Több, mint álom

14.fejezet

Borongós nyári reggelre keltünk. Pontosabban arra keltünk, hogy a szél az ablaknak csapja a szoba melletti fa ágait.
- Fenébe is. Miért van ilyen rossz idő?-forgolódott álmában a szerelmem.
- Nem tudom. Pont most kellett ennek a szar időnek lennie.- fordultam át a másik oldalamra annak reményében, hogy újra álom jön a szememre.
Egy váratlan pillanatban Julian rontott be a szobába egyik kezében egy fakanállal a másik kezében pedig egy serpenyővel és ezeket összeütögette.
- Felkelni fiatalok!!-kiabálta olyan hangerővel, hogy nem csodáltam volna ha egyszer csak rendőrök kopogtatnak egy csendháborítás miatti feljelentéssel.
- Mi a tökömet csinálsz te hülye?-mondta Kai szemét dörzsölhetve miközben egy párnát hajított a szőke felé, ami bár eltalálta, de ettől még nem hagyta abba.
- Csak akkor hagyom abba ha felkeltek!!
- Ahjjj..-a párnába fúrtam a fejem, de egy fél perc után már én is talpon voltam ami elhallgatatta az új legjobb barátomat.
- Végre emberek. Fél tizenkettő van.-dobta rá az ágyra a kezében lévő dolgokat.
- Julian..
- Á-á-á. Neked csak Jul.-világosított fel.
- Bocsánat, Jul. TE HÜLYE VAGY?- majd elkezdtem felé közeledni amitől ijedséget tettetve futni kezdett a hatalmas házban.
- Ne ölj meg!-futott előlem.
- Ha kezeim közé kaparintalak!
Futottunk még pár kört aztán mikor jó távolságra voltam tőle ráugrottam a hátára amitől az éppen mellettünk lévő kanapéra dőltünk nevetve.
- Megvagy.-mondtam a nevetéstől fulladozva.
- Én pedig ezt az egészet felvetteem.-lóbálta Kai a telóját a fejünk felett.
- MII?-mondtuk egyszerre és most már mi kergettük Kai-t, hogy adja oda a telóját és mi majd kitöröljük.
Amikor végre sarokba szorítottuk elkezdett nevetni.
- Mi az?-néztem rá értetlenül bár nem tudom mit csodálkoztam. Ez az egész helyzet elég vicces volt.
- Hát ez az egész. Hogy ti kergettek. Meg, hogy amúgy ezt már kiraktam Instagrammra.
- Hogy mit csináltál?-kédeztük Jul-al megint egyszerre.
- Jól hallottátok.-nevetett tovább az ágyon és mi ahejett, hogy megöltük volna a pasimat inkább egymásra néztünk és elnevettük magunkat, majd lefeküdtünk Kai két oldalára.

Ezt a borongós napot is feltudtuk dobni az biztos. A reggeli incidens óta négy óra telt el. Julian a házban marad arra a két napra amire mi elutazunk Németországba. Összepakoltam a fontos dolgokat egy közepes méretű bőröndbe. Felöltöztem egy kényelmes, mégis elegáns szettbe, majd Jul-tól elköszönve indultunk is a Mariadorf nevű faluba.
Az út hosszú volt, közbe-közbe megálltunk egy-két helyen körülnézni meg persze pisilni. Elég szép városokon mentünk át amiket bűn lett volna nem megnézni.
Amikor végre odaértünk már este tíz óra volt és én már borzasztóan fáradt voltam. Kiszálltunk az autóból és kipakoltuk a bőröndjeinket és elkezdtünk menni az ajtó felé. A házban még égtek a lámpák így gondolom megvártak minket.
Kai kopogott én pedig lépteket hallottam az ajtó másik feléről.
- Kai! Kincsem, hát itthon vagytok?-ugrott a fia nyakába az anyja.
- Igen, szia anya.-kibontakozott az ölelésből és felém fordult.- Anya, ő itt Rylee, a barátnőm.
- Ó fiam! Gyönyörű ez a lány!-én is megöleltem az anyját, nagyon felvidított az amit mondott.- Gyertek! Megjöttek!-kiabálta Kai anyja gondolom a nappali felé ahonnan három új ember érkezett. Egy fiatal nő és két férfi.
- Szóval Rylee,-kezdte Kai- ő itt apa, Jonas.-kezet fogtam vele- Ők pedig a testvéreim, Lea és Jan.- velük is kezet fogtam, de még mi előtt ezt a cselekedetet Jan-al is elvégeztem volna mondott valamit.
- Atyám, öcsi. Tökre hasonlít az exedre.
- Hát ezt most nem tudom, hogy bóknak vagy sértésnek vegyem-e.-mondtam kínosan.
- Jan!-szólt rá Lea a bátyára. Nem láttam Kai arcát, de így is tudtam, hogy kb. hogy nézhet ki.
- Mi az?-kérdi.
- Inkább gyertek be a konyhába.-szólt Amelie, Kai anyja.
Bementünk az ebédlőbe és leültünk az asztalhoz. Így mindenkit jobban láttam, ezáltal könnyebben meg tudtam figyelni a Havertz családot.
Amelie-nek szőke haja, és zöld szeme volt. Nagyjából az ötvenes éveiben lehetett, de nagyon jól tartotta magát. Jonas-nak olyan sötét haja és kék szeme volt mint az én szerelmemnek. A testalkata kicsit kövérkés volt, de egyáltalán nem volt elhízott. Lea is szőke hajjal és kék szemmel rendelkezett. Szép nő volt, elmondása szerint fizikailag nehéz munkát végez Berlinben. Látszott rajta egy cseppet, megviseli ez a munka. Jan-nak sötétbarna haja és zöld szeme volt. Magas, szakállas férfi, fura humorral. Olyan volt mintha kicsit fogykos lenne, pedig közben nem volt az. De sosem gondolkozott azon, hogy amit kimond az nem csak egy szó, hanem valakire mélyebben is hat. Nem érdekelte, nem értette mi a rossz abban, ha Sophia-ról beszél, arról, hogy milyen jó volt és, hogy nehéz lesz megelőznöm. Ja meg persze Kai többi exét sem hagyta ki a buliból, de szerencsére ezekről a lányokról már mind tudtam. Az egész család borzasztóan mérges volt rá, engem is beleértve. Ez a férfi harminchat éves volt és úgy viselkedett mint egy öt éves.
- Jan, jobb lesz ha most elmész.-mondta Kai dühtől elfojtott hangon, maga elé bámulva.
- Miért?-kérdezte mintha mi sem történt volna.
- Kikísérlek.-állt fel Amelie, akihez Jonas és Lea is csatlakozott és közösen az ajtó felé tereltèk a legidősebb testvért.
Amint kimentem az ebédlőből, Kai lehajtotta a fejét és a karjaiba temette az arcát, én pedig a hátára hajtottam a fejem.
- Annyira sajnálom.-mondta.
- Mit? Ez nem a te hibád.
- De, én hoztalak ide.
- A családod jó fej, kedvesek.
- Őt kivéve.
- Őt kivéve.-ismételtem meg.
Megpusziltam a hátát, mire ő felgyenesedett és a karjaiba zárt,
A családja visszajött, Kai átkarolt és így ültünk csendben egy pár hosszú másodpercig amíg meg nem szólalt az apja.
- Bocsánatodat kérem a fiam miatt.-mondta mélyen a szemembe nézve.
- Semmi baj, a fiuk vétke nem a maguk hibája.
Kis hümmögések zárták a Jan-ról való beszélgetést.
Kai családja még kicsit kérdezgetett rólam majd, felmentünk. Először én fürödtem, utánam Kai. Befeküdtünk a pihe puha ágyba, majd a holdfénnyel bevilágított szobába, összebújva elaludtunk. Már az eső sem esett így ez sem zavarhatta meg az alvásunkat.