Több, mint álom

12.fejezet

A tegnapi után sok minden megváltozott. Kai elvitt a házába ami egy irtózatosan modern és ámulatba ejtő ház volt. De nem csak szép hanem hatalmas is volt, szerintem három darab négyfős család is elfért volna. Sok vendégszoba volt, de az övé persze mindegyiknél otthonosabb. Ott is megtettük azt a különleges dolgot és hát bevallva abba a környezetbe még jobb volt mint nálam. Egy számomra nagy döntést készül megtenni: bemutat a barátainak. Igen, alapból kimondva nem egy nagy dolog, de azért ha belegondolok nagyon izgalmas és egy nagy előrelépés. Egyetlen bökkenő volt ami ma reggel derült ki miközben az ő házában a reggelit csináltam. Hamarabb felkeltem mint ő mivel nagyon fájt a hasam. Természetesen ma kellett megjönnie hát mikor máskor. Kai kitámolygott a szobából, átkarolta a derekam és megkaptam a szokásos jó reggelt puszimat.
- Szívem, mondtam már, hogy a házvezetőnő megcsinálja a reggelit. Neked nem kell.-mondta miközben leült az asztalhoz.
- Tudom, de el akartam terelni a figyelmemet.
- Miről?
- A hasfájásomról és a ma estéről.
- A nő ügyek miatt fáj a hasad?-kérdezte.
- Igen.
- Ohh. Az este miatt ne aggódj, minden rendben lesz.-majd küldött felém egy bíztató mosolyt.
A telefoncsippanás üzenetet jelzett Kai telefonján. Amint végigolvasta az arca elborzadt.
- Baszki...
- Mi az? Mi történt?- kérdeztem aggodalmasan.
- Hát az egyik ember aki ma jönne...Antonio...
- Igen?
- Összejött Sophiá-val, az exemmel...
- Uhh...és?
- És ő is jön ma este.- elejtettem a kezemben lévő villát ami majdnem beleállt a lábamba.
- Baszki...-mondtam ugyanazt.
- Megmondom Antonio-nak, hogy ne hozza el.
Nem szóltam semmit, tudtam, hogy ez a veszett fejsze nyele. Egy normál párkapcsolatban ha az egyik félt megkérik, hogy ne hozza a párját ő nem fog elmenni nélküle. Bár mondjuk ha az az ember egy hülye ex...nem tudom...nem ismertem személyesen Antonio Rüdigert, de remélem megérti és nem hozza el.
- Nem hiszem el...-suttogja.
- Mi az?-kérdeztem előre félve a választól.
- Nem jön el nélküle.-sóhajtott.- Mi legyen? Mondjam meg neki, hogy ne jöjjenek?- néz rám.
- Ne! Nem kell emiatt magadra haragítanod egy barátot. Meg amúgy is, én is meg akarom ismerni. Majd megtűröm valahogy azt a lányt.
- Rendben, de te mondtad!-emelte fel mutató ujját.
- Miért? Csak nem annyira rossz.-nevettem.
- Aha, nem hát. De ne feledd, ezt is te mondtad!
- Rendben főnök, megjegyeztem.-majd beálltam tisztelegve a széke mellé.-Jó étvágyat uram.- mikor mentem volna vissza az ölébe rántott, megcsókolt és így fogyasztottuk el a reggelinket.
Nem tudom miért aggódtam ez miatt a Sophia miatt. Én sosem hagynám el Kai-t a pénze miatt. Meg úgy igazából, semmi másért sem, és bíztam benne, hogy ez az érzés kölcsönös.
Pár óra elteltével már felvettem fekete, testhez simuló egybe ruhámat és fekete sarok nélküli cipőmet. Kiegészítőként egy ezüst karkötőt vettem fel, a sminkem pedig egy kis korrektorból, szempillaspirálból és szájfényből állt. A tipikus egyszerű, de nagyszerű megoldás. Kai egy fekete inget és egy szintén fekete gatyát viselt. Mit is mondhatnék, összeöltöztünk.
Igen, elég elegánsak voltunk ahhoz képest, hogy csak a barátait hívta át, de ez egy puccos lakás, én pedig ehhez mérten akartam kinézni.
- Nagyon szép vagy.-puszilta meg a homlokom.
Kopogtattak a nagy tölgyfaajtón.
- Áhh, ezek biztosan ők lesznek.-és már sietett is ajtót nyitni.
Én mögötte álltam és néztem a belépő focistákat. Az ajtón először Mason Mount lépett be. Őt követte Timo Werner, aztán a csodapár lépett be. Antonio Rüdiger és Sophia Weber. Amint megláttam a lányt izzó utálat söpört át rajtam. Ez az utálat hamar távozott belőlem. Nem ismertem ezt a lányt, csak abból tudtam, hogy ő mégis ki, hogy Kai mesélt róla. Nem ítélhettem el egyszerre.
- Sziasztok!-köszönt Kai jókedvűen.
- Szevasz haver!-köszönt Mason és Timo.
- Szevasz Kai.-pacsizott le vele Rüdiger is.
- Szia.-Sophia már kicsit félénkebb volt mint a többiek. Nem is csodálom. Viszont nem tudtam már figyelni rájuk mivel egy ember jelent meg előttem. Mason.
- Szia, Mason vagyok. Gondolom te vagy Kai új barátnője.
- Igen én vagyok.-mosolyogtam rá miközben puszival köszöntöttük egymást.
- Hali, Timo vagyok.
- Én meg Antonio.-majd velük is megismételtem azt amit Masonnel.
Nyilván Sophia-nak is köszönnöm kellett, de ettől valahogy még is féltem. Odaléptünk egymás elé.
- Szia, Sophia vagyok. Antonio barátnője.-mosolygott. Nem vagyok olyan jó emberismerő, szóval mosolyából nem tudtam kivenni, hogy igaz, vagy csak kamu-e.
- Szia, én Rylee vagyok.-vele csak kezet ráztam, puszit nem adtam mint a többieknek, de ő sem ragaszkodott ehhez mert nem kezdeményezett nagyon.
Leültünk a nappaliba az asztalt körülvevő fotelekbe és kanapékra.
- És mond csak Rylee,-kezdte Mason- egyetemre jársz?
- Igen, még négy évig.
- Minek tanulsz?-kérdezte Timo.
- Újságíró, riporternek. Mármint külön újságíró és külön riporter.-nevettem kínosan.
- Húú, az menő.-álmélkodott Antonio.-Egyébként hogyan ismerkedtetek meg?
- Egy buliban véletlenül fellöktem.-nevetett Kai.- Utána meghívtam egy italra, táncoltunk és megadta a számát.
- Aranyos.-mondta Mason.
Egy két óra elteltével rá kellett jönnöm, hogy ezek a srácok rohadt jó fejek. Irtó viccesek és millió dologról lehet velük beszélni. Egyedül Sophia nem szólalt meg nagyon. Néha fűzött egy-két szót valaki mondatára, vagy néha felnevetett a poénokon, de nem beszélt annyit mint mindenki más.
Őszintén nekem kicsit sem volt unszimpatikus ez a lány. Kicsit szégyelltem magam, hogy Kai utálja nekem meg szimpatikus, de ennek nem tudtam parancsolni. Odamentem a konyhapulthoz, hogy töltsek magamnak italt. Sophia is jött, gondolom ő is ugyanazért mint én. Egymás mellett álltunk és italt töltöttünk amikor megszólalt.
- És, ugye ezt a pasimat már nem csórod be?
- Nem, én Kai-al maradok.
- Én is ezt reméltem.
- De hiszen te dobtad.
- Tudom. Nem kellett volna. Hülye az aki Havertzet veszni hagyja. Ha visszafogadna még az sem érdekelne ha megcsalna. De most már mindegy. Neked sok szerencsét.
Majd ellépkedett piros magas sarkújában, leült Antonio mellé és puszit nyomott az arcára. Nem tudtam elképzelni, hogy ez a lány tényleg csak azért lenne Rüdigerrel mert sok pénze van. Vagy csak szimplán jó színész?
Minden esetre nekem tényleg kedvesnek tűnt.
Az este további részében még egyszer társasoztunk, de inkább a beszélgetésé volt a főszerep. Sophia már többet beszélt, és sokszor hozzám intézte szavait.
Körülbelül éjjel egykor ment el a csapat. Mindenkitől elbúcsúztam, már Sophie-tól is puszival. Ja igen, megengedte, hogy Sophie-nak hívjam. Szomorú voltam, hogy elmentek, de tudtam, legalábbis reméltem, hogy még fogok velük találkozni.
Mikor elmentek lehuppantunk a kanapéra.
- Nagyon jó fej barátaid vannak.-mondtam.
- Örülök, hogy összebarátkoztatok. Láttam Sophia-val is elég jó kijöttél.-ezt egy cseppet furán mondta.
- Igen, nagyon kedves lány. Baj?
- Hát Rylee, nem is tudom. Igen, az. Ő az exem aki nagyon csúnyán hagyott el. Nem tudom mire lenne képes, hogy esetleg visszaszerezzen.
- Kai, szerintem nem csak a pénzéért van Rüdigerrel. Tényleg szereti.
- Lehet, hogy időközben beleszeretett.
- Szóval, baj, hogy jó fejnek találom?
- Nem az a baj, hogy most jól kijöttök. Hanem az, hogy a későbbiekben az is megtörténhet, hogy kihasznál. Nem akarom, hogy összebarátkozzatok.
- Nem mondhatod meg, hogy kivel barátkozzak.
- Igaz, én csak azt kérem, hogy ő legyen az egyetlen ember akivel nem.
- Kai. Nem fogom hagyni, hogy átverjen. Megváltozott.
- A kígyó is vedlik még is kígyó marad.
- Sophie nem egy kígyó.
- Ó, hogy már te becézed is.-mondta egyre idegesebben.
- Igen.
- Nem változott meg. Tudom.
- Tudod hát. Hisz mi az amit a nagy Kai Havertz nem tud?
- Neked most mi bajod van?
- Semmi. Inkább neked mi bajod van?
- Az, hogy egyetlen dologra kérlek meg, de azt sem teljesíted nekem!-felállt a helyéről.
- Ez egy nagy dolog! Ilyenre nem kérhetsz!
- Én még is megpróbálom.
- Hát sajnálhatod!- mondtam majd elviharzottam a szobám felé. Vagyis a szobánk felé. Mérges voltam rá, de nem akartam külön szobába menni. Gyorsan bementem a fürdőbe, levetkőztem és beálltam a meleg zuhany alá. Azt akartam, hogy a csobogó víz lemossa a problémáimat rólam. De nem tette. Úgy érzem inkább megnehezítette őket.
Hamar kiszálltam a zuhanyzóból. Felvettem a pizsamám, a ruhám pedig egy székre terítettem.
Befeküdtem a puha ágyba és kényelmesen elhelyezkedtem. Az éjjeli holdfény kellemesen besütött a nagy ablakon. Nem sokkal később lépteket hallottam ahogy befelé lépkedett valaki a szoba padlóján. Picit kinyitottam a szemem, így láttam, hogy Kai az. Befeküdt mellém az ágyba, de mivel nem szólalt meg, nem figyeltem rá többet és most először aludtam a szerelmem mellett úgy, hogy mérges voltam rá.