Halottak napján nekem egy teamécsest gyújtsatok,
Mások üvegburkos lidércei közt az enyém csak halványan pislákol.
Zúzódott szívemben gyenge lelkem halott,
Karcolások csak emlékei egy fekete márványlapon.
Magányosan, egész éjjel virrasztok éberen,
Mert nincs élő, ki lelket így temetne,
Bagolynak gyászdala, fekete csipke,
S fekete üvegben csillagokat szorongat holtfehér kezem.
Csillagokat, melyek nincsenek még felhímezve az égbolt vásznára,
Csillagokat, melyek törődött lelkem elhamvasztása.
Halottak napján nekem csak teamécsest gyújtsatok,
Lélek nélkül odabent igazán halott vagyok.
Fekete üvegem dugóját a Holddal felfeszítem,
Elröppenek a csillaghamvak, messze, fényévekre.
Annyi hitem van csak, tudatom foszlánya
Bár valaki felnézne, s lélekcsillagomban lelne megnyugvásra,
Halottaim akkor nyernének vigasztalást,
S porhüvelyem békén rendelné el a végső gyertyaoltást.
*
Most csak kommentár nélkül.
ESTÁS LEYENDO
A múzsa érintése
PoesíaAvagy rímségek rémes cirkusza a múzsa csókjához. Olyan versek, lírai költemények és néha csupán gondolatfoszlányok gyűjtőhelye ez, amelyek leírása megkönnyítette a lelkem, túljuttatott egy szorongató hangulaton, vagy ki tudja, talán csak jólesett já...
