30 napig bezárva [Jimin ff.]

II.

Már kora reggel hallottam, ahogy valaki kinyissa az ajtót és bejön. Folyton leragadnak a szemeim, de ezt a látványt muszáj látnom. Gyönyörű testhezálló bordó ruhája vékony pántokkal volt szabva, amihez hozzá tartozott egy újabb mély dekoltázs és mellé egy piros magassarkú. Az egyik lábán ma is rajta van a kése a tartójában, gondolom ez mindennapi viselet, a másik lábán, pedig a ruháról lelógott arany láncok csörögtek, ahogy összeértek egymáshoz. Isteni látvány, minden egyes percben tudnám bámulni ezt a nőt!

-Jó reggelt, Chim! - köszönt, majd kezdi már-már szokásos mozdulatát, azaz beleül az ölembe. Egyébként tetszik, de ha már itt van, akkor csináljon is valamit.

-Jó reggelt, Nyuszi!

-Hogy aludtál? - kérdezi aggódva, mintha nem is miatta lennék idekötözve.

-Mi a baj? - kérdezem furán.

-Semmi, mi lenne?

-Mért aggódsz értem? Mért érdekel, hogy hogy aludtam? Tegnap még vágdostad a bőröm, most meg aggódó fejet vágsz.

-Te sem éppen ilyen voltál tegnap... Egyébként meg nem az én hibám, hogy egy széken kell ülnöd minden egyes órában. Hidd el, ha rajtam múlna mellettem aludnál - kész, végem! Hiába szar ez az egész, ha ő itt van velem. A képzeletem megint szabadjára ment és elkezdtem fantáziálgatni, hogy mit csinálnék vele az ágyba. A gondolatra muszáj megnyalnom az alsó ajkam, amit elkap szemével és hirtelen ellöki magát tőlem. - Kezdjük is el a mai napot! Először is, reggeli. Tudom, hogy nem ez lesz a kedvenced, de a magad fajták ezt érdemlik.

-Fúj! Mi ez? - megkíséreltem beleszagolni, de rohadt nagy hiba volt!

-Ha tudnám - nahát... Biztató...

-Én ebből biztos nem eszek! Ez undorító! Mi ez egyáltalán, most komolyan?!

-Valamit enned kell, különben nem fogod bírni a mai napot.

-Az se érdekelne, ha összeesek, csak ezt ne kelljen megegyem! - erre mintha meg se hallotta volna, számba nyomta azt a trutymót, amit öklendezve fogadtam be a gyomromba. - Ez kurva szar!

-Ejnye, Chim. Nem beszélünk csúnyán!

-Kóstold már meg, légyszíves, utána majd meglátjuk, hogy te mit reagálnál rá - bólintok fejemmel a tányér felé. Ötletem sincs, hogy egyáltalán mihez hasonlítsam ezt a móslékot! Ez valami kegyetlen! Soha nem értettem, hogy mért nem tudnak normális embereket felfogadni főzni. A sulis menza is valami ócska szar volt mindig.

-Én már ettem - hogy tud folyton ilyen szexin beszélni? Tök semleges témáról beszélünk és mégis tud valami dögöset belevinni a hangjába.

-Remélem valami ennél szarabbat.

-Kimbap, de kinek mi.

-Na ne bassz fel! Te itt eszed a full jó kajákat, nekem meg maradnak ezek az utolsó szarok?

-Chim... Tanuld meg, hogy kivel beszélsz, különben megjárod.

-Elnézést... - szemem forgatva magamba engedtem még egy kanálnyi adagot ebből a cuccból.

Nem tudom mi vezérelt, de egész hamar megettem. Talán rásegített, hogy nem az ízre figyeltem - bár megjegyzem nem a legegyszerűbb meló volt - hanem mindvégig azokat a gyönyörű szemeket bámultam. Szerintem nekem valami szem fétisem van. Látom benne, hogy kemény fából faragták, nem most kezdte a munkáját az biztos.

-Jó kisfiú! - letette a tányért és kezdte is a mondandóját. - Gondolom már izgatottan várod a mai napot - simogat végig mutatóujjával a számon, mire enyhén elnyitom azt. Válaszként csak egy fél mosolyt kapott. - Örülök neki, akkor kezdjük is. Először is... A telefonod. Tegnap mindössze csak 18 nem fogadott hívásod volt. Szüleid, haverjaid, illetve egy ismeretlen szám, de az vagy tízszer. Kicsit kezd idegesítő lenni, úgyhogy gondoltam felhívhatsz egy embert. Természetesen tilos elmondanod, hogy mi is történik pontosan. Ha cserben hagysz tudod mi lesz a vége.