Álomnapló-(2021-...) /SZÜNETEL/

VIII. nap: Én, a csoda.

A forma 1-es álmomat egy mondhatni "csoda" követte.

Mikor a koponyám egy implantátum formájában 2020 nyarán visszahelyezésre került, az egyik idegsebészem, akinek lényegében köszönhetem, hogy túléltem ezt az egészet, azt mondta nekem:

"Regina, maga egy neurológiai csoda."

A mostani álmomban ez az általa említett "csoda" csak még inkább igazolódott, ugyanis lábra álltam és (ugyan lassan, de) sétáltam.

Ez számomra a jelenlegi állapotomhoz viszonyítva egy felfoghatatlan csoda.

Baromi jó érzés volt újra sétálni, mint ahogy azt az I. nap angyalként éreztem.Bár azt amit álmomban csináltam; inkább nevezném totyogásnak vagy tipegésnek, mintsem, hogy járásnak.

De haladtam! Úgy, mint mikor egy kisgyerek épphogy csak elkezd járni tanulni és szép lassan próbálja egymás után tenni lábait szép sorban, komótosan.

Na.... Nekem ez az álom közel hasonló volt ehhez.

Mint aki szó szerint újra tanul járni!