Three months (18)

chapter ten

          Szerencsémre Caleb ízig-vérig férfi volt, mert amellett, hogy felizgatott és még várakozásra is kényszerített, nagyjából két perc alatt öltözött fel. A lépcsőn úgy futott le, hogy megfordult a fejemben, hogy leszakad a szerkezet, de minden gondolatom elpárolgott, mikor a futás lendületével csapódott nekem, és szorított a bejárati ajtónak újra. Mint aki éhes, úgy kezdte el falni az ajkaimat, miközben keze végig járta testem összes porcikáját. Mostanában kedvenc elfoglaltsága, hogy az ölébe kap, és így présel oda mindenhez, mutatva mekkora erekciót okozok neki. Legközelebb mikor kinyitottam a szemem már a kanapén voltunk, a ruhám a derekamra feltűrve és ujjai pedig a puncimnál matattak. Egymás szemébe néztünk. Az alattam lévő férfi szemei ködösek voltak, de tele izgalommal és csínnyel. A pillanatba csak az rondított bele, hogy megszólalt valamelyikünk telefonja, amit megpróbáltunk ignorálni, de mikor egyre hangosodott az irritáló hang Caleb kihúzta kezét a bugyimból, lenyalta az ujjain maradt nedvességemet perverz vigyorral, majd lerakott maga mellé a kanapéra, és elindult megkeresni a zaj forrását. Fél perc után felmutatta a telefonját, rajta az idővel.

- Babám, szerintem lassan el kellene indulnunk, mert az esemény öt perc múlva kezdődik – mosolygott rám még mindig ködös szemekkel.

- Nagyon szívesen lekésném a megnyitót, de ezt a fantasztikus ruhát kár lenne elpazarolni.

És tényleg kár lett volna. Egy hosszú szaténos zöld ruha volt rajtam, vékony pántokkal, a mell részénél pedig kissé bő eső anyaggal. Néhány ilyesmi ruhám volt csak a szekrényemben, mert a tanári állásomhoz nem ilyesmi öltözéket szoktam viselni. A sminkem abszolút kifinomult volt, mondhatni nem is látszott, csak egy kis enyhe zöldes highlightert tettem a szemhéjamra. Kifelé menet az előszoba tükrében megláttam a kinézetemet, és miután konstatáltam, hogy igenis jól nézek ki, és hiányoznak ezek a ruhák és a viselésük, észrevettem a hajamat, majd a félig elkenődött, alig látszó sminkemet. Mint aki most jött egy jó kufircból. Bárcsak.

Meglepő módon nagyon hamar odaértünk. Caleb útközben csak addig engedte el a kezemet, amíg igazgattam magam, de azon kívül végig fogta, és a hüvelykujjával állandóan simogatta a kézfejemet. Az pedig ahogy rám nézett, egyenesen mennyei volt. Eddig is tudtam, mióta elkezdtünk összejárni, hogy van valami közöttünk, a levegő egyértelműen szikrázott minden alkalommal körülöttünk. De most felfigyeltem rá. Az, hogy elköteleződtünk talán megengedi nekünk azt a luxust, hogy teljesen kinyíljunk, minden érzésünket megéljük, és ne féljünk az összetöréstől.

Ahogy odaértünk, egyből jött egy fiatal srác, hogy elvigye a kocsit, majd miután Caleb egy kis pénzt nyomott a kezébe újra mellettem termett. A derekamat átkarolta, és gyors puszit adott a számra.

- Na lássuk milyen érdekességeket állítanak ma itt ki – vigyorgott rám, mint aki tud valamit. A nagy gondolkodások közepette nem is kérdeztem meg, hogy mit is fogunk ma látni.

- Kellene aggódnom? – húztam össze résnyire a szemeimet.

- Egy cseppet sem – mondta, de a vigyor nem tűnt el az arcáról.

Az előcsarnok szinte már dugig volt emberekkel, mind szépen felöltözve, elég sokuk kezében pedig fényképező. Szóval mégsem maradtunk le semmiről, majd a feltevésemet beigazolva homály borult a teremre, és miután elhalkult a tömeg, a mikrofonba is beleszólt a ceremóniamester.

- Üdvözlök minden kedves jelenlévőt! Elnézésüket kérem a kisebb csúszás miatt, de a művészúr közlekedési nehézségekbe ütközött, ezért csak most ért ide. Ha már a művészúr került szóba, engedjék meg, hogy bemutassam azoknak, akik nem ismerik, bár Önök valószínűleg már ismerik a munkásságát. Leroy Madstrafen egy holland képzőművész, aki Európa után szép hazánkban is szép hírnévre tett szert alkotásaival. A közönség figyelmét vulgáris művészetével keltette fel. Eleinte csak egy-egy nem közéleti témát ábrázolt, de miután mássága miatt számos alkalommal meghurcolták, úgy döntött, hogy a szexualitás lesz műveinek központja. Sokféle kategóriát ismerünk napjainkban, és Leroy Madstrafen arra szentelte utóbbi éveit, hogy minél többet megtudjon ennek a világnak a mozgatórugójáról. Számos remekműve mellett található leírás arról, hogy miért készült el, illetve, hogy milyen veszélyekre hívja fel a figyelmet velük. Kérem hatalmas tapssal köszöntsék Mr. Madstrafent, az est művészét!