V.

38 3 0
                                    

Heejin szemszöge

Egész éjjel csak forgolódtam, egyfolytában Jimin szavai jártak a fejembe. Mégis honnan vette, hogy megbántam, amit tettem. Túl mély hatással van rám. Ráadásul még vele is álmodtam ma este, ahogy szexeltünk a konyhapulton, hát fantasztikus...
Ezt most abba kell hagynom. Nem szerelmi érzelmeim kellene, hogy legyenek iránta, hanem  sokkal inkább gyűlölet. Chh... Még hogy én megbánom, ez bolond! Nem hiába teszem, azt amit! Már egy ideje itt dolgozom, de még egyszer sem fordult elő ilyen.
Valamit ki kell találnom ma, hogy kicsaljak belőle egy kis könnycseppet. Kínozni akarom, úgyhogy azt is fogom tenni. Eddig inkább szórakozóhelynek tekintette ezt az egészet, de majd idővel megtudja, hogy nem minden csak móka és kacagás.

Már indultam felé, mikor eszembe jutott a reggelije.

-A francba, most mehetek vissza érte - ha már ott vagyok veszek magamnak is valamit a büfébe.

Végül két darab hottok-ot vettem, majd bementem Chim, konkrétan trutymójáért... Fúj, de gusztustalan! Azért tényleg megerőltethetnék magukat néha... Esküszöm adok nekik pár főzőleckét.
Miközben mentem vissza hozzá, kiterveltem, hogy mi lesz a mai fő téma. Őszintén szólva tetszik! Majd meglátjuk, hogy mit fog hozzászólni, izgatott vagyok!

Mikor benyitottam hozzá, még aludt. Szegény eléggé nyakva tekerve, de máshogy én sem tudnám megoldani.

Halkan mögé settenkedtem, majd előre nyújtva megszagoltattam vele a reggeliét. A gyerek egyből felébredt.

Jimin szemszöge

-Fúj, mi ez? Még jó, hogy nem ájultam be...

-A reggelid.

-Ki gondolta volna...

-Reggelizzünk együtt, Chim.

-Ebből? - bólintok a kajám felé, mire cinikus mosolyra húzza száját.

-Te igen, de én mást eszek - mondja, majd elővesz két hottok-ot.

-De ne, kérlek! Ez most már tényleg basztatás!

-Nem tehetek róla, nem én főzök rád...

-Pedig tehetnéd, főleg az a finom kimchi után. Mit meg nem adnék még egy olyanért.

-Nyisd ki a szád! - múltkori technikámat használva most is érzéki szemeit vizsgáltam. Fantáziálgatva még egész bírhatóak az itt lévő kaják, csak tudnám, hogy mik ezek. - Nagyon ügyes vagy! - dicsért meg, miután magamba szenvedtem, majd ő is reggelizni kezdett - Ne nézz így, úgyse kapsz.

-Majd meglátjuk - azzal a lendülettel felé hajoltam amennyire csak engedte a kötél és kiharaptam a végéből egy kisebb falatot.

-Naa! - ezen csak nevetni tudtam. Erre, hogy nem jött még rá?! Simán kitudom enni a kezéből. Gyorsan kiszállt az ölemből, majd állva folytatta az evést. - Annyira ne örülj, Szivi. Nehéz napod lesz ma, ígérem!

-Szerintem meg bírni fogom, annyiszor piszkáltál már, hogy kezdek hozzá szokni, hogy fáj az ágyékom nap végére.

-Ennek örülök, viszont ma más lesz a menet. Most nem a kicsi éned fogom bántani, hanem a kicsi lelked - mondja lebigyesztett ajkakkal, majd felém tornyosulva megtámaszkodik a székemen.

-A lelkem? - kérdezek vissza összeráncolt szemöldökkel. Mit akar ezzel mondani?

-Pontosan. Már, ha egyáltalán van olyanod.

-Ebben én is kételkedek, csak épp te felőled... Aki ilyeneket művel, mint te, azzal valami nagyon rossz történhetett.

-Nincs semmi bajom, de aranyos, hogy így aggódsz értem - mondata után egy hatalmas puszit nyomott a homlokomra.

30 napig bezárva [Jimin ff.]Where stories live. Discover now