Látni akarlak (Larry ff.)/Befejezett/

22 fejezet

-Haza értem! – kiabált anya. Lottie és Félicité is riadtan nézett rám. Mind félve sétáltunk le majd anya az asztal felé intett. Jöhet az ítélet...

-Milyen volt a szülői? – mosolygott Lottie. Anya levette a táskáját majd előszedte a jegyzetfüzetét és leült velünk szemben.

-Louis remélem tisztában vagy vele, hogy nagyon elvagyok keseredve! Az osztályfőnököd azt mondta az utolsó matek témazáród egyes lett és a művészet történelem beadandód már 3 hete ígérgeted! Tesin vissza beszélsz a tanárnak... Szerinted hány hét büntetés kell ahhoz, hogy kijavítsd ezeket? – a beadandót csak két és fél hete ígérem! Biztos, hogy nem fogja hagyni anya, hogy átmenjek Harryhez...

-Hát mondjuk egy hét büntetés, amit jövőhét hétfőn kezdünk? – tuti, hogy így se enged el most pénteken Harryhez.

-Ne is reménykedjünk fiatal úr! Hová akarsz menni hétvégén? – ez gyors volt.

-Tudod a fiú , akiről szoktam beszélni áthívott pénteken, hogy ott aludjak nála. Ma a szülői előtt már szólni akartam csak gyorsan elmentél..

-Te pénteken matekot fogsz tanulni, hogy felelj jobb jegyért. Nincs vita!

-Anya kérlek! Ő okosabb, mint én szóval biztos tudna nekem segíteni! Majd matekozunk együtt! Kérlek... – ez nem vita csak kérlelő meggyőzés!

-Ha jobbak lesznek a jegyeid matekból akkor átmehetsz. Addig itthon maradsz.

-Kegyetlen vagy! Már szombat 10-re itthon leszek. – folytattam, de anya egyre mérgesebben nézett rám.

-Nem mész sehová. Majd ha vége a büntetésednek talán meggondolom. – ebben a mondatában erősen megnyomta a "talán" szót... Most miért ilyen?! Soha nem megyek nagyon sehová! Amúgy is nem én tehetek róla, hogy az az idióta tanár nem tud tanítani! Minden szó nélkül feláltam majd a szobámba mentem. 18 éves vagyok és egy rohadt egyes miatt nem hagy élni! Nem vagyok már gyerek!

Én: Szia anya megengedte hogy átmenjek! :) – írtam Harrynek mielőtt az ágyra vetődtem. Péntekenként úgyis megy Niall anyjával kozmetikushoz meg ilyenek. Nem fog neki feltűnés, ha nem leszek otthon. Majd talán még megkérem Lottiet, hogy falazzon nekem.

4596: Már alig várom <3

4596: A szülőit túlélted?

Én: Hát enyhe foltokkal igen xd

Én: Nektek is ma volt?

4596: Igen de én jó gyerek vagyok O:)

Én: Stréber

4596: Ne hívj így te lila pingvin!

Én: Egyre jobbak ezek a becenevek.. ebben nem vagy olyan jó

4596: Tessék?!

4596: Most komolyan megsértettél!

Én: Bocs de ezt tőlem kellett hallanod

4596: Még jó hogy csak írtad.... -_-

Én: Haha..

Én: De kis Humor Harold megint valaki

4596: Kicsoda?

4596: Én csak tényeket közöltem :P

-Louis? – szólt halkan Lottie majd kinyitotta az ajtót. -Anya nem igazán örült a hisztidnek.

-Én nem hisztiztem. Meg amúgy is elmegyek. Majd te segítesz.

-Mi?! Én? Miért nem mondod meg neki az igazat? Az annyival könnyebb lenne... – sóhajtott Lottie, de leült az ágyamra, ez azt jelenti, hogy hallgatni fogja a tervemet.

-De ez sokkal izgalmasabb. Meg amúgy is vele akarom tölteni az estét.

-Sejtettem... a fiúknak miért nem elég a kezük?! – akadt ki mire elnevettem magam. -Remélem jó pasi..

-A legjobb. Anya úgyis megy Niall anyukájával pénteken 4-kor nem lehetne, hogy mondjuk menj velük? Ha te is mész az továbbig tart és később érnek haza, mint este 8. Akkor, ha szólok Félicitének, hogy mondja azt, hogy alszok nem fog nekik feltűnni. Lottie...

-Ez most komoly?

-Igen! Most az egyszer legyél jó tesó!

-Mi az, hogy most az egyszer?! Hányszor falaztam már neked te idióta?!- mérgelődött majd megragadta a füzeteket és fejbe vágott vele.

-Akkor inkább menj, ha csak bántasz! – nyújtottam ki a nyelvem mire felmutatta a középső ujját. Igazi Tomlinson!

4596: Eltűntél  :(

Én: Itt vagyok!!!

Én: Bocsi csak bent volt tesóm.

4596: Semmi baj ;)

4596: Remélem pakolsz!!

Én: Igen mindjárt de ha nem baj csak 4 után tudok menni

4596: Ha valami közbe jött eltolhatjuk

Én: Nem kell! Elintézem addig nyugi <3

4596: Akkor majd várlak...

Sziasztok 💚💙
Megjegyzéseket most is várom! ❤
Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰