30 napig bezárva [Jimin ff.]

3.

Mikor visszaértünk megpróbáltam megtalálni ezeket a gyökereket. Valójában nem volt nehéz dolgom, még mindig ott ülnek a padon és iszogatnak, de ahogy látom már elfogyott a sör.

-Na mi van nincs több?

-Végre előkerültél, lenyomtátok a versenyt és eltűntetek, mi a szart csináltatok? - kérdezi Tae.

-Hagyjátok már őt békén - véd meg Jungkook. Ezekszerint nem beszélt velük a "problémámról", ez kedves tőle.

-Csak fura volt, na.

-Na jó, azt hiszem, hogy én jövök.

-Gyerünk Jungkook, szurkolunk neked!

-Úgyis megnyerem, ne aggódj - legyint egyet a levegőbe és megy is a rajthoz. Ők is megnézték az enyémet, úgyhogy gondoltam én is odaállok.

Mikor elindultak láttam, hogy kicsit nehezen kapta el a rajtot, talán nem figyelt, vagy a kocsival van valami gáz, de kétlem, egészséges hangja volt, mikor felpörgette a motort.
Láttam ahogy ők is egy köteg pénzt tettek fel tétnek, hát sajnálom haver, de az az összeg ugrik onnan a zsebedből.
Mint ahogy azt megjósoltam, Jungkook nyert, aki diadalittasan szállt ki és kérte el a részét.

Nagyon úgy nézem a srácokat, hogy ma már többet senki se megy. Meg is kérdeztem őket, mire többük azt felelte, hogy félnek a homokos pálya miatt, így csak kijöttek megnézni. Sajnos így utólag én is megbántam a mai versenyt, az a csaj miatt, buktam ötezret. Na mindegy, ilyen nap is kell...

Ahogy közeledett az éjszaka, annál nehezebb volt a pálya. Nem láttál szinte semmit, csak a sok, szar villodzó fényeket, amik egyszerűen baromira idegesítők egy idő után. Amikor már csak azt látod és szinte semmi mást...

Egyszer csak hirtelen elkezdtek kiabálni, hogy a zsaruk rájöttek a versenyre, így minél hamarabb el kellett onnan húznunk. A mi szerencsénk az volt, hogy közel álltak az autóink, így viszonylag gyorsan odaértünk. Mindenki futott az életéért, ugyanis nem túl kedvező, ha meghúzzák a kocsid. Már bőven kint voltam a helyszínről, mikor messziről megláttam egy egész kis helyes autót keresztbe állva az úton, feltartva a sok embert, akik a versenyről szabadultak. Mi a szar? Mit gátolja őket, az helyett, hogy ő is menekülne. Talán gond van? Mikor elmegyek előtte hosszasan a szemébe bámulok, mire ő is ugyanígy reagál.

Később csak arra lettem figyelmes, hogy követ. Echte ugyanarra ment, mint én. Hirtelen mellém termett, mire teljesen letaglóztam. Mi a fasz van a mai kocsikban? A nő egyhelyben állt és most meg már itt van mellettem. Hihetetlen, pedig még azt hittem, hogy az enyém gyors. Mondjuk annak számít, csak nem tudtam, hogy már rögtön két csaj is lekőrözött... Nem gáz, áhh dehogy!
Mikor rám néz, jelez, hogy húzzam le az ablakot. Elég nehéz odafigyelni főleg, hogy közbe a forgalom is eléggé zavaró tényező.

-Kövess, tudok egy jó utat, ahol rendőrök egyike sincs.

Nahát, ezek a mai lányok nagyon tudnak valamit... Nem volt más választásom, megbízom benne, bár elég fura volt, mikor konkrétan lezárta az utat a kocsik elől. Ahogy mentünk tényleg egyetlen egy rendőrrel se találkoztunk, ennek örülök. Talán mégis csak valami baj lehetett azzal az autóval, na majd megnézzük.

Ez az egész helyzet akkor vált megint érdekessé, mikor láttam, hogy megyünk ki a városból, mi a szar? Mellé mentem, majd megkérdeztem, hogy pontosan mi is lesz az úti cél:

-Bocs, de megkérdezhetem, hogy merre megyünk? Erre már csak a város széle van.

-Igen, tudom. Bízz bennem!

Most mit kéne tennem? Nagyon gyanús ez az egész, találkoztam már pályafutásom alatt pár meglepő fordulatokkal.
Gyors agyamnak köszönhetően leforgattam az agyamba, hogy ez egy civil kocsis rendőr. Hogy bassza meg! Hirtelen satu féket nyomtam és elkezdtem a másik irányba indulni. Abban a pillanatban észrevettem, hogy kihajolt egy fegyverrel a kezében és belelőtt a bal hátsómba. Rohadj meg, te szemét! A kocsi azonnal kipördült és nem tudtam egyenesbe rakni. A csaj azonnal megfordult és felém vette az irányt. Ez a rohadék autó úgy csúszik a felni miatt az aszfalton, hogy az istenért se indul el. Átkozom ezt a napot, esküszöm...

-Talán eltévedtél? Olyan nehéz volt követned engem? - nem próbálkozok újra elindulni, úgy se menne, de azt meg kell hagyni, hogy szép lövés volt. Egész pontos volt, ha kijutok a dutyiból felfogadom, jó kis fejvadász lenne belőle. - Ide néznél, Szivi? - mikor odafordítottam fejem, akkor pillantottam meg, hogy egy kurva dögös nő áll velem szembe. Fekete ruha volt rajta, amely hosszú ujjú volt, illetve mell részénél enyhén mély kivágású, ezzel is gyönyörű betekintést nyerve a kebleire. A dereka magasságában pedig egy ezüst öv díszítette a ruhát. - Most, hogy végigmértél ideje átülni hozzám, kár a verdádért, túl jól néz ki.

-Ha hátulról belém jössz eltudok indulni.

-Ugyan, ne fáradj, majd vontatóval elhúzzák, ígérem. Na gyere! - a szexi hölgy szavának eleget téve beszálltam az anyósra, majd türelmesen vártam a végleteket, azaz, hogy hova visz... Eléggé hosszú útnak néz ki, ha ennyire kint vagyunk a városból.

-Hol tanultál meg ilyen jól lőni? - gondoltam megtöröm a csendet, azért mégis hosszadalmas utunk lesz.

-Szivi, ez a munkám.

-Az, hogy gumikerekeket lősz? - nézek rá viccelve.

-Majdnem, de ne akard tudni, bár hamarosan úgyis részed lesz benne - nem aggódom. A munkám során sokszor volt alkalmam megtapasztalni, hogy a foglyok legtöbbje - sőt szinte mindenki - fél és csak aggódik, hogy jaj most mi lesz. Az ilyenek csak jobban felcseszték az agyvízem és még fájdalmasabban öltem meg őket.

-Hogy-hogy civil kocsiban körözöl?

-Azokkal a szar rendőrautókkal semmit se érnek.

-Értem és honnan van a verdád?

-Semmi közöd hozzá - aha... Látom nem túl beszédes.

Ekkor elkezdett valamit matatni a műszerfalon, ha jól gondolom felhív valakit.

-Na szia! Megvan, ne aggódjatok... Viszont az autó az úton maradt, egy fehér Sesto Elemento, megfogjátok találni ide fele. Hozzátok el, kösz.

-Értettük.

-Főnök vagy? - kérdezem tőle, a csávó válaszát figyelve. Nagyon engedelmeskedőnek tűnt a hangja.

-Alfőnök - hoppácska, a mi kis gyönyörű sofőrünk egy alfőnök, mik nincsenek.

-Mért csak az?

-Nem kell nekem ennél magasabb ranglétra, bőven élvezem ezt is.

-Azt elhiszem, furikázgatsz itt civil kocsiban, élvezed, hogy eltalálhatod másnak a seggét...

-Körülbelül. Megérkeztünk, szállj ki.

Ez igen! Mi ez a hely?

-Auu! Mi a fra...? - most komolyan megbilincselt? Ha elakarnék szökni, már rég kiugrottam volna az autóból, de hála a csajnak, egész jól élvezem az itt létet, még az is lehet, hogy békében fogom eltölteni az itt lévő pár évemet.

Váratlanul hívást kaptam, amit megkötözve kicsit nehezen tudnék fogadni.

-Kinyomnád, légyszíves? - intézi felém a kérdést a hölgy, aki szerintem még ő maga sem gondolt bele, hogy mekkora baromságot kérdezett.

-Így? - emelem fel a karom, ammenyire ez a szoros lánc engedi. Abban a pillanatban kikapta telefonom a zsebemből, majd akarva akaratlanul is kellemesen érintett tapintása. Érzem, ahogy kezd pumpálni odalent, nem sejtek túl sok jót...

-Az egyik haverod az, szeretnél vele beszélni?

-Attól függ, hogy melyik.

-Taehyung.

-Akkor hagyd - majd ezzel le is tette a hívást, magánál tartva a telefont.

- Úgy sem lesz rá szükséged, elszórakoztatlak majd én - visszaszívom az előzőket, ez a nap egyre jobban tetszik!

Közeledve a börtönbe - bár nekem inkább játszóháznak fog tűnni - teljesen földbe gyökereztek a lábaim...