Karlnap

Pt.2

Be is mentem a terembe, már mindenki ott volt kivéve Karl, úgy gondoltam biztos meg a büfében van szóval nem is aggódtam, de mikor már jött be a tanár és ő sehol se volt furcsáltam hisz ő mindig itta van minden órán. Szóval kikéredkeztem a mosdóba, de persze nem oda mentem hanem megkeresni Karlt, mivel tudtam nincs sok időm mert ha túl sokáig vagyok oda az már feltűnő szóval siettem. Sehol nem találtam ahova eddig bementem szóval inkább tényleg elmentem a mosdóba hisz még ott nm voltam hátha oda ment. Hát nem jött össze ott se volt, talán egy másik mosdóba lehetett vagy nem tudom mindegy, vissza mentem a terembe, szerencsére nem volt feltűnő hogy kicsit több ideig maradtam kint. Mikor vége lett az órának megindultam újra keresni kicsit nehezebb volt mivel mindenki kint volt a folyosón, az udvarra meg nem hiszem hogy ment volna hisz elkezdett esni az eső, pedig ma nem is mutatott esőt. De inkább kimentem hisz soha nem tudhatod. Ott ült kint egy padon ami kicsit jobban el volt bújtatva, ott ült csurom vizesen.

Sapnap: Hé, mi a baj?

Karl: Ohh.. Szia Sapnap..

Sapnap: Mit keresel itt? Miért nem jöttél az órára?

Azt nem akartam neki elmondani hogy kerestem hisz az kicsit feltűnő hogy már egyből is kerestem.

Karl: Hmm.. Nem volt kedvem..

Sapnap: Tudom hogy még bánt valami, mert akkor nem itt lennél kint az esőben.

Karl: Semmi.. - persze hazudott de nem akartam nyaggatni, mert a végén még elmegy, és szóba se ál velem.

Sapnap: Jó, és nem akarsz bejönni, amint látod szakad az eső.

Karl: Igazából én élvezem, már hozzá szoktam.

Sapnap: Megszoktad? Mióta vagy te itt?

Karl: Hát mikor mondtam hogy megyek büfébe az után, jöttem ide ki. De akkor még nem esett csak akkor kezdett el mikor leültem a padra.

Sapnap: Jó-persze hogy nem jó- de ideje hogy mostmár bemenjünk, van nálam egy pót pulcsim majd oda adom.

Karl: Jó, de biztos hisz te is eláztál.

Sapnap: Neked jobban szükséged van rá.

Nyújtottam neki a kezem hogy segítsek neki felállni és bevinni. Szerintem kicsit tétovázott de végül megfogta a kezem és be mentünk. Nem mondanám hogy nem nézett meg senki, hisz csurom vizesek voltunk én meg közben fogtam Karl kezét és vezettem be a terembe, hogy oda adjam neki a pulcsim. Mikor beértünk a terembe hát mint a folyosón ott is mindenki minket nézett. Oda mentünk a padunkhoz és kivettem a táskámból a pulcsit és oda nyújtottam Karlnak. Elvette és át váltotta az ő pulcsiját az enyémre. Mit ne mondjak baromi aranyos volt. És leültünk a padunkhoz, és vártuk a tanárt csendben. Egyikünk se szólt a másikhoz. De Karl törte meg a csendet.

Karl: Köszönöm...-mosolygott rám.

Sapnap: Nagyon szívesen. - mosolyogtam vissza.

De ekkor jött be a tanár. Szerencsére senki nem vette észre hogy előző órán nem volt ott Karl, és most se vette észre senki hogy most még ott volt, még a tanárnak se tűnt fel. Szóval nem is keltettük fel a figyelmet. Az utolsó óra után meg is beszéltük hogy akkor hogy legyen.

Sapnap: Akkor ma ráérsz?

Karl: Persze, akkor nálam?

Sapnap: Okés. Mikor menjek?

Karl: Olyan 3 után jó lesz.

Sapnap: Okés.

Ezzel szét is váltak az útjaink, mind a ketten mentünk haza.

Fel is hívtam Quackityt hogy beszámoljak neki mindenről ami történt, persze egyet kivéve hogy Karl miért nem volt az egyik órán. Nem szerettem volna megoszatni mással, majd ha ő szeretné majd akkor, mert lehet hogy majd ő fogja kikérdezni Karlt és tudni fogja hogy én mondtam el.

Quackity: Szia Sapnap.

Sapnap: Szia Quackity. Képzeld el...

Quackity: Nah hallgatom... - halottam az izgatotságot a hangján.

Sapnap: Koezeld ma 3-kor megyek át Karlhoz, jó igaz matekozni de akkoris nála leszek és csak mi. El se hiszem.

Quackity: Nah szuper.. Majd kérek ám mindenről beszámolót hogy ott mik történtek. - nevetett fel.

Sapnap: Nah azért nem mindent fogok elmondani neked. - nevettem én is.

Quackity: Tényleg miért nem volt Karl az egyik órán, és miért voltatok csurom vizesek?

Sapnap: Hát nem tudom, de azért voltunk csurom vizesek mert kint voltunk az udvaron az esőben. - probáltam úgy mondani hogy ne tűnjön fel neki hogy még tudok ennél többet, jó azt nem tudom hogy pontosan mi történt Karlal, de úgy vagyok vele ha majd szeretné és készen ál akkor majd elmondja.

Quackity: Esőben? Egész végig kint voltatok?

Sapnap: Hát Karl gondolom igen, és csak óra után mentem ki. De hagyjuk is ezt.

Quackity: Jó, jó nem nyaggatlak tovább. De most nekem mennem kell. Szia.

Sapnap: Rendben, szia.

Gyorsan összeszedtem magam indultam is Karlhoz. El köszöntem előtte anyutól és mondtam neki hogy majd jövök. Fél úton voltam amikor megint elkezdett esni az eső. Szuper gondoltam magamban, és elkezdtem futni ahogy csak tudtam. Be is csengettem mikor oda értem.

Karl: Szia. Ohh... Látom egy kicsit eláztál, gyere be.

Felmentünk Karl szobájába, szép rend volt. Ami az enyémről nem mondható el.

Sapnap: Szép szobád van.

Karl: Köszi. Hidd el nem így szokott kinézni mindig. - nevetett.

Sapnap: Hát az enyém sem a legjobb. - nevettem. - És hol kezdjük?

Karl: Hát először is el szeretném mondani hogy miért is voltam ott az esőben.

Sapnap: Biztos el akarod mondani? - mondtam neki, hátha még van ideje át gondolni hogy el akarja-e biztos mondani.

Karl: Persze. Szóval az úgy volt hogy...