Álomnapló-(2021-...) /SZÜNETEL/

XXV. nap: Matek tanulás és szénrajzok

Az imént álmom anyukám bátyjánál és családjánál kezdődött egy hétvégén Nagytarcsán.

Nagy szorgalommal körmöltem egy négyzetrácsos füzetbe, mikor unokaöcsém megkérdezte:

-Mit tanulsz ennyire?

Erre így válaszoltam:

-Hétfőn dogát írunk matekból, így gyakorolnom kell.-mondtam egy nagyot sóhajtva utána.

Következő helyszínünk a volt osztálytermem apai nagyapámmal, aki egy számomra példaértékű művész mind a mai napig.

Karcsi bácsi megfogta a gimnáziumi éveim elején már betelt rajzokkal teli vastag fehér mappámat és szép sorra kidobálta az általa nem eléggé kidolgozottnak vélt munkáim majdhogynem felét.

Kicsit megnyugtat a tudat, hogy ahogy ismerem, Ő soha nem tenne ilyet, nemhogy az én, de semmilyen alkotással.

Aztán fogtuk magunkat és egy konkrét rajz órát kezdett tartani nekem szénnel.

A magán rajzóra után büszkén tettem mappámba művemet gondolkodás nélkül, ami egy női fejet ábrázolt.

Később mikor hazamentem meg szerettem volna mutatni édesanyámnak, mit tanított nekem Karcsi bácsi, de szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy sok időt igényelt rajzom elmaszatolódott, amit nem értettem igazán, ugyanis már lassan tíz éve tudom, hogy a szénnel készült műveket le kell fújni egy speciális lakkal, hogy ne kenődhessen el a jövőben vagy ha nincs ilyen kifejezett "művész" lakkunk, egy egyszerű hajlakk is tökéletesen megfelel erre a célra.

Szomorúan bámulva elmosódott művemet, mappámat megfogva visszabaktattam szobámba, hogy megkeressem a korábban már rengetegszer ajándékba kapott szénkészletek egyikét és egy új munkába kezdjek.

Álmom úgy ért véget, hogy elindítottam egy lassú, nyugodt, rajzolásra tökéletesen megfelelő zenét egy hangszórón és elkezdtem alkotni figyelve minden apróságra amit Karcsi bácsi mondott.