedezni akkor a koronám nem lehet állandóan a fejemen. Miközben gondolkodtam hogy ezt hogyan lehetne megoldani meg láttam egy csomó lovat és rajta a kastély örségét. Rá jöttem hogy engem keresnek szóval be menekültem egy random boltba. Észre vettem hogy itt mindent is szó szerint, árulnak. Fel figyeltem hogy a be járat melletti polcon vannak olyan övek amikre karabínert lehet csatolni. Vettem egy olyan övet és egy karabínert. A koronámat a karabínerre csatoltam remélve hogy ott marad. A korona nem esett le de éreztem hogy ez nem lesz itt jó helyen. Bele törődtem hogy nincs több módszer hirtelen, ki mentem a boltból 10 perc után. Át futottam a keritéshez. 21 éves voltam, és magasabb. Neki futásból ugrottam majd fel húztam magamat. A látvány ami elém tárúlt az gyönyörű volt, 100 méter magas fák, egy szélesebb patak. Őzek, mókusok és minden amit el lehet képzelni. A fák túl magasnak tűntek. Ennyire nem volt magas a fal, hogy ne lássam ezeket a bengáli fákat. Nem gondoltam volna hogy itt kint minden nagyobb. Ki találtam hogy el kéne indulnom, mire rá jöttem, hogy a balta ott maradt. Elindultam hát vissza felé a kastélyhoz. Mikor nagy nehezen oda értem a fészerhez ki vettem óvatosan a baltát. Elösszőr nehéz volt de aztán megszoktam, ahogy be csuktam az ajtót, nagyon közelről hallottam ezt a beszélgetést.