Új Otthon

○6●

- AMINAAAA! Gyere, kellj fel, ebédelünk! Oh... Heeseung hyung! Hát te? - rontott be szobámba Sunoo, ezzel a frászt hozva ránk.
Az éjszaka közepén elég sokat foroghattunk, ugyanis éppen a másik oldalon ébredtem - vagy is inkább riadtam fel - mint amelyiken elaludtam és onnan is gurultam le. Egyenesen rá az éjjeliszekrényre.
- Aucs! - dörzsöltem fájó végtagjaim. Szerencsére nem a sarkára estem, de így is eléggé beütöttem a nyakamat, meg a jobb karomat.
- Sunoo! Még korán van! - tapasztotta füleire kezét az álmos Heeseung.
- Jól vagy, Mina? - kérdezte Sunoo aggódva, majd elém lépve, karját nyújtotta.
- Mi, mi történt? - Ült fel hirtelen Hee, majd aggódva bámult ránk. Én eközben elfogadva Seonwoo kezét álltam fel.
- Csak leestem az ágyról! - mondtam legyintve.
- De jól vagy?
- Igen.
- Várjunk csak... ez Heeseung hyung pólója, ti.... ti együtt aludtatok?! - kiáltott fel Sunoo kikerekedett szemekkel!
- Nem! Vagyis igen, de nem abban az értelemben! - kezdtem védekezni. Azért éppenhogy megismertek, nehogy már az a lány legyek aki az első adandó alkalommal ágybabújik, ha vevőt talál rá!
- Nem. - vágta rá Heeseung is, bár ő egyszerűbben.
- Okkéé - hagyta ránk, mint aki cseppet sem hisz nekünk. - Na, de a lányeg, hogy gyertek enni! - jelentette ki ismét, azzal kiment.
- Ömmm... tálán menjünk ki mi is. - mondtam zavartan.
Válaszként csak bólintott.
Hát.
Lehet, hogy felkellett volna öltözni.
Seonwoonak ki sem kellett nyitnia a száját, mindenki aki megpillantott tudta, hogy kinek a pólójában vagyok.
A konyhába belépve ott fogadott öt Enha tag, Ni-ki-t leszámítva.

- Tyhűha Mina! Valakinek jó éjszakája lehetett! - húzogatta a szemöldökét Jay.
- Nem, ez... nem hoztam pizsomát és Heeseung csak kölcsön adott egyet. - magyarázkodtam valószínüleg nem utoljára.
- És a szívás nyomok? - kérdezte Jake. Nem mondom, hogy segített.
- Hát reggel amikor Sunoo jött felkellteni én ijedtemben leestem az ágyról és ráestem az éjjeliszekrényre.
- Tényleg így volt, ne találjatok ki dolgokat. - szállt be a beszélgetésbe Heeseung is.
- De az még mindig kérdés, hogy hol is volt pontosan Heeseung éjszaka. A szobánkban ugyanis nem láttalak hyung. - Sunghoon mondata -> még több magyarázni való.
- Minának honvágya volt és ezért mellé feküdtem. - Tett pontot a történet végére Hee, ezzel mentve magunkat. Bár így azt hiszik, honvágyam van.
- Oóoo! Azt megértem, nekem is hiányzik anya! - jegyezte meg Hoon.
- Nekem iiiis! - mondta Sunoo - Fel is hívom! - pattant fel és vonult ki anyukája számát tárcsázva.

Hirtelen mindenki az otthoniakkal kezdett el foglalkozni, így az éppen ráérő Jungwon felé fordultam.
- Ni-ki?
- Ő valószínűleg alszik még. - Érkezett válasza. - Ah! Anya hív, ezt fel kell vennem, kelltsd fel légyszi Rikit! - hagyott ott nyomban ezzel a mondattal.
- Oh, hát oké.... - válaszoltam. Leginkább magamnak ugyebár, mert ő már nem volt ott.

Kiindulva a konyhából mentem Riki szobája felé, hogy felkeltsem.
Rövid kopogás után benyitottam birodalmába.
A szobája hasonlóképpen volt berendezve az enyémhez képest, csak itt már látszódott, hogy valaki lakik is itt.
Nekem háttal feküdt oldalán, lábait kissé felhúzva. Egy fekete rövidnadrágot és egy fehér pólót viselt. Derekánál kissé feltűrődött pólója, így kikandikált gyönyörű bőre.
Közelebb lépve ágyához fogtam oldalára, mire hirtelen összerezzent.
Felébredt.
Ez sokkal egyszerűbb volt, mint éjszaka. Tényleg, akkor is én kelltettem fel. Lassan Riki saját bejárású ébresztője leszek.
Érdeklődve nézett rám.
Ja, hoppá. Itt mondani is kéne valamit. Esetleg, hogy mit is keresek itt.
- Ömm.. Jungwon mondta, hogy kelltselek fel.
- Okké....
- Akkor... én megyek. Majd te is gyere, ebédelünk. - jelentettem ki, majd mentem is volna, de utánnam szólt.
- Mina! Miért... vagy Heeseung hyung pólójában? Ti...?
- NEM! - fordultam gyorsan egész testestül felé. - Én, csak... nem hoztam pizsomát, ő meg volt, olyan kedves és kölcsön adott egyet az övéi közül.
- És, hogy, hogy ott aludt nálad?
- Hát, mert... - aztán szembetűnt valami - De várjunk csak! Téged most keltettelek fel! Honnan tudtad, hogy együtt aludtunk?
- Ööö... igazából... - jött kissé zavarba - valamit kérdezni akartam... tőled.. és amikor kinyitottam az ajtót, pont láttam, hogy Heeseung bemegy hozzád kezében egy pólóval. Utánna vártam egy darabig, majd átmentem hozzád és halkan benyitottam, de addigra ti aludtatok már, és Heeseung... ott volt szorosan mögötted, karjával szorosan ölelt magához... - halkult el a végére.
- Oh, hát felkellthettél volna, fontos lehetett, ha ennyit vártál éjszaka, pedig már aludhattál is volna.
- Tulajdonképpen csak beszélgetni szerettem volna veled. Nem voltam valami beszédes tegnap. - simított végén tarkóján, zavartan nevetve. - Csak tudod... - folytatta nagy meglepetésemre - ...nem ilyen vagyok, illetve nem ilyennek mondanám magamat. Általában nyitott vagyok, de egyszerűen nem tudtam kezelni a szituációt. Imádom az Engenet, tényleg, de néhányan eléggé... durvák, hogy fogalmazzak finoman, és sokak fanatikusak. Ha rajongónk vagy, gondolom hallottál már a reptéri incidensről. - Hallottam. Hát persze, hogy hallottam. Annak is külön évfordulója van számunkra. Szívünkön viseljük sorsukat. - Bevallom tartottam tőle, hogy te is ilyen, vagy ehez hasonló leszel, pedig azon kívül, hogy jön hozzánk egy lány, tényleg nem tudtunk rólad semmit. Aztán amikor megláttalak, megláttam, hogy tök normális vagy egyszerűen lefagytam.
- Hát... most elkezdenék fangörcsölni... Legszívesebben sikítanék, lehet meg is ölelnélek, de pont az előbb állapítottuk meg, hogy elviekben normális vagyok, szóval szépen vissza fogom magamat. - osztottam meg vele jelen gondolataimat.