Three months (18)

chapter two

Május tizenkilenc. A nap, amire a szüleim régóta vártak. Amina nagy napja. A lánybúcsú után meglepően feloldódott a hangulat köztem és Ami barátnői közt. Ezt annak tudtam be, hogy rengeteget ittam és akkor talán kedvelhetőbb vagyok. Az este nagy részére emlékszem, azonban, hogy hogyan is jutottam el az ágyig a fürdőből, az egyszerűen kimaradt.

Nagyjából egy hónappal a lánybúcsú után tartottunk egy mozizós ottalvós estet Amival. Már épp kínáltam volna meg még egy pohár kólával, amikor nemes egyszerűséggel lehányt. Nem tudtam, hogy direkt kaptam vagy csak én voltam kéznél, de kicsit furán éreztem magam a már nem túl tiszta ruhámban.

Miután mind a ketten átöltöztünk és lezuhanyoztunk, Ami rám nézett. Nem csak hogy rám nézett, de jelentősségteljesen nézett.

- Terhes vagyok - nyögte ki minden kertelés nélkül. Egy jó tanács: ne akkor kezdjetek el inni, mikor a tesótok jelentősségteljesen néz rátok.

Sosem voltam az a köpködős fajta, ezért hát mikor hirtelen levegőt vettem még a tüdőmbe is jutott a nedűből. Nagyjából egy fél perc fuldoklás után sikeresen tudtam egyenletesen lélegezni. Kitöröltem a felgyűlt könnyeket a szemem sarkából és rámeredtem.

- Amina Taylor Trent! Nem kérdezem meg, hogy hogyan történt, mert tudom miként keletkezik egy gyerek, de...
- A lánybúcsú után történt - vágott a szavamba a nővérem. Elég szórakozott képet vágott, de hirtelen ellágyult az arca. - Miután lefektettünk - nézett rám hirtelen szúrós szemekkel - Jacob nemes egyszerűséggel megcsókolt. Tudom, ez annyira nem felkavaró tény, de azon kívül nem volt kanos. Akkor hihetetlen és észveszejtő szexben van részem. De most csak úgy megcsókolt. Az ölébe kapott és szeretkeztünk. Teljesen kiment a fejünkből a gumi. Nagyjából egy hete vettem észre, hogy nem jön meg. És tudod, hogy nekem ha egy napot késik, akkor beteg vagyok. Csakhogy nem voltam beteg. Jacobbal együtt mentünk el teszteket venni. Mind a hat pozitív lett. Természetesen nem terveztük esküvő előtt, de ha így alakult... - tárta szét a kezét esetlenül.
- Jaj te dinka. A világ legjobb nagynénje leszek a kis Acobnak.
- Hogy kinek?
- Acob! A kis Ami és Jacob keresztezése. De lehet, hogy jobb név lenni a Jami.

Ezek után megöleltem a tesómat, akinek egyből elkezdtek folyni a könnyei.

- A legjobb keresztanya leszel - suttogta a fülembe, ami kicsit szaggatottra sikeredett, mert a taknyától alig kapott levegőt.

Így történt meg az eset, hogy a nővérem esküvőjén az italok kilencven százaléka alkoholmentes lett.

A nagy nap reggelén fél nyolckor egy hívás ébresztett. Azt hittem, hogy csak az ébresztőm az és abba hagyja a dalolászást két perc után, de amint abbamaradt az idegesítő hang, szólalt is meg újra. Anélkül, hogy a kijelzőre néztem volna, felvettem a telefont.
- Jó reggelt - ásítottam bele a telefonba.
- MI AZ HOGY JÓ REGGELT? - kiabált a fülembe a nővérem. - Lassan nyolc óra!
- Este nyolc?
- Tudod, hogy ma milyen nap van? - kérdezte kicsit idegbetegen.
- Az esküvőd napja?
- Igen! Akkor told csak szépen ide a segged! Szükségem van rád! - kiáltott fel hisztérikusan.
- Egy óra múlva ott leszek - ásítottam bele a készülékbe.
- Számolom!
Azt hittem csak viccel. Ezért újra betakartam magam a hatalmas paplanommal és a párnámba bújtam. A reggeli visszaalvás könnyedségével merültem bele az álmok világába... egy másodpercre. Vagyis annyinak éreztem, ugyanis a nővérem újabb hívása keltett.
- Jelzem, hogy tíz perce hívtalak. Tudom, hogy visszaaludtál, szóval gyerünk álomszuszék.
Majd ki is nyomta a telefon.
- Te átkozott némber! - nyögtem a szobám falainak. Pontosabban a főbérlő szobájának falainak. Aki ki akar tenni. Nem tetszenek neki a pasiügyeim és hogy lehet, hogy később fizetem be a számlákat.