Three months (18)

chapter seven

Lizzy másnap délután háromkor ébredt fel. Ezzel alapjáraton semmi baj sem lenne, csakhogy Caleb csöndkirályt játszott. Egyedül, mivel én folyton pofáztam neki, ha akarta, ha nem.

Reggel nyolc előtt kitápászkodtam az ágyból, majd elkészítettem a kedvenc reggelimet: fluffy scrambled egg. Szinte már annyira levegős, hogy átlátni rajta, de mégis teljesen eltelít. Csakhogy ezt három fő részére készítettem, amiből kettő nem jelent meg. Lizzy-t hagyni akartam, de mikor bementem Caleb szobájába elkapott valami fura érzés.

Csak néztem, ahogy alszik. Haja úgy nézett ki, mint mindig: kicsit kócosan, álomittasan. Szempillái néha rebegtek, mikor horkantott egyet. Feszes mellkasa emelkedett és süllyedt az amúgy apró levegővételeinél. Egyik keze a takarón pihent, a másik... valahol a takaró alatt. Ahogy elterült a hatalmas ágyon, elgondolkoztam rajta, hogy csak befeküdjek mellé, adjam meg magam és leljek biztonságra a karjai közt örökre.

De nem volt kedvem belezavarni abba a tökéletes káoszba, ami körülvette. Lassan elhagytam a szobáját, anélkül, hogy jeleztem volna felé reggeliző szándékomat. Csendesen elfogyasztottam a rántottámat, majd a nappaliból nyíló erkélyre kiültem egy kávé, a reggeli ujság és egy szál cigi kíséretében.

Azon gondolkoztam, hogy jól csinálom-e a dolgokat. Hogy jó-e az Calebnek, ha én vagyok vele és nem egy jobb nő. Egy jobb ember. Nincsenek kifogásaim magam ellen. Szép vagyok, csinos is és megvan a magamhoz való eszem. De az érzelmekkel már szinte hadi lábon állok. Nem tett túl sok jót az önbecsülésemnek, hogy nem csak hogy hagytam, hogy kihasználjanak a férfiak, hanem hogy örömmel dobtam oda magam. Olykor-olykor elgondolkoztam azon, hogy hol vannak a nők jogaik? Hova dugták el őket? Miért nem érhetünk mind sokat? Mind egyformán?

- Tudod szólhattál volna, hogy jössz ki a friss levegőre - szólalt meg a hátam mögött egy álomittas mély hang.

Calebbel ugyan beszélgettünk a dohányzásról, de valahogy eddig elkerültük egymás gyengébb pillanatait.

- Voltam nálad azzal a szándékkal, hogy reggelizni hívlak, de nem volt szívem felkelteni téged.

Ahogy megfordultam, elakadt a szavam. Csak egy keveset takaró rövidgatya volt rajta, továbbá pimaszul szexi felsőteste csillogott a reggeli zuhanytól. Nem csoda hát, hogy köpni-nyelni nem tudtam.

- Na és mi lesz a mai program? - érdeklődtem.
- Este hatkor megtudod. - És ezek voltak hozzám az utolsó szavai este hat előtt.

Miután Lizzy kikászálódott az ágyból rám mosolygott, majd a tegnapi pizza maradékait és a mai reggeli maradványait is magába nyomta. Közben egyfolytában csacsogott - többet, mint én. Állandóan mosolygott, amit annak tudtam be, hogy egyszerűen egy örökboldog ember. Bár néha megingott az elképzelésem, amikor megláttam huncutul csillogó szemeit, amint meglátta Calebet. Lehet tud valamit, de ahogy rákérdeztem, egyből visszadobott egy "ütősebb" kérdést.

Este hatra már kikészültem. Ahogyan hatra váltott az óra Caleb megjelent egy dobozzal a kezében.

- Tudom még nem beszéltünk erről, de szeretnék neked egy ajándékot adni. Remélem hasznunkra válik - kacsintott és a kezembe adta a nagyjából 10 centis dobozkát.

Felnyitottam a tetejét és elállt a szavam. Nem éppen erre vártam - a tegnapi kép alapján azt hittem, hogy a dobozka egy nyakláncot fog rejteni vagy egy pár fülbevalót. Azt hittem a randival kapcsolatos a hallgatása, de erre egyáltalán nem gondoltam.

- És, a mai randi részét képezi. Szeretném, ha beraknád.

Leesett az állam. Caleb aztán nem aprózta el. Gondoltam, hogy távirányítóval irányítható, de hogy ezzel akarja az estét feldobni.