Karlnap

Pt.17

*Karl*

Mikor meg láttuk ezt a cetlit nem tudtuk hogy mit gondoljunk, hisz ezt nem tudhatja senki sem csak Dream és George, de ők nem mondanák el senkinek se, szóval őket kizártuk. De akkor ki lehetett, tuti valaki aki nem akar nekünk jót. Meg is akartam ezt beszélni Sapnapel.

Karl: Ez micsoda? Ki tehette ide?

Sapnap: Fogalmam sincs.

Karl: De akkor ezek szerint valaki tudja, vagy ilyen feltűnő lenne?

Sapnap: Nem hinném, mert nem csinálunk olyanokat mint egy normális pár, inkább mint a barátok.

Karl: Szerinted az osztályból lehet valaki?

Sapnap: Fogalmam sincs, de nagy valószínűséggel igen mert nem jöhet más be a terembe, mert mindig bezárják.

Karl: És szerinted mindenkinek elfogják mondani? - itt már kezdtem aggódni.

Sapnap: Remélem nem, de ki fogjuk deríteni ki volt az, igaz nem lesz könnyű de megpróbálhatjuk.

Karl: Jó. - öleltem meg Sapnapet.

Sapnap: Ezek után is viselkedünk normálisan, hátha lát minket és hogy ne lássa rajtunk hogy hatott ránk ezzel. - ölelt vissza engem.

Karl: Ezt majd otthon beszéljük majd meg, jó?

Sapnap: Persze, mindenképp.

El is kezdődött a következő óra ami osztályfőnöki óra volt.

Tanár: Gyerekek van egy bejelenteni valóm.

Itt egymásra néztünk Sapnap-el hogy mégis mi lehet ez a bejelenteni való.

Tanár: A téli szünetben van rá lehetőség hogy el menjünk síelni szóval aki szeretne jönni az még a héten szóljon es akkor fel irom, péntekig van időtők, döntsétek el.

Megint egymásra néztünk, láttuk egymás szemébe hogy mind a ketten szeretnénk elmenni, de azért először megkérdezzük otthon hogy mehetünk-e, a téli szünet pár hét múlva lesz szóval addig meg van egy kis idő, és persze péntek is messze van egy kicsit de tuti hogy hamar el fog telni szóval gyorsan kell dőntenünk ezzel kapcsolatban.

Suli után egyből haza is mentünk, be is mentem a bejárati ajtón es köszöntem hangosan anyának, ezzel már csak annyi volt a baj hogy anya nem volt itthon, egy cetlit találtam az asztalon.

"Karl, ma későn érek haza, kaja a hűtőben, de igérem holnap szabadnapos leszek hogy végre tudnunk együtt tölteni egy kis időt"

Szuper, így csak holnap tudom megkérdezni anyut, pedig én már holnap akartam volna mondani hogy én megyek, de mindegy akkor majd holnap után, inkább megkérdezem Sapnap-et hogy neki mit mondott az anyukája.

*Sapnap*

Mikor el váltunk Karlal a suli előtt, siettem haza hogy megkérdeztem anyát hogy elenged-e, mikor be nyitottam megcsapott a kajának az illata, mentem is az illat után, amikor egyszer csak annyit láttam hogy anya főz, elég régen voltam már itthon szóval hiányzott ez egy kicsit.

Sapnap anya: Milyen volt a suli?

Sapnap: Jó volt, tényleg szeretnék kérdezni valamit.

Sapnap anya: Na hadj halljam, mi lenne az?

Sapnap: Szeretnék a téli szünetben elmenni síelni a sulival, és az lenne a kérdésem hogy el engedsz-e?

Sapnap anya: Tényleg? Hát ez szuper, persze hogy el engedlek, Karl is megy? - mosolygott rám mikor megkérdezte.

Sapnap: Még nem tudom, de mindjárt beszélek vele.

Sapnap anya: Jó, de előtte egyél.

Le is ültem és el is kezdtem enni, miután befejeztem megköszöntem az ebédet es fel mentem a szobámba, rá is irtam Kalr-ra.

Sapnap: Szia Karl.

Egy pár perc múlva érkezett is a válasz.

Karl: Szia.

Sapnap: Nah el enged anyud?

Karl: Inkább felhívlak jó?

Sapnap: Okés.

Fel is vettem egyből amint hívott.

Sapnap: Nah?

Karl: Sajnos ma nincs itthon és későn ér haza de azt írta hogy holnap szabadnapos lesz és így tudunk majd egy kis időt tölteni végre ketten, szóval majd holnap kérdezem meg. És téged el enged?

Sapnap: Igen, hát az nagyon nem jó, de akkor ma egyedül leszel?

Karl: Úgy tűnik.

Sapnap: Nem alszol itt? - kérdeztem meg, nem akarom hogy egyedül legyen, és legalább együtt leszünk.

Karl: Hmm.. De, de akkor gyors összepakolok ami kell, és akkor nemsokára ott leszek, nah szia.

Sapnap: Szia, várlak.

*Karl*

Örülök hogy Sapnap mondta hogy aludjak nála, szóval összepakolok és már indulok is, írok egy cetlit anyunak hogy ne keressen, mert nem leszek itthon. Mikor mindennel meg voltam le mentem felvettem a cipőmet és kimentem az ajtón be is zártam és már indultam is Sapnap-hez. Siettem hogy minnél előbb ott legyek vele. Mikor bementem Sapnap anyukája ott volt a konyhába épp mosogatott.

Karl: Jó napot! - köszöntem is.

Sapnap anya: Ohh szia Karl, Sapnap fent van, nem vagy éhes?

Karl: Nem köszönöm, nemrég ettem.

Sapnap anya: De ha éhes leszel akkor csak szólj.

Karl: Rendben. - és már mentem is fel a lépcsőn.

Végig mentem a folyosón, mikor oda értem Sapnap ajtajához be kopogtam inkább, halottam bentről hogy gyere, es be is nyitottam.

Sapnap: Szia Karl. - ugrott fel egyből az ágyból és jött megölelni.

Karl: Szia. - öleltem vissza.

Sapnap: Örülök hogy itt vagy.

Karl: Hát nekem csak örülni lehet. - mondtam és közben felemeltem a fejem, mosolyogva.

Sapnap: Hát persze, igen. Neked csak örülni lehet. - húzott bele egy csókba, amit persze viszonoztam.

Karl: Akkor megbeszéljük ami a suliba volt? Vagy inkább nem akarsz róla beszélni?

Sapnap: Az a baj hogy nagyon nem tehetünk semmit se, de ha tehetnénk bármit nem tudom mit kéne, mert nem fogja csak úgy mondani valaki hogy amúgy én voltam.

Karl: Igen, ez a baj. De csak kéne valamit tenni.

Sapnap: Majd megkérdezem Dreamet hogy tud-e segíteni vagy tud-e valamit.

Karl: Okés.

Sapnap: Nem akarsz játszani valamit?

Karl: De játszhatunk.

El is indítottuk a jó kis tűz víz játékot, egészen estig játszottunk vele, mikor el jött az idő hogy menjünk fürdeni, közösen mentünk el. Jó volt együtt fürödni Sapnapel, sokat nevetgéltünk miközben játszottunk a habbal a vízben, jó volt első közös fürdőzésnek. Le is mentünk enni valamit, amit persze Sapnap anyukája csinált, mert pont lent volt és kérdezte hogy mit szeretnénk. Miután meg ettük megköszöntük és fel mentünk a szobába, be feküdtünk az ágyba és csak beszélgettünk, közbe persze néztük az időt hogy azért ne maradjunk fent túl sokáig, mert akkor holnap reggel hullák lennénk, de legalább nem kell haza mennie Karlnak az iskolás cuccaiért mert azokat is el hozta, szóval reggel együtt megyünk majd suliba. Már lassan fél 11 volt amikor úgy döntöttünk hogy alszunk, össze is bújtunk és nem sokra rá el is nyomott minket az álom.

*Nah végre itt a kövi rész, remélem tetszik, igyekszek majd tényleg folytatást irni, nem úgy hogy várni kell rá néha sokat, bocsika csak néha nincs időm rá, de mindegy is puszika. *