30 napig bezárva [Jimin ff.]

III.

Mióta tegnap itt hagyott, azóta nem találkoztam vele. Már bűntudatom van, hogy ennyire megsértettem. Este megint mosdóba kellett mennem, de mivel nem jött be többet aznap így kénytelen voltam visszatartani. Őszintén nagyon kéne már, de reménykedem, hogy mindjárt visszaér. Ekkor jutott eszembe, hogy tegnap mondta, hogy ma később jön be. Fantasztikus, most hugyozzak ide vagy mi?

Már azon voltam, hogy esküszöm megteszem, mikor valaki kinyitotta a "szobám" ajtaját. A recepciós hölgy volt az.

-Jó reggelt! Park Jimin, ugye?

-Jó reggelt, igen. Viszont sürgősen kéne mosdóba mennem, el tudna engedni?

-Persze, egy másodperc.

-Köszönöm! - majd azzal a lendülettel mentem is ki. Fhu baszki! Azt hittem odapisálok. Természetesen a katonák megint jól végig vizslattak, tudnám, hogy mért. Ugyanaz a ruha van rajtam, mint ezelőtt... Sok újdonság azóta nem kerített hatalmába.

Mikor visszaértem a hölgy hatalmas levegőt kifújva kötött vissza. Talán attól félt, hogy elszökök? Az mondjuk tuti, hogy akkor Heejin lecseszte volna elég rendesen. Pedig szegény olyan kis ártatlannak tűnik, még a kötelet is tök lazán csomózta meg és ahogy nézem elég rendesen elvörösödött a látványomtól. Imádom zavarba hozni a csajokat.

-Hoztam Önnek reggelit. Heejin üzente, hogy jó étvágyat - nahát de kedves...

-Tegezz csak nyugodtan, nem sokkal lehetsz fiatalabb nálam. Köszönöm a reggelit - leveszi a fóliát a tetejéről, mire megszeppenve nézek a tányér felé, komolyan kimchi van benne? Ez nem lehet igaz, csak megesett rajtam a szíve és hozott nekem normális kaját?!

Félve is, de a hölgy elkezdett etetni. Áldásomat adom Heejin-re, hogy ilyen jól főz. Legalábbis gondolom, hogy ő főzte. Kizárt, hogy a konyhán véletlenségből lett egy jó kaja. Ráadásul nem kevés, ezzel talán már jobban kibírom a napot.

Megkértem őt, hogy hagyja itt a maradékot. Nem akarom most megenni az összeset, tegnap is elfelejtettek vacsorát hozni. Feltételezem ez azért volt, mert este már nem jött vissza a szeretett kínzóm.

-Mikor jön vissza Heejin?

-Nem tudom, azt nem mondta.

-Értem.

-Elnézést kérek, de nekem most vissza kell mennem a pult mögé, ha bármi gond van csak jelezzen a csengővel.

-Csengő? - nézek körül, majd meglátok magam mellett egy gombot. Na, de fasza... Erről Heejin mégis miért nem beszélt? Valószínűleg akkor nem is kellett volna végig várnom az egész éjszakát míg hugyozhatok. - Rendben, köszönöm! Egyébként megkérdezhetem, hogy este is van felügyelet? Mármint akinek tudnék csengetni, érti?

-Persze hogy van. A recepción tizenkét óránként váltjuk egymást egy kolléganőmmel.

-Köszönöm!

Hát marha jó... Mindegy most már legalább ezt is tudom.
Kipróbáltam, hogy hogyan tudnám elérni azt a csengőt. A lábammal egész egyszerűnek tűnt, úgyhogy megnyugodtam.
Nagyon örülök neki, hogy megint egyedül lettem hagyva... Már fél tíz, hol van ez a nő? Tegnap már hatkor bejött...
Gondoltam kihasználom az alkalmat és megpróbálok aludni, ha már úgy se tudok mást csinálni. Este is sikerült pár órát, de a szervezetemnek még szüksége van pár napra, hogy megszokja ezt az ülve alvást.

Ki-, becsukogattam a szemem, míg rájöttem, hogy ez nem fog menni.

A szemközti falon lévő órát szuggeráltam, mikor valaki benyitott hozzám.