Új Otthon

○11●

A hét további része hamar lecsengett. Csak úgy repültek a napok, eltelt a hétvége és arra eszméltünk, hogy már hétfő is van.
Jungwon a hét többi napján is mellettem maradt, amit én részemről nagyon is élveztem. Imádtam mellette feküdni, hozzá bújni, vagy amikor ő bújt hozzám és cirógatni a haját.
Sokat is beszélgettünk, mondjuk ez várható volt, mivel máshoz nagyon nem tudtunk hozzá szólni.
Rajta kívül, még rengeteget chateltem Nonoval is. Azt kell mondjam meghalt a képünkön, bár ő még mindig semmi volt Reginához képest. Na ő....
Ő érte aggódtam, hogy le ne álljon a szíve, a nagy fangörcs közben! Kész, neki ott vége lett! :D
Anyáékkal is beszélgettem, volt, hogy videóhivásban is. Mivel az időnk nagy részét az ágyamban töltöttük a hívásba belelógott félig Jungwon is, így anyáék kérték, hogy mutassam be.
Wonie megilletődve köszönt bele a kamerába.
- Jó napot!
- Most köszönt, igaz? - kérdezte anyukám. Ja, hát ez van, ha csak te beszélsz mindkét nyelven. - Szia! - intettek neki vissza.
- Olyan szerencsés vagy! - irigykedett rám Kata Csenge, a fiatalabbik lánytestvérem. Kettő neve van, mint az összes testvéremnek rajtam kívül és nekem is csak azért nincs kettő, mert az anyakönyv vezető elcseszte. A család egyik fele Katának, másik fel Csengének hívta, így elkezdtük így hívni és végül ráragadt. Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy egybe, vagy kötőjellel írjuk-e a nevét. En meg így..."Ember? Komolyan?" Ő most 12 éves. Az idősebbik hugom idén múlt 14 éves. Őt annyira nem dobja fel a Kpop, de példaul a Drunk-Dazed-t, vagy a Go Big or Go Home-t, annyiszor hallgattam, hogy akkor neki is az volt a kedvence. Az öcsém, aki még csak 8 éves, meg főleg nem érdekelt a témában. Bár egyszer összeshippelt az egyik biasemmel és nagyon cuki kis történetet talált kis, de nagyjából nála ez ennyi is.
És akkor vannak a szüleim, akiknek van valami köd az agyukban és mivel Jungkook rokon őt normálisnak látják, az összes többi idolt meg leszólják mert sminkelnek...
Amit gyűlölök, mert a magyar celebeket is ugyan úgy sminkelik. Itt is van olyan aki festi a körmét vagy bármi...
És még mindig azt hajtogatják, hogy majd kinövöm. Úgy is, hogy kiköltöztem! Komolyan....
- Még betegen is sminkel? - kérdezte apám.
- Nem apa! - képedtem el - Nincs rajta smink! Ez a természetes bőre, neki ilyen tiszta! - vittem közelebb, hozzá a kamerát, amit szegényke csak megilletődve fogadott.
Szóval így teltek a napjaink.

Majd elérkezett a hétfő, az első munka napom. A heti beosztást vasárnap küldte át Choi úr, a főnököm. A hétre hetfőt, keddet, csütörtököt meg pénteket kaptam meg. A hét első két napján délelőttös vagyok, a másik kettőn meg délutános. A beosztást táblázat formában kaptuk meg, egy erre megalkotott csoportban. Összesen négyen vagyunk velem együtt. Tizennégy alkalmat kell négy felé elosztani. Vagyok én aki négyszer jár be egy héten, a többiek, akiket meg nem ismerek és a váltás miatt nem is hiszem, hogy nagyon fogok. Van egy középkorú férfi és egy idős hölgy 3-3 alkalommal, valamint egy lány, aki velem egyidős és nyári munkásként dolgozik, mint én. Azért dolgozok én a legtöbbet, mert ennyit dolgozott az elődöm is, plusz kettő nap én is nyári munkás vagyok, amiért csak minimális pénzösszeg jár, a másik kettőért viszont kapok fizetést. Jó az sem valami sok, de több, mint amit a nyári munkáért kaphatnék.

Szóval, ugye nekem 6kor kell nyitni, így 4.30kor keltem. Remek volt mondhatom. Valahogy úgy érzem, hogy a délutáni műszakot jobban fogom szeretni. Na, de a megetervezett időrendem szerint felkelek 4.30-kor, elvégzem a reggeli rutinomat, felöltözök, bekapok valamit és pontban 5 óra 10 perckor kilépek a bejárati ajtón. 3 perc a metróig, akkor van még 2 percem, ha megcsúsznék, onnan meg 15 percet metrózok, leszallok, 5 perc séta és 35-40 között bennt is vagyok, azaz feltudom készíteni a büfét a nyitásra.
Az outfitem már kikészítettem előző este, mert tudtam, ha reggel alnék neki, holt biztos, hogy nem érnék be időbe.
Hosszas agyalás után, hosszú percekkel a szekrényem előtt (amibe időközben sikeresen bepakoltam végre, Jungwon segítségével), vegül meglett a tökéletes szett.
Azt tudni kell, hogy nincs megkötött egyenruha, de nem akartam nem oda illően felöltözni. És azt sem árt megjegyezni, hogy a helyiség erősen légkondizott, azaz arra is figyelnem kell, hogy nehogy megfázzak, vagy az én jelenlegi esetemben visszaessek.
Szerencsére a torokfájás és nátha elmúlt és köhögni is csak egyet-kettőt köhögök egy nap.
Tehát, a szett : természetesen nem tudtam a saját szekrényemből felöltözni, drága legjobb barátomtól csórtam el az egyik fehér, rövid ujjú ingjét. Nadrágnak egy fekete, magasított derekú, fekete, szaggatott farmert vettem fel, fellülre egy pántnélküli, fekete, testhezsimuló felsőt és rá Jungwon fehér ingjét. Kiegészítőnek az órámon, meg a pc-jeimen kívül mást nem vettem fel, mert csak akadályozott volna. Első két tincsmet hátrafontam és összekötöttem, a többit hagytam szabadon lógni.
Voilà! Kész is volnék! A konyhába, minnél halkabban próbáltam meg megcsinálni a reggeli kávémat (így reggel 5 fele létfontosságú volt!!) Majd össze dobtam egy szendvicset, hogy ha lesz vevőhiány és megéhezem, legyen mit ennem.