Több, mint álom

7.fejezet

A hintán üldögélve elgondolkoztam pár dolgon. Például, mit jelentett az, hogy most is? Mikor rontottam el bármit is ami Lorinak annyira fájt? Egy másik dolog: mi lesz, ha Kai-al is elrontok mindent? Felnéztem az égre és csak annyit mondtam:
- Kérlek, Istenem ne rontsak el semmit a párkapcsolatomban. Ámen.
- Nem hiszem, hogy te bármit is el tudnál rontani.- ez a hang mögülem jött. Ezer közül is megismerném.
- Kai te végig itt néztél?-kérdeztem mosolyogva.
- Nem, csak most jöttem ki.- mondta miközben közelebb sétált.
A házunk gyönyörű helyen volt. Nem volt hátsószomszédunk ugyanis egy nagy dombom volt a ház. Kiskorunkban mindig vigyázni kellett, hogy le ne guruljunk. Szóval kiálltam a kert szélére ahol a lejtő kezdődik. A kilátás gyönyörű volt. A városra és a mellette lévő erdőre lehetett rálátni.
Kai lassan lépkedett majd mikor odaért, mögém állt, átkarolta a derekam és a fejét a vállamra rakta.
- Szerinted is elrontottam mindent?-kérdeztem halkan.
- Dehogy is! Ne beszélj butaságokat!-maga felé fordított.- Nem tudtad, hogy ez lesz. Nem tudtad volna máskor elmondani. Senki nem ért rá sosem beszélni veled. Nem a te hibád, hogy a nővéred ennyire kiakadt. Most van az esküvője, persze, hogy ideges.
- Tudom, de...lehet el sem kellett volna mondanom.
- Rylee. Nyilván el kellett volna mondanod valamikor. Ha nem te mondod akkor szerintem apád majd egyszer elmondta volna, aztán kiderült volna, hogy te már tudtad és akkor még rosszabb lenne.
- Kai...mondhatok valamit?
- Persze, hogy mondhatsz.
- Köszönöm, hogy vagy nekem.
Magához szorított és én ugyanezt tettem vele. Annyira nagyon jó volt, hogy itt van. Bevallom egy másik dolgot akartam mondani, de féltem, hogy Kai megijedne és ő is elhagyna.
Még órákig beszélgettünk a gyönyörű tájat nézve. Annyira sokáig beszélgettünk, hogy kezdtek megjelenni a csillagok az égen. Ennek örömére a hátamra feküdtem és kémlelni kezdtem az eget. Kai odafeküdt mellém és ugyanazt csinálta, mint én.
- Nézd,-mutattam az ég felé- ott a göncölszekér.
- Tényleg. Nagyon szép.
Egyszer csak egy fénylő dolgot láttam elsuhanni.
- Hullócsillag!-kiáltottam.
Kívántam. Elég nagy dolgot, de megpróbálom.
- Kívántál?-kérdezte.
- Igen.
- Mit?
- Az titok.-mosolyogtam.- Te mit kívántál.
- Az is titok.- játszotta a sértődöttet. Nevettünk. A világ legjobb dolga volt együtt nevetni.
- Nem kéne bemenni?-kérdeztem.
- De, menjünk. Már kezd hideg lenni. Te fázol?
- Igen, egy kicsit.
- Akkor gyere.- majd karomat finoman megfogva a ház felé kezdett vezetni.
Kicsit féltem, hogy még mindenki fent lesz és lenéző pillantásokkal ajándékoznak meg, de tudtam, hogy muszáj lesz egyszer bemenni.
A házba érve Cameront találtuk a nappali kanapéján ülve.
- Hát te? Miért nem alszol?-kérdeztem.
- Ezt kérdehetném én is.-nézett rám álmos szemekkel.- Tudunk beszélni?
Ránéztem Kai-ra, ő bólintott szóval odamentem Cameron mellé Kai pedig elment fürdeni.
- Mirő szerettél volna beszélni?-kérdeztem.
- Az ebédnél történtekről.
- Huhh, ne kímélj.
- Szóval, csak, hogy tudd én egy percig sem voltam mérges rád. Szerintem nem rontottál el semmit azzal, hogy elmondtad az igazat. Lori nagyon ideges az esküvő miatt. Nem hinném, hogy holnap is mérges lesz még. Anyukádat pedig persze, hogy megviselte ez az egész, de mérgesnek nem mérges rád.
- Cameron én..köszönöm.-öleltem meg.
- Mit?
- Azt, hogy ezt elmondtad és mellettem állsz.
- Jajj sógkrkám ez csak természetes.- majd nevetni kezdtünk.
Kai kijött a fürdőből és én mentem be. Vettem egy meleg fürdőt, hogy lemossam magamról a nap fáradalmait. Fáradtam lépkedtem be a szobába miután elköszöntem Camerontól. Kai már az ágyban feküdt, de még nem aludt.
- Na mi volt Cameronnal?- érdeklődött.
- Elmondta, hogy ő kicsit sem volt mérges és megnyugtatott, hogy anyáék nem mérgesek rám.
- Na látod. Még ő is azt mondja, hogy nem lesz baj.
- Igen...
- Akkor megnyugodtál?
- Hát..azt hiszem igen.
- Örülök. Na gyere.- tárta ki a karját én pedig hozzábújtam.
- Jó éjt focistám.-suttogtam.
- Jó éjt tumpim.- suttogta ő is.
Ismét egy szuper éjszaka amikor a karjaiban alszom el.

Reggel egy kicsit félve készütem el a régi szobámban. Ugyanúgy volt minden mint régen. A kiskori híres fiúk akik tetszettek például Zac Efron. Az íróasztalomon lévő irattartókban a régi gimis papírok. Minden ugyanúgy. Látszik, hogy nem sűrűn járt be ide anya. De ki volt takarítva. Szóval valamit mégis csak jelentettem neki, ha a szobámat kitakarította.
Felöltöztem egy citromsárga, lenge egyberuhába. Sminket nem tettem fel, a családom látott már rosszabb állapotban is.
Kai jött be a szobába.
- Jó regge...- elakadt a szava.
- Mi az?-néztem rá kérdőn.
- Csak...gyönyörű vagy.- mért végig többször is a szemével. Nevetnem kellett.- Mi az?- kérdezte most ő.
- Gyönyörű? Egész évben most nézek ki a legrosszabbul.
- Látod, ez bizonyítja, hogy te még akkor is jól nézel ki amikor nem.- arcom lángba borult. Próbáltam takargatni, de nem nagyon sikerült.- Nem kell takargatnod az arcod, szerintem nagyon aranyos amikor elpirosodsz.- rámkacsintott majd közelebb jött és adott egy csókot. Rövid volt, de benne volt minden ami egy csókban benne lehet.
- Ideje menni segíteni.- mondtam mikor már eltávolodtunk.
- Jó meglátás.
Elindultunk az ajtó felé én pedig megálltam az ajtóban. Nem tudom miért hozok ki ebből ennyit. Nem akkora dolog, de mégis.
- Nem lesz semmi baj.- mondta Kai. Istenem nem bírom elégszer megköszönni, hogy ő itt van mellettem.
Megfogtam a kezét és így léptünk ki az ajtón.
- Kicsim hát végre felkeltetek! Gyertek segíteni.- köszöntött minket anya.
- Anya?-kérdeztem.
- Igen?- néz rám.
- Nem is vagy kicsit sem mérges?-arca komorabbá válik.
- Ugyan miért lennék? Te csak őszinte voltál. Apád bűnéért nem te vagy a hibás. Jó, hogy most derült ki nem az esküvőn.
- Akkor jó. Örülök, hogy legalább te nem.
- A nővéred sem.
- Ha te mondod....Mit kell segíteni?
- Hát Kai te kérlek segíts Cameronnak az udvaron. Te, Rylee pedig segíts nekem sütni.
- Rendben.- mondtuk egyszerre.
Sajnos elváltak az útjaink. Mindegy, majd este.
Anyával már nagyjából három órája sütöttünk amikor hirtelen Lori toppant be a konyhába pizsibe, összegubancolódott hajjal.
- Jó reggelt.-köszönt ásítva.
- Jó reggelt szivem.- köszön anya.
- Jó reggelt.- köszöntem és abban a pillanatban rám emelte a tekintetét.
- Rylee tudunk beszélni?-kérdezte.
- Hát...persze.- intett felém majd elindult én pedig követtem.
Beértünk a szobába ő pedig bezárta az ajtót.
- Miért?- furcsán nézett rám.
- Mit miért?
- Miért most kellett elmondanod ezt?
- Mert nem akartam, hogy ez az ember beállítson nagy boldogan a lánya esküvőjére mintha semmi nem történt volna.- Lori szeme bekönnyezett és leült az ágyára.
- Nem úgy gondoltam, hogy később kellett volna mondanod hanem, hogy előbb!- ezt már kicsit hangosabban mondta.
- Lori én sajnálom, de nekem is kellett idő arra, hogy megemésszem!
- Neked több hét kellett, hogy megemézd tőlem pedig azt várod el, hogy én ezt négy nap alatt tegyem meg?- suttogta. Nem tudom, hogy azért mert előbb szinte kiabált és most halkabban akar beszélni vagy mert annyira mérges, hogy alig tud megszólalni.
- Én tényleg sajnálom...tudom, hogy mérges vagy, de...
- Nem, nem vagyok mérges. Én csalódott vagyok. Értem, hogy kellett neked idő. De nekem ezt most sokkal kevesebb idő. Ezt is persze a pasiddal beszélted meg először.- hangjából sértettség hallatszódott.
- Ez neked miért baj? Ő ott volt nekem. Te meg, amikor a legjobban szükségem volt rád, nem volt rám egy csepp időd sem.
- Álj, álj, álj. Ne hogy már neked álljon felljebb!- most aztán kiborítottam a bilit. Ezután a mondat után inkább kussba maradtam.
Ő sem szólt semmit. Bámultam magam elé. Nem tudtam mi lenne a jó szó. Ezt a csöndet a nővérem törte meg.
- Figyelj Rylee...én is sajnálom. Nem kellett volna annyira megsértődnöm. Csak tudod...borzasztóan ideges vagyok az esküvő miatt. Ne legyünk haragban.- nem hittem a fülemnek. Két kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor kért bocsánatot.
- Én megbocsájtok. Nem mintha valamiért mérges lettem volna. De te is megbocsájtassz?-felállt.
- Hát persze, hogy igen.- majd magához ölelt. Elég hamar elintéztük ezt. Előbb még kiabált most meg megölelt. De hát ez van. Nekem pont jó ez.- Na gyere segítsünk anyának.
- Oké.- majd kimentünk a konyhában.
Anya mosollyal nyugtázta, hogy a lányai kibékültek.
Lori még délután felhívta apát. Sokáig beszéltek. Inkább veszekedtek.
Este egy kellemes fürdő után hozzábújtam a szerelmemhez és végre aludhattunk.
Hát így telt a el a hét. Holnap esküvő. Nem gondoltam, hogy ennyire ideges leszek. De mint tanú, talán ez normális.
Ugye?