Karlnap

Pt.3

*Karl*

Nem tudtam hogy kéne elmondanom neki hogy mi is történt igazából, mert ugye nekem a szüleim eddig mindig nagyon jóba voltak és nagyon is szerették egymást és meg tudtam hogy válni fognak és apa el fog költözni és én anyával maradok, borzasztóan mérges voltam és szomorú hogy ezt történt erről senkinek nem akartam beszélni, de ez megváltozott mióta Sapnap kint megtaláltam nem is hittem volna hogy valaki keresni fog egyáltalán hisz annyira nem sok mindenkivel vagyok jóban, de mégis csak volt egy nagyon közeli barátom Sapnap és neki ezt egy jó ideig nem akartam elmondani, de végül úgy döntöttem hogy elmondom.

Sapnap: Biztos vagy benne hogy el szeretnéd mondani?-kérdezte tőlem mert nem szerzett volna hogyha elmondom akkor később megbánjam és haragudjak rá hogy ő ezt tudja.

De én mindeképp elakartam neki mondani hogy ne egyedül küzdjek meg vele.

Karl: Igen, biztosan elszeretném mondani.

Sapnap: Bármi legyen az, rám számíthatsz. - vártam hogy ezt mondja és jól is esett.

Karl: Hát azért ültem kint az esőben, mert valami nyugis helyen szerettem volna lenni, mindenki nélkül.

Sapnap: Ezt teljesen megértem én is ezt tettem volna.

Karl: És az ok amiért kint ültem az esőben az az hogy.. - kicsit megálltam hogy biztos akarom-e, de tudtam hogy biztos akarom-.. Az hogy a szüleim elválnak. - itt már majdnem elsirtam magam amit Sapnap észre vett és szorosan megölelt. Nagyon jól esett az ölelése és örülök is neki mert hát ugye tetszik nekem és legalább így is közelebb kerültünk egymáshoz, nagyon bánom hogy szerintem én nem jövök be neki, szerintem nem is a fiúkat szereti, de ebben még nem vagyok annyira biztos, de reménykedem hogy tetszek neki.

Sapnap: Örülök hogy elmondtad nekem, hidd el ezen nem tudsz változtatni ezek az ő érzelmeik, ő döntésük volt. - olyan nyugtató volt a hangja.

Karl: Köszönöm hogy meghallgatás igen ezen sajnos nem tudok változtatni. De szerintem hagyjuk is ezt azért jöttél hogy segítsek neked nem azért hogy lelkizünk.

Sapnap: Figyelj nem muszáj most gyakorolnunk, most a lényeg hogy te jól legyél.

Karl: Nem, legalább elterelődik a figyelmem erről.

Sapnap: Végülis igaz, akkor kezdjünk neki.

El is kezdtük a feladatokat csinálni nem hittem volna hogy nehezen fog menni, nem nagyon értette meg, sokszor el is magyaráztam neki, így sem ment annyira könnyen de szerencsére haladtunk, kezdett sötétedni.

Sapnap: Én szerintem megyek, már kezd sötétedni.

Karl: Nem alszol itt?

Sapnap: Hát nem is tudom, mert még anyának se szóltam, meg nem akarok zavarni.

Karl: Nem fogsz zavarni, hívd fel anyudat.

Sapnap: Jó megkérdezem.

Nagyon örülnék neki ha itt aludna, meg nem akarom hogy sötétben haza menne. Már hívta is az anyukáját nem akartam hallgatozni de muszáj volt, nem bírtam ki.

Sapnap: Megengedte anya, ő se örülne ha most mennek haza, majd holnap haza megyek. - mosolygott rám.

Karl: Nah szuper, adok is neked ruhát.

Sapnap: Köszi. - és el is ment fürdeni.

Amíg fürdött én majd megőrültem annyira boldog voltam, és este meg mellette alszok, úristen jöttek is ebben a pillanatban a pillangók a hasamba. Mikor kijött láttam hogy egy kicsit kicsi neki a ruhám de nem feltűnő.

Karl: Uh.. Kicsit kicsi gondolom, de annyira nem feltűnő.

Sapnap: Hát igen, de jó ez.

Karl: Én is elmegyek fürdeni, addig feküdj le az ágyba.

Sapnap: Oké. - ordította utánam.

*Sapnap*

Úristen, úristen most mellette kell aludjak jézus, jézus, jó jó nyugodjék meg, viszont nem akarom hogy kellemetlenül érezze magát szóval próbálok majd tőle távol lenni este.

*Karl*

Gyors megfürödtem alig vártam hogy majd oda bújjak hozzá, bár remélem nem fogja kellemetlenül érezze magát. De szerintem azt hiszi majd még azon vagyok hogy a szüleim válnak.

Karl: Nah aludhatunk?

Sapnap: Persze.

Be is feküdtünk az ágyba láttam mikor hátra fordultam, mert ugye mind a ketten háttal voltunk egymásnak, gondoltam hogy alszik, szóval közelebb mentem hozzá hogy megtudjam ölelni, próbáltam halk lenni nehogy felkeljen. Sikerült, már meg is öleltem, szerencsére még se mozdult szóval tényleg aludt, és így el is aludtam.

*Sapnap*

Be feküdtünk az ágyba, mind a ketten háttal egymásnak aludtunk, vagyis hát én nem, nem bírtam aludni, egész végig Kalr volt a fejemben hogy most itt alszok mellette, soha nem gondoltam hogy ez is meg fog történni, és tessék most itt vagyok. Éreztem hogy megmozdult azt gondoltam biztos kényelmetlen volt neki ezért póziciot váltott, de egy kis idő után halottam mint hogyha jönne közelebb de elég halkan de én mindent tisztán halottam, azt hitte hogy alszok és nem akart felkelteni, már éreztem a hátamnál, ekkor a pillangók már dolgoztak is a hasamban. Utána egyszer csak megölelt én azt hittem ott halok meg, próbáltam meg sem mozdulni nehogy azt higgye hogy fent vagyok. Utána halottam hogy szuszog szóval el is aludt, így viszont nekem is egy kicsivel könnyebb volt elaludni, de mielőtt elaludtam volna ki élveztem hogy ölel, és be is aludtam...