Bársonyos orgonakoszorút fújt hajába a szél,
Ártatlanul nézett fel rád; parányi tündérlény.
Szempillája rebbent, örömkönnye cseppent,
Szamóca ajkára pelyhes kis csók libbent.
Ártatlansággal ruházta fel magát,
Átlátni nem lehet a feddhetetlen gúnyán.
Édes szava mézként csurran,
Tekintete mégis meghazudtolja.
Gyümölcstortát készít lefegyverzett arcodból,
Orcáidon málnaszínt gyújt,
S két szilvalila monokli ékíti már szemed,
Érzéketlen kacaja a tortán a cseresznye.
*
_themoonlight_sonata témahete ihlette vers ez itt; a hét minden napján egy-egy színnel alkot nekünk valamit, én pedig úgy döntöttem, hogy magam is összehozok ezt-azt a kis színekkel^^ (csak nem megtáltosodtam egyébként közben? Két nap alatt két vers? Ki hitte volna, és még csak nem is szörnyűek...) Az ő alkotásait instán és az itteni oldalán is lehet majd olvasni, az enyémeket pedig valószínűleg ebben a kis könyvben, ha ez megmozgat bárkit❤️
VOUS LISEZ
A múzsa érintése
PoésieAvagy rímségek rémes cirkusza a múzsa csókjához. Olyan versek, lírai költemények és néha csupán gondolatfoszlányok gyűjtőhelye ez, amelyek leírása megkönnyítette a lelkem, túljuttatott egy szorongató hangulaton, vagy ki tudja, talán csak jólesett já...
