Álomnapló-(2021-...) /SZÜNETEL/

XXXIX. nap: Zsolti és a covid

Figyelem! Az írásban említést teszek a COV-19 járványról!

Most mondhatni egy számomra elképzelhetetlen történést álmodtam meg; méghozzá azt, hogy sokat emlegetett nevelőapám Zsolti elkapta a koronavírust úgy, hogy mindkét oltás dózist megkapta!

Álmom során egyik este arra riadtunk fel édesanyámmal, hogy Zsolti köhög, de már szinte fulladozva mint aki nem kap levegőt. Anyukám a lehető leggyorsabban kinyitotta a panellakás egyik ablakát, de mikor már a köhögése sehogy sem akart abbamaradni, úgy döntöttünk, hogy mentőt hívunk.

Pár percen belül szólt is a kapucsengő, hogy megérkeztek. Egy fiatal férfi hang szólalt meg a kaputelefonba:

-"Jó napot! OMSZ mentők, hanyadikra kell mennünk?"

Kérdezte, amire anyukám úgy lefagyott, hogy nem tudott válaszolni a remegéstől, így odamentem hozzá, kikaptam a kezéből a kagylót és útbaigazítottam a mentősöket, akikhez mustárszínű klumpában ki is mentem kinyitni a folyosó ajtaját.

Udvariasan betessékeltem a 2 fiatal, ámde erősnek látszó férfit, akik egy gyors hőmérséklet-mérés után, a köhögés hallatán egyből a pandémiára kezdtek gyanakodni Zsoltinál, így megkérték az elég nagy termetű nevelő szülőmet, hogy feküdjön a hordágyra amit leraktak a szoba közepén és azonnal kórházba kell szállítaniuk!

A két fiatalember elképzelésemhez képest könnyedén kapta fel a még mindig ramaty állapotban levő Zsoltit és elindultak vele le a lépcsőkön az autójuk irányába, ahova behelyezve Zsoltit; rögtön lélegeztetőre tették.

Ez a látvány számomra nem volt újdonság, mert én is elkaptam a vírust egy kórháznak hívható intézményben, ahol izolációs szobába helyeztek tünetmentesként három súlyosabb fertőzöttel, akik közül kettő is lélegeztetésre szorult.

Hogy mi történt a kórházban Zsoltival azt már nem tudtam meg az álmomból, de természetesen nem szeretném, hogy ez valaha is valóra váljon!