Küzdelem az álmokért

7. fejezet: Noah

- Nos. Megnéztem jó alaposan, ezért is nem hívtalak előbb - kezdte. - Komoly sérülést nem látok, a térdeid az első CT felvétel óta sokat javultak. Ahogy látom nincs maradandó károsodás. Akár a sportnak se látom akadályát. Már ha van ilyen szándékod, mert tudom, hogy régen sokat sportoltál.
- Persze, hogy van. Tegnap beszéltem a párom edzőjével. Mondta, hogy tájékoztassam az eredményről és annak függvényében beszélünk. Köszönöm szépen doktor úr - törölgettem a könnyeimet. - Nem akarom zavarni. További szép napot - köszöntem.
- Viszont kívánom - köszönt, majd a telefont kinyomva visszamentem az osztályba. - Elnézést tanár úr - nyitottam be.
- Na, mi a helyzet? - szegezte nekem a kérdést az osztályfőnök.
- Az első CT óta rengeteget javult. Nem lát maradandó sérülést.
- Örülök neki.
Az óra további részében a kirándulásról és egyéb dolgokról beszélgettünk, ami azt eredményezte, hogy mire egyet pislogtunk már el is telt a negyvenöt perc.
- Kicsim - ölelt át Damian. - Kérsz kávét?
- Triplát - nevettem. - Megyek veled - álltam fel.
- Gyere - kapta el a kezem.
Kaptam egy dupla kávét, majd miután ő is megkapta a sajátját elindultunk kifelé. Odamentünk a srácokhoz beszélgetni, habár nem nagyon tudtunk hozzászólni, mert éppen csajokról beszélgettek. Amikor erre ők is rájöttek az egész társaság nevetésben tört ki.
- Bocs srácok - szólt oda Aaron, majd éreztem, hogy nekem jön a labda.
- Bocsi Noah! - hallottam Dylant az egyik tizenegyedikest.
- Semmi baj - rúgtam vissza a labdát.
- Szép lövés volt - dícsért meg az én drágám. - Ezt mutattad volna meg az edzőnek.
- Van még időnk - bújtam hozzá. - Majd az edzésen.
- Hívott a doki?
- Igen. Minden rendben.
A következő pillanatban szinte sírva borult a nyakamva.
Órák után elindultunk hazafelé. Damian szülei aznap jöttek haza. Üzleti úton voltak, de a fiúk meccsére igyekeztek hazaérni. Mikor megérkeztünk elkezdtünk készülődni vagyis csak Damian. Addig pedig felhívtam az edzőt és tájékoztattam a vizsgálat eredményeiről.
- Remek. Meccs után szeretnék veled beszélni.
- Rendben - feleltem, mert pontosan tudtam, mit jelent ez.
- Lassan induljatok. Damian-nek még be kell melegítenie és négykor kezdődik a meccs.
- Nemsokára indulunk.
- Ott találkozunk. Szia - köszönt.
- Viszlát - nyomtam ki.
A pályára érve Damian elment öltözni, pedig elfoglaltam azt a helyet, ahonnan a legjobban látok. A pálya lelátóját szépen lassan megtöltötték az emberek, nem sokkal később pedig a meccs is elkezdődött.
- Bocsánat - hallottam magam mellől egy férfi hangot.
- Igen?
- Ön nem... Noah Adams?
- De én vagyok - néztem a pálya felé.
- Mi szél hozta a meccsre? - érdeklődött.
- A párom a csapatban játszik - feleltem büszkén.
- Ön... Ha jól tudom ön is footbalozott. Mi késztette a visszavonulásra?
- Az elrablásom. De hamarosan visszatérek és játszani fogok.
A meccs további részében csendben néztem a többieket, utána pedig lementem az öltözőhöz.
- Menj be nyugodtan - hallottam az edzőt.
- Had öltözzön.
- Addig gyere. Beszéljünk - indult meg egy ajtó felé. - Noah én bevallom őszintén szeretnélek a csapatba. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy ez egy kisváros és minden focista nagyról álmodik. Nagy csapatról. És bízom abban, hogy az az ember, aki ma a párodat jött megnézni, ő nemsokára téged is magával visz. Addig viszont - nyújtott át nekem egy tizes számmal ellátott mezt. - Benne vagy?
- Én... Köszönöm. Viszont... Damian... Mi megbeszéltük, hogy ha ő... ha ő elmegy, akkor én is vele megyek.
- Tudom. Számoltam is ezzel. Viszont Paulnak ez volt az utolsó meccse. A következő meccsre már nincs tizesünk és én egyből rád gondoltam és számoltam ezzel a lehetőséggel.
- Köszönöm a lehetőséget.
- Nincs mit. Na futás, mert mindjárt itt a másik csapat edzője.
Mikor odaértünk ott állt a férfi, aki mellettem ült a lelátón. Bassza meg csak azt ne mondják, hogy ő az.
- Üdvözlöm Mr. Willson - köszöntötte őt az edző.
- Jó napot! Merre van a sztárjátékosa?
- Nemsokára kijön - felelte. - Megnézed, hogy áll? - intézte nekem a kérdést.
- Persze - indultam meg az ajtó felé, de biztonság kedvéért kopogtam. Amikor pedig megkaptam az engedélyt beléptem. - Az edző azt kérdezi, hogy állsz, mert már itt van pasi.
- Mehetünk - pakolta össze az edzőcuccát. - Itt vagyok edzőbá' - lépett az edző elé.
- Köszönöm, hogy siettél. Gyertek, menjünk be az irodámba. Ott mindent megbeszélünk - indult el abba az irányba, ahol az előbb voltunk. - Gyere be te is Noah - mosolygott rám kedvesen. - Foglaljon helyet - nézett az edzőre, aki helyett is foglalt az egyik széken. - Nos, akkor vágjunk is bele - adta át a szót Mr. Willsonnak.
- Valószínűnek tartom, fölösleges lenne bemutatkoznom, de azért megteszem. Ben Wilson vagyok a válogatott focicsapat edzője. Régóta figyelem a játékodat. Megüresedett nálunk egy poszt, amire téged szeretnélek felkérni. Persze, ha ez neked is megfelel.
- Kapásból igent mondanék, de... Azonnal oda kéne utaznom?
- Nem. Ezt az évet még kihúzzuk nélküled, mert tudjuk, hogy az iskola mellett nem tudnál utazni.
- Noah? - nézett rám.
- Ne nézz rám. Mondtam, hogy oda megyek, ahol te vagy.
- Ami azt illeti... Számodra is lenne egy megüresedett poszt az év végén. Sajnálatos módon tavaly elvesztettük az egyik hátvédünk. De erre visszatérünk. A következő meccsen már játszol?
- Az a terv - néztem az edzőre, aki bólintott. - Az orvosi vizsgálat szerint sincs akadálya.
- Akkor majd egyeztetünk. A szerződést majd megbeszéljük - nézett Damian-re. - Neked viszont most odaadnám. Olvasd el figyelmesen, nyugodtan és írd alá. Kivéve, ha nem múltál még el tizennyolc, mert akkor vidd haza és majd, a következő alkalommal egyeztetünk.
- Elmúltam tizennyolc. Ő meg holnap tölti - mutatott rám.
- Szuper - adta át a szerződést Damiannek, aki figyelmesen elolvasta, majd aláírta. - Üdvözlünk a válogatottban - mosolyodott el. Az én szemeim hírtelen megteltek könnyekkel. Én is ezt szeretném egyszer hallani. - Valami, amit szeretnél esetleg tudni? Állok rendelkezésedre.
- Mennyi idő, amíg utánam jöhet? - kérdezte.
- Év végéig itt maradsz, amíg le nem teszed az érettségit. Az utolsó meccsetekre visszajövök, amit majd leegyeztetek az edzőtökkel és ha minden úgy megy, ahogy kell, akkor együtt jöttök.
- Köszönöm - suttogtam könynes szemekkel és Damian-re néztem.
- Minden rendben lesz a lábaddal - nyugtatott meg. - Az orvos is megmondta.
- Szabad tudnom, hogy mi a baj? - érdeklődött a másik csapat edzője.