Látni akarlak (Larry ff.)/Befejezett/

19 fejezet

Fogalmam sincs mióta ülünk a mosdó közepén. Csak simogatom a hátát ő pedig csak szorosan ölel minden szó nélkül. Nem tudom hogyan kellene ennek véget vetni. Mit csináljunk Zaynnel és társaival.

-Jobban vagy? – törtem meg a csendet, ő pedig felemelte a fejét.

-Köszönöm... és annyira sajnálom. Én nem akartalak eltaszítani magamtól. Tényleg nem. Sajnálom, ha megbántottalak vagy esetleg... – magyarázkodott Harry.

-Nem haragszom. Lehet, hogy ugyan így reagáltam volna le ezt az egészet, ha én lettem volna a te helyedben. Valahogy megoldjuk, oké? – mondtam közben pedig végig simítottam az arcán. Harry közelebb hajolt majd először puszilgatni, majd rendesen csókolózni kezdtünk. Próbáltam a lehető legfinomabban érinteni a felszakadt száját, de csók közben így is felszisszent egyszer. Oldalt bele simítottam a hajába... ott is megütötték.  -Zayn volt?

-Igen. Szerintem még csak a közvetlen barátai tudják. Legalábbis remélem...

Ezt a pillanatot választotta az igazgatónő arra, hogy bejöjjön.

-Harry jól vagy? – kérdezte elsőre az igazgató mikor meglátta a száját és homlokát. Harry csak bólintott válasz helyett. -Azonnal szólok a takarítónak, hogy ezeket szedje le. – mutatott a feliratokra -Figyelj Harry nem akarom, hogy meglepetésként érjen...  az egész folyosó tele van ezekhez hasonlóval. Még hírét nem hallottam csak, hogy itt találtalak feltételezem rád aggatták ezeket a jelzőket.

-Nem mehetnék át a művészeti részre erre az évre? – kérdezte Harry.

-2 hónap van hátra. Ebben benne van 2 hét vizsga. Nem tudnád felvenni ennyi idő alatt a tempót. Sajnálom, de itt kell maradnod addig. Az utolsó héten van a bál az már gyorsan elmegy. Még ezt az órát várd meg. Utána szedd össze a cuccod és menj haza. Holnap se kell bejönnöd, de utána igen. Próbáld meg kipihenni magad! Louis pedig gondolom közel került hozzád... – mosolyodott el az igazgatónő mire Harry elpirult. -Louis kisérd haza, de te gyere holnap. Vigyázz rá! – jött oda hozzám is majd megsimította a vállam.

***

-Most legalább megtudom hol laksz. – vigyorogtam rá mire megforgatta a szemeit. Miközben sétáltunk hozzájuk.

-Szóval ezután készüljek fel rá, hogy majd megtámadsz?

-Lehet... De úgyse bánnád.

-Lehet, hogy igazad van. Egyébként... van kedved bejönni? Anya szerintem itthon van és lehet, hogy a tesóm is. Ne lepődj meg, ha kérdésekkel bombáznak majd. Már persze, ha van kedved bejönni... – vakarta meg zavartan a tarkóját.

-Persze, hogy van. Tudod sose árt felmérni, hogy ki az anyós jelöltem... – mosolyogtam rá. Igazából nem tudom, hogy valaha össze fogunk e jönni, de... olyan jó lenne! És most gyakorlatilag majdnem elmondtam neki, hogy mit szeretnék...

-Anyós jelölt?

-Álmodozni szabad, nem? – rúgtam bele egy kavicsba.

-Figyelj Louis én... én nagyon kedvellek szóval, én csak elszerettem  volna vagyis elakartam mondani, hogy tud... meg ilyenek... – szinte fel sem tudom fogni, hogy kedvel.. Harry Styles kedvel! Lehet, hogy van remény?

-Én is kedvellek...  – léptem hozzá közelebb így sétálás közben a kézfejeink össze értek. Most úgy érzem nem teljesen reménytelen ez az egész. Még a kezeink is tökéletesen össze illenek. -Szerinted szimpatikus leszek a szüleidnek?

-Miért ne lennél? Nyugi anyával mindenki jól kijön. – mondta majd egy emeletes fehér ház előtt állt meg. Egy kicsit ideges vagyok... -Haza értem! – kiabált be Harry majd intett a fejével, hogy menjek be. Egy negyvenes éveiben járó nő jött ki össze kontyolt hajjal és köténybe.

-Az igazgatónő szólt, hogy mi történt. Oh.. szia! – mosolyodott el, amikor meglátott. Gyorsan megtörölte a kezét a kötényébe majd felém tartotta a kezét. -Anne vagyok. Biztosan te vagy Louis jól gondolom?

-Jó napot. Igen. – rázta vele kezet. Harry csak zavartan állt mellettünk, ami hihetetlenül aranyos volt.

-Harry igazán szólhattál volna, hogy vendégünk lesz! Átöltöztem volna.

-Így is nagyon csinosan néz ki. Miattam felesleges lett volna kiöltözni. – mentegetőztem majd megrázta a fejét Anne.

-Jaj nagyon aranyos vagy, de te itthon már hírességnek számítasz... ezért sem okozott különösebb gondot felismerni. Tudod Harry... – magyarázta míg Harry félbe nem szakította

-Anya! Mi most felmegyünk a szobámba... – fogta meg a kezem és felhúzott az emeletre.

-Híresség... nem is hangzik rosszul. – vigyorogtam rá leült az ágyára és a fejére húzta a párnát. Én pedig oda másztam leszedni, de nem hagyta. Így elkezdtem csiklandozni az oldalát ő pedig kuncogva össze húzta magát. Annyira aranyos..

-Ott ne... kéh..kérlek! – nevetett mikor a talpát kezdtek csiklandozni. Hogy tud ember ilyen szépen nevetni? -Nyertél! Nyertél! – szedte össze magát. A fejét picit hátra hajtotta így a haja szétterült a párnán.

-Olyan gyönyörű vagy. – simítottam végig az arca vonalán.

-Köszönöm. – ült fel törökülésbe.

-Tényleg ilyen sokat beszélsz rólam?

-Anya egy kicsit túlzott, de már beszéltem rólad. Tudja, hogy honnan ismerlek és, hogy... hogy te nem csak egy sima barát vagy. – pirult el egy picit.

-Zaynről tud? – kérdeztem óvatosan mire bólintott.

-Szerintem írok Liamnek, hogy megköszönjem... – sóhajtott én pedig helyeslően bólintottam.

Amíg Harry ír Liamnek addig én írtam anyának, hogy tudja még élek. Harry pár perc múlva meglökdösött, hogy figyeljek rá ő pedig felém fordította a telefont.

Liam: Van egy ötletem mit csináljunk Zaynnel... de segítened kell!...

Sziasztok 💚💙
Nincs olyan sok időm mostanában szóval, ha picit kuszább akkor ezt tudjátok be ennek. Azért remélem tetszett. A véleményeteket most is várom, akár a történetről akár a kapcsolatuknak alakulásról! Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰