Karlnap

Pt.18

*Sapnap*
Reggel mikor felkeltünk Karlal nagyon fáradtak voltunk, de sajnos el kell hogy készüljünk mert nem lenne jó hogyha elkésnénk. Bár álmosak voltunk de hamar sikerült elkészülni, szaladtunk is le a konyhába enni valamit mielőtt még elindulnánk. Karl anyukája készített is nekünk reggelit, amit gyorsan be is faltunk és már mentünk is suliba. Az egész úton beszélgettünk, így nagyon gyorsnak tűnt hogy az út pedig azért nem laknak olyan közel Karlék. Az iskolában az osztályfőnök első órában már meg is kérdezte hogy ki az aki jön síelni. Egy páran jelentkeztek eddig csak mint például Dream, George, Quackity, Technoblade meg persze én, meg talán Karl amiben nagyon reménykedek, és ő is, amint tudja meg is fogja kérdezni anyukáját csak hát ugye dolgozik sajnos elég sokat és sokáig.

*napközben*
Elég hamar eltelt a napunk fele aminek nagyon örültünk, már elég fáradtak voltunk így is de most már még jobban. Főleg hogy most tesi óra jön, szóval még testileg is fáradtak leszünk nagyon szuper mit ne mondjak. Karlal próbáltunk nem úgy viselkedni mint egy pár, de ezt Dream és George észre is vette hogy van valami.

Dream: Hát veletek meg mi van?

Sapnap: Ezt meg hogy érted?- nyilván tudtam hogy mire gondol, de ezt nem kell tudnia.

Dream: Köztetek mi történt? Mert nagyon úgy tűnik hogy van valami mert nem úgy viselkedtek mint eddig.

Sapnap: Nem történt semmi se köztünk minden ugyan olyan.- hazudtam nyilván, közben meg rá néztem Karlra, aki rám mosolygott, ami nagyon aranyos volt ahh.

Dream: Hát ha te mondod akkor jól van, de ha lenne valami csak szóljatok nekünk mi itt leszünk nektek mindenben, szóval csak bátran.

Sapnap: Értettem. Ha lesz bármi majd szólunk nyugi, nem kell aggódnod.- öleltem meg barátilag.

Ezután mindenki ment a saját órájára, elég hamar el is telt a nap, persze egész nap figyeltünk mindenkit egy kicsit is hátha rá jövünk hogy ki írta azt a levelet, de persze sikertelenül. Senki se viselkedett gyanúsan, vagy pedig szinte alig néztek ránk, csak akkor ha beszéltünk vele vagy ha köszöntünk egymásnak. Mikor haza értünk az gondoltuk az egészet és úgy gondoljuk hogy lehet hogy csak valaki viccelődni akar velünk hogy szivat minket és hogy rosszul érezzük magunkat miatta és ezen agyaljunk, szóval megegyeztünk abban hogy inkább hagyjuk mert nem éri meg ezzel foglalkozni. Egész nap játszottunk Karlal, utána meg csináltuk a házit mert azért nem kéne azt se kihagyni. Egyszer csak hallottunk hogy nyitódik a bejárati ajtó, először meg ijedjünk hiszen senkit nem vártunk, Karl anyukája is csak hajnalba jön haza. Le is mentünk megnézni hogy ki az, Karl anyukája jött haza, szokatlan volt hogy ilyen korán itthon van.

Karl: Anya, hát te hogy hogy haza jöttél ilyen korán?

Karl anyukája: Nah már nem is örülsz nekem hogy haza jöttem?

Karl: De nyilván örülök, csak fura hogy ilyenkor már itthon vagy, nem szoktál ilyen hamar haza érni.

Karl anyukája: Kivételesen hamar elengedtek mindenkit, és ez így lesz most télen.

Karl: Ez egyszerűen szuper, nagyon örülök neki.

Sapnap: Akkor megkérdezed anyukád?

Karl anyukája: Mit is szeretnél megkérdezni tőlem?

Karl: Jah ohh igen. Azt szeretném megkérdezni hogy elmehetek-e síelni a jövő héten a sulival?

Karl anyukája: Persze menj csak nyugodtan, legalább ki kapcsolódtok egy kicsit, így is annyit tanultok hogy az nem igaz. Te is mész Sapnap?

Sapnap: Igen megyek.- mosolyogtam.

Karl anyukája: Na szuper, de aztán okosan.- kacsintott egyet és be ment a szobájába.

Karlal csak egymásra néztünk és mind a ketten elpirultunk, nem tudtunk hirtelen semmit se mondani egymásnak. Így csak egyszer fel indultunk Karl szobájába, és folytattuk tovább a játszást inkább.

Másnap a suliban jeleztük a tanárnak hogy Karl is jön velünk síelni, fel is írta őt is a lapra, amit ma kellett leadnia. Szóval még időben szóltunk, nagyon örültünk hogy tudtunk együtt menni.

*Indulás előtti nap*

Nagyon izgultunk azon hogy mindent el raktunk-e a bőröndbe, nem akarunk semmit se itthon hagyni, hiszen kitudja hogy mire is lesz szükségünk. Vagy ötször újra át néztük a bőröndöt, mindenünk meg volt szóval azután elő vettük a ruhánkat holnapra hiszen azért hideg lesz a hegyekben, mi meg jól fel akarunk öltözni, nem szeretnénk fázni. Ezután mind a ketten lefürödtünk és be feküdtünk az ágyba, kicsit nehezen de sikerült be aludnunk.
Reggel elég korán kellett kelnünk hogy beérjünk a suliba mert hamar indult a busz, fel is öltöztünk miután nagy nehezen ki kászálodtunk az ágyból. Utána levittük a cuccokat a nappaliba hogy könyebb legyen elindulni, Karl anyukája már a konyhába volt.

Karl: Anya te még itthon vagy?

Karl anyukája: Igen, meg amúgy is készítek nektek ennivalót amit tudtok majd vinni, nem hagyom hogy éheztettek, az kéne még itt nekem. Meg ez fontosabb most mint hogy időben bent legyek a munkahelyen.

Karl: Anya de mi is megtudtuk volna csinálni.

Karl anyukája: Ne kezd, ezt meg teszem értetek, meg el is viszlek titeket szóval nem kell annyira sietnetek, így legalább tudtok itthon is enni egy kicsit mielőtt még elindulnátok.

Karl: Rendben anya eszünk, de nem muszáj elvinned minket, elmegyünk mi magunktól is, nyugodtan menj dolgozni.

Karl anyukája: Te aztán nagyon küldenék dolgozni.- nevetett egy nagyot.

Karl: Én nem, csak nem szeretném hogyha ebből baj lenne, mint régebben.

Karl anyukája: Nyugi, most már sokkal másabb minden mint volt.

Sapnap: Szerintem inkább együnk, jó? Mert már éhes vagyok.

Karl: Jó, együnk akkor.

Le ültünk az asztalhoz miután tele ettük magunkat be ültünk a kocsiba, de persze előtte be pakoltuk a cuccainkat. Karl anyukája gyors még bezárta az ajtót es jött ki hozzánk, beszállt a kocsiba es egy pár perc múlva már szinte a suli előtt is voltunk. Kipakoltunk mindent es el köszöntünk Karl anyukájától.

Karl anyukája: Aztán jók legyetek es vigyázzatok magatokra.

Karl: Úgy lesz.- intett egyet.

És már mentünk is a buszhoz ahol már a tanár várta a diákokat, volt aki még nem jött de volt aki már a buszon volt, fel is szálltunk a busz vége fele ültünk le egymás mellé, Dream meg George már ott volt, mellettünk ültek közvetlen. Köszöntünk egymásnak indulás előtt azt a 10 percet még elhülyéskedtük amíg állt a busz egy helybe. Miután egy utolsó ellenőrzés volt hogy mindenki itt van el is indult a busz a nagy útra.

*Tudom tudom el voltam tűnve, nagyon sokáig, de végre új rész el se hiszem már én se 😅*