30 napig bezárva [Jimin ff.]

I.

Hatalmas területen feküdt telis-tele oszlopokkal, amiknek a tetejében egy-egy felfegyverzett katona állt, távcsöves puskákkal a kezükben és felügyelték a területet. A bejárat előtt egy kisebb parkoló volt, ahol pár rendőrautó állt. Emellett csak is sorompón keresztül lehetett bejutni oda, ahol egy rendőr felügyelt. A kerítés bombabiztosan elkerítette a börtönt.
Mi ez a hely? Valami kivégzés lesz itt vagy mi? Aki innen meg mer szökni, nagyon kemény ember lehet valószínűleg. Minden tiszteletem az övé, már csak azért, hogy megpróbálta.

Mikor beértünk két biztonsági őr állt - úgyszint fegyverekkel - egy bentebbi ajtónál, ahova feltételezem én fogok kerülni.
A helyiség teli volt dobozokkal, ahol ezenkívül állt egy asztal, rengeteg sok dossziéval és egy gyengén világító lámpával. Emellett volt egy szék az asztalhoz viszonylag közel, majd egy polc állt mellette. Teljesen sötét volt bent, csak az a kis szar lámpa adott fényt, de azzal se megyünk sokra.

-Mi ez? - kérdezem még továbbra is nyugodtan.

-Ez? Ez kérlek szépen a te kis szobád lesz, ahol most szépen elbeszélgetni fogunk. Ülj le - mutat arra az egyszem fa székre, ami ha tippelnem kéne jobb esetben száz éves.

Miután leültem mohón elkezdett kutatni az asztal egyik fiókjában és kihúzott egy... Kötelet?! Minek az neki? Most komolyan azt hiszi, hogy innen elakarok szökni, ráadásul még csak most?

-Ahh, bazdmeg! Ez kurva erős! Ígérem nem megyek innen sehová, erre nincs semmi szükség!

-Oh, ne aggódj. Nem is erre fog kelleni - súgja fülembe, miután jó szorosan odaköttött ehhez a szaros székhez. Cserébe levetette rólam a bilincset. Kellemes hangjára ismerős bizsergés futott végig rajtam, amitől kezd kiverni a víz és szállingózni lefele a vérem egy jobb helyre. Nem hiszem el, hogy ennyivel is fel tudnak izgatni minket, legalábbis engem...

Visszatért az asztalához lapokért kutatva, majd tetszés szerint kiválasztott egyet és elkezdte lapozgatni.

-Park Jimin, igaz? - kérdezte és megindult felém. Nagy meglepetésemre az ölemben foglalt helyet velem szemben. Végülis megértem, nekem is jobban tetszik így.

-Pontosan. Jól jegyezd meg - muszáj egy kicsit flörtölnöm vele, hogy lenyugodjak, azért most már érzek valami nyomást, ami nem a gatyámból jön. Főleg, hogy miközben keresgélt a papírok közt volt időm körbe nézni, illetve őt is még jobban végigmérni. Ruhájának jobb széle nyitott volt, ami rálátást nyújtott gyönyörű lábára és az azon pihenő késre... Késre?! Nem szarozik a csaj! Elég hegyesnek tűnik... Nem szívesen cseszekednék vele... Emellett egy fekete magassarkút viselt, ami rendesen beindította a fantáziám. Elképzeltem, hogy egy szál fehérneműben és ebben a magassarkúban közeledik hozzám, majd az ágyra lökve hevesen megcsókol.

-Sajnos már tudom. Heejin vagyok.

-Szia Heejin! Gyönyörű neved van!

-Ezt nem itt kéne.

-Miért ne? Ahogy érzem úgyis rengeteg időt elfogunk itt tölteni kettesben.

-Az biztos. Szóval... Most játsszunk egy olyat, hogy én kérdezek, te pedig válaszolsz.

-Benne vagyok, Cica, viszont nem tudnád kicsit lazábbra venni a kötelet? Eléggé szorít most már.

-Nem és ne hívj így.

-Rendben, Baba. - huzogatom a szemöldököm, hátha sikerül valami idegességet kihozni belőle, de hiába a csaj olyan nyugodt, mint egy nyúl, aki elaludt simogatás közben.

-Nézd, anyám és apám nem hiába adott nekem nevet. Használd azt.

-Mit szólsz a Nyuszihoz? - szívesen hívogatnám ezen a néven. Illik hozzá.