Three months (18)

chapter four

Június 2.

Az esküvő után Amina és Jacob majdnem három hétre leléptek nászútra - igazából még most is tart. Teljesen megértem őket. Használják ki ezt az időt először együtt és csak aztán foglalkozzanak a valósággal.

Nos és én? Caleb azóta mind a két héten egyszer elvitt egy randira. A szombatot tettük meg randinapnak, mert akkor már nem tanítok. Azonban egyre közeledik a június közepe. Két napja tombol már a júniusi láz na meg az egyetemisták. Egyre jobban be vannak tojva, hogy nem fog sikerülni a záróvizsga vagy a diplomamunka szar lesz. Egyre gyakrabban keresnek meg, hogy korrepetáljak és segítsek nekik megérteni azt, amit négy év alatt nem értettek meg. A legtöbb teljesen reménytelen alak, de mindenki megérdemel egy második esélyt.

Június 23.

Péntek van. Nagyjából hétkor keltem, de mire beértem az egyetemre teljesen elzsibbadt az agyam. Ma van az utolsó vizsganap, amin részt kell vennem. Őrültek háza van, mindenki lázasan tanul és reméli, hogy a legjobb tételt húzza ki. Nem fogják. A legjobbakból egyet raktam bele, a legrosszabbakból kettőt-hármat.

Beültem a székembe, kitöltöttem egy pohár vizet és intettem az ajtóban álló srácnak, hogy jöhet. Magabiztosan sétált be és majdnem kiköptem a vizet a nevetéstől. Ránéztem kicsit csábítóan, majd a legnehezebb tételt kicsit előrébb toltam neki. Ő vett a lapot, majd kacéran rám mosolygott és megnézte a boríték tartalmát. Kicsit vicsorba torzult a mosolya, de legalább végigküzdötte a feleletet. Azt hiszem itt nyerne értelmet a pofára osztályozás elnevezése.

Miután nagyjából hét óra magasságában sétáltam fel a lépcsőházban, egy piros boríték volt ragasztva az ajtómra. Közelebb érve majdnem szívinfarktust kaptam.

Kilakoltatási engedély

Ha ez a nap nem lett volna eddig elég, ez a piros boríték végleg kiakasztott. Letéptem az ajtómról majd miután öntöttem magamnak egy pohár vodkát leültem elolvasni.

Tisztelt Ms. Zora Trent!

Ezennel érvénybe lép a kilakoltatás, a lentebb említett indokok miatt. A kilakoltatás időpontja június 24. 10 óra. Amennyiben a fentebb említett időpontban nem tartózkodik lakásában, a gondnok tulajdonában lévő kulccsal bemegyünk és a lakásban található bútorzatot a ház alaksorába szállíttatjuk.

A kilakoltatás indokai:

- három vagy annál több havi elmaradás lakbérrel, víz- vagy gázsszámlával
- lakók felől érkező panaszok mennyisége csendháborítás vádjával

Ezen indokok miatt a lakóközösség vezetője illetőleg az ingatlantulajdonos közös döntése alapján kilakoltatási parancsot kaptunk.

Tisztelettel:

Owen Palinczki

Miután elolvastam a levelet, egyből lehúztam a pohár vodkát. Első dolgom volt hívni Aminát.

- Nem hiszem el, hogy kilakoltatnak! Holmi csendháborításért meg lakbértartozásért! Ilyet csinálhatnak? - kiabáltam bele a telefonomba egy hosszabb mizu-hogy-vagy-én-jól-és-te beszelgétés után.
- Ha gondolod megnézetem egy ügyvéddel...
- Nem tudom. Csak mondd, hogy láballhatnék ki ebből a kurva szar helyzetből? Hogyan? - kiabáltam megint a kanapéra huppanva.
- Megértem, hogy mérges vagy, de ne velem kiabálj. Nem én nem fizettem be a számlákat...
- Kiment a fejemből! Ember vagyok! Későn értem haza...
- Jól van, álljál ne. Megnézem mit tehetek.

Ilyen idegesen is rég járkáltam fel-alá a lakásomban. Amiben lassan nem fogok lakni. Mi a legegyszerűbb módja, hogy ne rúgjanak ki? Feküdjek le Owennel? Ah, nem. Owen egy ötvenes pasi, akinek szerető felesége van... elvileg. Könyörögjek? Az hatásos egyáltalán? Meg hogy jut ez eszembe? Huszonhat éves vagyok! Nem fogok csak úgy könyörögni? Akkor mit csináljak?