Látni akarlak (Larry ff.)/Befejezett/

24 fejezet

Rekord idő alatt rohantam ki az ajtóig. Tényleg itt van. Anya arcáról le tudtam olvasni, hogy rájött ő az.

-Jó estét Mrs. Tomlinson! Harry Styles vagyok. Tudom, hogy nem engedte át Louist, de úgy gondoltam tudok neki segíteni a matekkal kapcsolatban... – anya sóhajtásából ítélve miénk a győzelem!

-Szia. Nagyon sokat hallottunk rólad... – köszörülte meg a torkát mire mindenki rám pillantott. Nincs bajom a figyelemmel, de ez kifejezetten zavarba ejtő. -Bízom benned, de csak akkor maradhatsz, ha tényleg segítesz neki. – mondta komolyan anya mire Harry bólintott.

-Ígérem! Segítek neki egy közepesre felvinni az álagát. – ez teljesen megveszett... 2-esnél jobb sose voltam.

-Rendben maradhatsz. – mosolygott rá. – Most már viszont tényleg megyek. Feltételezem Lottie már nem akar jönni. Sziasztok. – köszönt majd becsukta maga mögött az ajtót.

-Ugye nem akarsz tényleg tanulni? – harapta be a szám majd közelebb rántottam magamhoz. Ennyit bírtam ki! Egyszerűen muszáj megcsókolnom. Az ajkainak most is tökéletes az íze. Érzem, hogy függője lettem. Az ajkának, az egész embernek.

-De! – mondta mikor hagytam, hogy levegőhöz jusson.

-Annyi minden mást csinálhatnánk... – győzködtem, de Harry csak megrázta a fejét.

-Utána! Ha ügyes leszel, akkor gyorsan kész leszünk. – karolta át a nyakam, én pedig a derekára fontam a karom. -Lou... a tesóid nagyon furin néznek.. – kuncogott a fülembe. Oldalra pillantottam, ahol a drága testvéreim a lépcső felől kukucskáltak felénk.

-Bocsi kicsit antiszociálisak. – nevettem majd megcsókoltam ismét.

-Élvezed, hogy műsorozhatsz nekik, igaz?

-Alap! De még nem akarlak elengedni. – csúsztattam lejjebb a kezem mire kikerekedtek a szemei.
-Louis! A tesóid! Menjünk a szobádba inkább... – kérlelt mire bólintottam.

-Vége a műsornak! A nyál tócsákat meg töröljétek fel magatok után! – vigyorogtam rájuk mire rögtön felmutatták a középső ujjukat.

-Őszinte leszek látszik, hogy testvérek vagytok. – kuncogott mire a fenekére csaptam. Imádom, hogy levegőt is majdnem elfelejtett venni. -Keresd elő a matek füzeted. Gyerünk!

-Cicaaa...

-Ne is próbálkozz! Szóval azonos alapú hatványok...

***

-4...

-Igen! Ügyes vagy!

-Várj! Mi? Komolyan 4 a végeredmény?!

-Igen! Jó lett Louis! – mosolygott rám boldogan. Közben anya is haza ért. Mikor följött rögtön kiszóltam neki.

-Anya! Kijött az eredmény! Sikerült! Azt hiszem megértettem... -  újságoltam neki mire boldogan elmosolyodott.

-Ennek nagyon örülök drágám. Harry! Ha még áll az ajánlatod, akkor átmehet.

-Köszönöm! – adtam neki egy puszit mire elnevette magát. Majd kiment mondván, hogy nem akar minket tovább zavarni.

-Alig várom, hogy átmenjünk... – húztam az ölembe miközben a nyakát kezdtem csókolgatni. Mire felsóhajtott.

-Lou... el..elkell mondanom valamit. Tudom, hogy mit szeretnél, de... Ahj... anya nem engedi, hogy lefeküdjünk. Csak azzal a feltétellel engedte meg, hogy nálunk aludj, ha egész este nyitva hagyjuk az ajtót...  – hajtotta le bűnbánóan a fejét miután leült az ágyamra. Képtelen vagyok nem felnevetni ezen. Mind a kettőnk „tervébe” volt némi hiba, amit elfelejtettünk közölni a másikkal.

-Izgulsz a bál miatt? – váltottam témát.

-Igazából van egy-két ember, aki látott minket már az udvaron is. Valahogy egyre kevésbé. Mármint ez egy nagy dolog lesz nekem és nekünk. De alapvetően tudom, hogy nem lesz baj, mert ott leszel. Indulunk? – biccentett a fejével.

Az út egész gyorsan eltelt. Harry tényleg nagyon sok mindent vásárolt a ma estére, mert az egész asztalkája tele volt pakolva nasival. Az ágya szépen megvan csinálva és a ruhái össze vannak pakolva. Biztos vagyok benne, hogy csak a kedvemért pakolt össze. A laptopján kerestünk egy filmet, amit még egyikünk sem látott: Minden, minden. Össze gubództunk az egyik pléd alatt míg Harry elindította a filmet.

***

-Aranyosak együtt. – mondta majd a fejét a vállamra hajtotta. -Csók! – jelentette ki mire oda hajoltam. A film elején kitaláltuk, hogy ha a filmbe csókolóznak mi is fogunk. Ha nem Harryvel lennék biztos nyálasnak és soknak találnom, de vele nem. Ki tudja miért...

-Mint mi?

-Mi nem vagyunk együtt. – vette el a fejét a vállamról .

-Ömmm... gyere! – csuktam le a filmet mire Harry értetlenül nézett rám. Felvettem a cipőmet majd az ajtó felé siettem. Amilyen gyorsan csak tudta utánozta a tevékenységem és utánam sietett.

-Hová megyünk? Louis? – kérdezte mikor már utol ért. Harry házuktól nem messze láttam egy romos épületet, ahol régen grafitiztünk Nivel. Harry egyre értetlenebbül állt, amikor szóltam neki, hogy várjon meg. -De... Louis! Mit...? – amilyen gyorsan csak tudtam bementem. Itt kell még lennie. Megvan! A ház egy idős hölgyé volt, aki vigyázott a kertjére. Mindig meglocsoltuk Niallal a virágokat. A rózsabokorhoz sétáltam majd a lehető leggyorsabban megpróbáltam kiszedni egy szálat. Szerintem az összes létező tüske bele állt a karomba, de akkor is kiszedem! Végre! Ahogy kiszedtem a rózsát kisiettem az idegesen ácsorogó Harryhez.

-Tessék. – nyújtottam át neki a rózsát mire meglepetten nézett rám. Elvette a rózsát majd megszagolta.

-Köszönöm. Ezért rohantunk ide? – nevettet majd újra az órához emelte a virágot.

-Úgy gondoltam, így elegánsabb megkérdezni azt, hogy:  Harry Styles lennél a barátom? – hevesen bólogatott majd szinte rögtön megcsókolt.

-Igen lennék a pasid...

Sziasztok 💚💙
Hát igen gyors volt és váratlan akár a kapcsolatuk, de talán ez ami igazán össze tartja ezt a történetet.
Nem fogtok szeretni, de csak így a sorok között megjegyzem én már látom a végét. Véleményt várok most is.
Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰