Álomnapló-(2021-...) /SZÜNETEL/

XLI. nap: Nyafu és Én

Az imént egy régi nagy szerelmemmel álmodtam, akivel csaknem másfél évig voltam kapcsolatban a múltban, de szégyellem bevallani... félreléptem és nem ő volt az egyetlen akivel ilyen csúnyán bántam!

Igazából kijelenthetem, hogy megbántam amit vele tettem, mert ugyan én akkor azt hittem igen, de utólag felnőtt fejjel belegondolva teljes mértékben nem érte meg bántanom és lecserélnem az első fiúk egyikét aki viszont is szeretett! De már kár érte "siránkoznom", mert azóta tudtommal önálló életet kezdett és továbbtanult (mely lépcsőfokot szerintem még önmaga is bevallja, hogy nélkülem és az én bíztatásom nélkül nem mert volna meglépni soha) illetve fülembe jutott a házasságának híre is egy olyan lánnyal, akit ugyan nem ismerek, de olyan nevet visel, amely névről mondhatni "gyerekkori álmunk" vált volna valóra, ugyanis pont az a neve, amit ezzel a fiúval a közös gyerekünknek adtunk volna, ha tényleg örökké lett volna az az örökké. Szóval ez nem biztos, hogy olyan véletlen!

Na de! Ugyan már évek óta elváltak útjaink, valahogy (ezek szerint) mégis bevéste magát a tudatalattim egy bugyrába, mert ezzel a fiúval álmodtam.

Ez a fiú (nevezzük most a "gamer nevén" Afriynak) kapcsolatban volt velem és én szinte megismételtem amit valójában tettem vele és egy másik fiúnál töltöttem az éjszakát (De nem azzal akivel valójában tettem, hanem egy a tudatalattim által generált "fantázia-fiúval"). Nem volt köztünk semmi "olyan", még csak egy ágyba se aludtunk, ráadásul tudott az Afriy-val való kapcsolatomról és tiszteletben tartotta, hogy az "akkori énem" szíve már valaki másért dobog/foglalt.

Szóval ez a srác (nevezzük ahogy az álmomban hívták Sebestyénnek) nagyon kedvesen bánt velem, mikor felvitt az apró garzonba, (amit bátyjával együtt béreltek) és még vacsorával is megkínált, amit ő maga készített.

A szándékát értékelve vidáman falatoztam a mirelit rántott szeleteket, amit ugyan nem Sebő panírozott, de olyan meleg szívvel sütötte, mintha ez a pár szelet lett volna élete főműve, én pedig az ételkritikus, akit le kell nyűgözzön.

Mondanám, hogy le vett a lábamról, de volt és van is bennem annyi erény, hogy ne tegyem, mert különben a végén még egy kitalált személybe habarodok bele, mint a kis-tinik egy sorozat szereplőjébe. 😅

Kitérve a lényegre, mikor Sebestyén hazaengedett egy szép tavaszi nap késő délutánján, aggódva, hogy megfázok adott egyet a millió pulóverből amik a fogasokon lógtak és nagy részük fekete volt.

Mivel a jelenben már nem tartozik a kedvenceim közé a fekete, így tudatalattimnak hála nem olyan, hanem egy jóval szolidabb; barna felsőt vehettem kölcsönbe, amely egy szettet alkotva cipőmmel és zöld vászontáskámmal tökéletesen kiemelte természeti adottságaimat, hisz barna hajjal és zöld szemekkel jöttem világra.

Hazafelé tartva kaptam az aggódó sms-eket Afriytól, hogy hol vagyok és mit csinálok, nagyon aggódik "Nyafu" (Ami mint kb minden fiatal tini-kapcsolatban kialakul, mint egyfajta becenév, csak Afriyt sovány alkata lévén csak nem hívhattam mackómnak! Így alakult ki a mi kis becézésünk a cica "nyau" hangjából és a nyuszi "nyuffjából" egy véletlen beszélgetés során; a nyafu, ami az egész kapcsolatunkat végig kísérte.

Afriy és én egy olyan pár voltunk, akik a távolság miatt és az Ő reám való állítólagos negatív hatása miatt (ami csak azért állítólagos, mert egy szerelmes tini lány szemében a szerelem nehogy már egy negatív érzelem legyen!) mondhatni el lettek tiltva egymástól.

Az aggodalmas szerelmemmel aznap este titokban való találkozás közben egy ismeretlen számtól jött egy újabb sms:

"Majd a bátyám pulcsiját add vissza valamikor!"

Amint elolvastam egyből tudtam, hogy a szám nem másé mint Sebestyéné, de nyafu hirtelen megzavarta gondolataim fellegét a telefonom kijelzőjére mutatva:
-Ez ki? Ettől kaptad ezt a barna felsőt?

Én csak visszafogottan bólintottam egyet aggódva, nehogy azt kezdje feltételezni, hogy bármi is történt köztem és Sebő között.

Miután elkísértem Afriyt a volánbusz megállóhoz, hogy haza tudjon menni és ne annyira későn érjen haza, hogy anyukája aggódni kezdjen, magamra nem is gondolva érkezett egy újabb sms, ezúttal anyukámtól:

"Már megint Afriyval voltál? Gyere haza azonnal!

Rendesen éreztem anya dühét a telefon képernyőjének bámulása közben és tudtam, ha nem érek haza fél órán belül, csúnyán ki fogok kapni tőle...

Szerencsére a megálló legfeljebb tíz percnyire volt hazulról, így hamar haza tudtam érni és egy utolsó "Oyasumi!*" üzenettel búcsúzva Afriytól le is feküdtem aludni.

*Oyasumi jelentése: Jó éjt! japánul.