Látni akarlak (Larry ff.)/Befejezett/

18 fejezet

Ijedten húzódtuk el egymástól, de már teljesen mindegy. Harry szívverése felgyorsult, ahogy az enyém is. Mit csináljunk?

-Szóval buzi vagy.. Amúgy is feltűnő volt, hogy sose láttalak még csajjal. De most legalább mindenki fog látni pasival... – vigyorgott majd felénk mutatta a telefon kijelzőjét.

-Kérlek ne! – kérte Harry rekedt vissza folytot sírás mellett.

-Istenem el ne bőgd magad! Na, figyeljetek a hallgatásomnak ára van. – ekkora egy seggfejt! Most komolyan fenyeget ezzel?!

-Mit csináljunk? – kérdeztem mire láttam Zayn arcán a győzelmet végig suhanni.

 -Te semmit. Harry viszont átadja nekem a rögbi csapatkapitány szerepét és ezután rögtön kilép. A következő úszóversenyen pedig hagysz nyerni. A többit pedig majd kitalálom.  – mi az, hogy többit?! Ez teljesen hülyének néz minket?! Ez így is túl sok egy titokért!

-De...

-Azt mondtam, hogy a többit majd kitalálom! Holnap már ne légy a csapatban. Ha mégis az első kör ember már megtudja. Vagyis a rögbi és az úszó csapat. Csak, hogy tudd senki nem szereti a buzikat. Takarodjatok innen és te kezd keresni az edző számát! – én már szólni akartam, hogy ez nem így működik, de Harry szinte rögtön felpattant és kiment a moziból. Harryt már most sakkban tartja. Utána rohantam és épp, hogy utol értem.

-Harry! Harry! Jól vagy? – simítottam a hátára a kezem, de elhúzódott.

-Nem vagyok jól! Zayn tönkre fog tenni! Mit találjak ki az edzőnek?! Pontosan tudja, hogy imádok játszani, ha meg rákérdez akkor nem mondhatom meg az igazat! – morgott rám idegesen, de látom a szemében a kétségbeesést is.

-Miért nem mondhatod meg neki az igazat?

-Mert ez nem a művészeti! Igaza van Zaynnek senki nem szereti a melegeket! Nem akarok rettegni az utolsó 2 hónapba! Te ezt nem érted! Itt ez nem normális!

-Hogy segítsek? Együtt majd megoldjuk..

-Lehet, hogy jobb lenne, ha egyáltalán nem látnának minket együtt... – ettől féltem. Tudtam, hogy ez lesz. Jól mondtam Niallnak. Harry nagyon fél attól, hogy elitélik és bárkit eltol magától, ha kell. Engem is.

-Szóval tényleg engedelmeskedni fogsz Zaynnek?

-Mi mást tehetnék?! – kiabált rám majd egy könnycsepp végig folyt az arcán.

-Harcolj értünk... – suttogtam utána mikor már elfordult és elment. Nem gondoltam, hogy ennek így lesz vége. Bár csak magam áltattam. Tudtam, ha ez lesz engem elenged. Én nem akarom őt elengedni!

Harry szemszöge:

Az utolsó három métert már sírva tettem meg a házig. Csak annyira voltam képes, hogy a bejárati ajtón bementem majd neki dőltem és szinte kiszakadt belőlem a zokogás.

-Szia kincsem! Milyen... Istenem Harry! – térdelt egyből mellém. Képtelen vagyok bármit is mondani. Minden tönkre ment! Az eddigi életem és az alakuló kapcsolatom is. Teljesen megérteném Louist, ha soha többé nem állna velem szóba. Utálom Zaynt! Elrontott mindent! Időközben már Gemma is mellém került, de nem érdekel. Semmi nem érdekel! Louis ölelését akarom, de azt is elüldöztem magamtól.

-Ő volt? – kérdezte Gemma, de csak megráztam a fejem. Nem szóltam semmit csak felmentem a szobába és az ágyra vetettem magam. Magamhoz öleltem a párnát és álomba sírtam magam.

A telefonom folyamatos pityegésére ébredtem. Egyből eszembe jutott, hogy Zayn szétküldte a képet... az ideg miatt szinte rögtön mentem és kihánytam mindent. Könnyes szemekkel kapcsoltam fel a telefonom és szinte éreztem, hogy mázsás súly gördül le rólam mikor észre vettem, hogy Louis írt.

1290: Jól vagy?

1290: Nem akartam értetlenkedni csak segíteni szerettem volna. Nagyon sajnálom. Ha én nem mondom hogy menjünk moziba talán ez sose történik meg. Ne haragudj.

1290: Nem szeretnék tőled eltávolodni teljesen de megértem ha nem akarsz velem beszélni most vagy soha többet...

1290: Aggódom érted és remélem tudod hogy én itt vagyok. Nem kell ezekre vissza írnod de ígérd meg ha baj van írsz!
 
Louis szemszög:

Már három napja, hogy nem írt. Kezdem úgy érezni, hogy ennek vége pedig még igazából el se kezdődött ez az egész köztünk. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tegyek. Ma hétfő van és szerencsére még nem hallottam senkitől Harryt.

Niall most látta rajtam, hogy nem vagyok jól így nem is kérdezett egész nap. Csak fizikailag velem van, ami most bőven elég. Most matek közben jelzett a telefonom, hogy értesítést kaptam az NN.-től. Szinte remegnek a kezeim, ahogy megnyitom. Szerencsére nem blokkolt, de a vér így is megfagyott az ereimbe.

4596: Kérlek segíts! 3. Emelet mosdó. Siess!

-Tanárnő! Elmehetnék mosdóba? Nagyon rosszul érzem magam! – szóltam a tanárnőnek, aki hitetlenkedve nézett rám.

-Tanárnő, tényleg rosszul van! Már óra előtt is mondta. – segített be Niall.

-Rendben. Menj! – biccentett és pedig szinte rohantam az alsó szinti mosdóig mivel az az egyetlen, ami össze van nyitva a sportsulisokkal, így áttudok menni az ő részükre. Ilyen gyorsan talán még soha nem futottam lépcsőn. Az a szerencsém, hogy ez a suli teljesen tükörképe a miénknek így megtaláltam a mosdót. Zayn és még másik három izomagy vert egy mosdó fülkét és mindenhova kiírták valami filctoll szerűséggel, hogy „Buzi”, „Hímkurva" és hasonlók.

-Istenem megjött a felmentő sereg. De édes... – nevetett az egyik.

-Nektek mégis mi a fasz bajotok van?! Hárman mentek egyre?

-Pontosan tudjuk, hogy élvezte, hogy egyszerre több farok veszi körül. – röhögött egy magas felnyírt szőke hajú, majd közelített felém.  Még szerencse, hogy matekot annyira unatkoztam, hogy a bicskámmal véstem a padot. Elővettem a kést mire elkerekedett a szemük.

-Hagyjátok békén! Most! – kiáltottam rájuk mire az egyik srác felé tartottam a kést. Nemsoká kinyílt az ajtó és ha jól tudom Liam lépett be rajta.

-Itt meg mi folyik? – kérdezte meglepett arckifejezéssel.

-Ez a nyomorult buzi késsel hadonászik! – mutat rám egyből Zayn, mint egy ovis...

-Harryre támadtak hárman... ott van bent. – mutattam a fülkére.

-Tessék?! Tűnj el Zayn!

-Mi a fasz?! Te ezek a buzik mellett állsz ki? – ahogy ezt kimondta Zayn úgy tudatosult benne, hogy a feliratok nem rám, hanem a legjobb barátjára vonatkoznak.

-Ha még egyszer buzinak mered nevezni a legjobb barátom a hátadba állítom azt a kést! – lépett egyet feléjük mire kisiettek a mosdóból. -Én most lehet inkább kimegyek. Szedd össze.. – biccentett a fülke felé mire bólintottam. Oda sétáltam majd bekopogtam.

-Harry? Én vagyok az Louis. Jól vagy? – kérdeztem majd kinyílt az ajtó ő pedig a karjaim közé simult. Az a két másodperc is elég volt arra, hogy lássam a szája fel volt szakadva. Rájöttem, hogy egy valós dologtól félt és nem tudom, hogy mindig megtudom e majd védeni...

Sziasztok 💚💙
Hát itt a várt folytatás... Szerintetek jól cselekedtek? Ti is féltitek Harryt? A véleményeket most is várom, ha tetszett azt csillaggal is tudjátok jelezni. Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰