Új Otthon

○3●

A cipőnket levéve az előszobába mentünk be a többeikhez a nappaliba. Akik érkezésünkig a kanapén fogalták elmagukat illetve próbáltak aludni, ám érkezésünkre mindannyian feléledtek.

- Mina-ah! - üdvözölt Jimin a nyakamba ugorva.
- Szervusz oppa! - mosolyodtam el miután végre elengedett. Nem mintha az ölelésével lett volna gondom, csupán majdnem megfolytott.
Mint minden Army tette volna, én is majd kicsattantam az örömtől.
A szerencsésebbek eljutnak egy koncertre, a mégszerencsésebbek többre, az igazán szerencsések eljuthatnak egy fantalálkozóra az ennél is szerencsésebekkel többször is találkoznak. Pár Army lehet stylistjuk vagy sminkesük. Bár tegyük hozzá közúlük sem rajong értük mindenki.
Lesznek majd a feleségeik, párjaik akik már tényleg a legszerencsésebb emberek lesznek a világon.
És vagyok én. Aki bár távoli, de rokonságban áll Jungkookkal, hívhatja őket ha gondja van, volt már koncerten és végre testközelből is láthatja őket.
Nem hiszek a lélekvándorlásban, katolikus keresztény vagyok, de előző életemben nagyon odaadó ember lehettem, ha ezt kiérdemeltem.

- Jimin-shi ne sajátítsd ki, ő az enyém! - borzolta össze a hajamat nevetve Kook.
- Jungkook! - néztem rá szúrós szemmel.
- Oh milyen kis harcias! Ez tetszik! - kacsintott rám Yooni. - Örülök, hogy végre élőben is megismerhetlek! - molygott rám a tipikus gumivigyorával. Én pedig majdnem elolvadtam.
Mindegyik tagot imádom, azonban érthető okokból Jungkook a biasem. Őszintén szólva nem azért mert a rokonom is (illetve nem csak azért), azt tudtam, hogy a rokonom így mindig is másképpen néztem rá, örültem és büszke voltam rá. De amikor felvettük a kapcsolatot barátommá is vált egyben. A bias wreckereim az évek során rengeteget változtak, volt Jimin és Taenhyung, aztán Jimin, Taehyung, de végül kikötöttem Yoonginál.
Az összes taggal beszéltem már pár szót, de azok inkább csak csoporthívások voltak, amikor JK felhívott ők meg csatlakoztak.
Jungkookal beszéltem rendszeresen hívásban és irogattunk is.
Akkor lepődtem meg igazán amikor Jimin is rám írt. Először azt hittem valami fake profil, de utánna rám írt JK telójáról, hogy az ő és nyugodtan írjak vissza. Azóta vele is irogatok viszonylag rendszeresen, de azért kevesebbet mint Kookkal.
Tehát Yoongival, aki csak akkor volt bátrabb, ha részeg volt, általában a hívásoknál inkább a háttérbe vonult.
Most így elgondolva nem is baj, mert síkítani tudtam volna a fangörcstől, amit pusztán egyszerű, otthonias melegítős szettjében lévő látványa okozott.

- Én is nagyon örülök! - hajoltam meg, mert úgy tudtam náluk ez a szokás. Igaz is az itteni rendszerről még van mit tanulnom.
- Szintén örvendek a találkozásnak! - mosolygott rám Namjoon is a kis gödröcskéivel. Ő művelt ember lévén a kezét nyújtotta, tudva, hogy ahonnan én jöttem, ott ez a megszokott.
- I'm World Wide Handsome Jin, You Know?
- Yes Jin, I know! - feleltem nevetve. Imádom Jint és a humorérzékét. A nevetését meg bár sokan idegesítőnek tartáják, szerintem vicces és nekem is jobb kedvem lesz tőle.
- Már vártam, hogy élőben is megismerhesselek. Ha szeretnéd lehetsz World Wide Beauty Min, szépséged fel ér az én helyességemhez. - bókolt, én pedig teljesen lesokkoltam. Egy híresség ilyen szépnek tartana?
Eddig családtagon kívül csak a párom és Nono mondta nekem, hogy szép vagyok. Egy olyan ember szájából hallani ezt mint maga Kim Seok Jin....
- K-köszönöm... asszem? - mondtam inkább kérdve mint sem kijelentve.
- Áh, még mindig nem hiszi el. - forgatta a szemét Jungkook.
- Olyan, mint TaeTae. - értett egyet Jimin is.
- Ellentétben velem, te tényleg gyönyörű vagy! - nézett szúrosan Jikookra V, majd szembetalálhattam magamat jellegzetes téglalap vigyorával. Ő is hajolva köszöntött amit természetesen viszonoztam is.

J-Hopenál már sikerült nekem előbb meghajolni, amit ő is viszonzott, majd zsebéből előhúzva kezét mutatott hüvely és mutató ujjaival szivecskéket.
Kacsintva viszonoztam neki tettét, mire csak egy ölelésben részesített, majd a fülembe súgat, hogy 'köszönöm'.