Nap és a Hold tánca [NaruSasu/SasuNaru]

11. fejezet

Helyzetjelentés!

Először is szeretném elmondani, hogy sikeresen átmentem az angol pótvizsgámon tegnap. Ezért úgy határoztam, hogy ami az augusztusból maradt azokban a napokban hozok új fejezeteket. Aztán majd októberben a pótérettségim után jelentkezek újra és elmondom hogyan lesz ezután. Ahogy nemrég visszaolvastam az előző részeket arra kellett rájönnöm, hogy a fogalmazásom és szókincsem változott ebben a több mint két évben. Újra írni pedig nem szeretném mert az is az én írásom és büszke vagyok rá. Remélem így is élvezhető lesz a folytatás a későbbiekben. De ennyi elég belőlem kellemes olvasást!

Naruto:

Már kezdett sötétedni, de még mindig nem találtunk semmi nyomot sem. El se hiszem, hogy van egy gyermekem és ráadásul Sasuval közös! Óvatosan felé pillantok, de nem látok rajta semmilyen érzelmet nagyon nyugodtnak néz ki. Kicsit lemaradok a csapattól, hogy egyedül legyek a gondolataimmal. Nem értem hogyan lehetnek ennyire nyugodtak hiszen az a gyerek egyedül van legalább már egy egész napja! Sikerült teljesen lemaradnom már nem is látom őket ekkor elindultam az ellenkező irányba, mint ők. Csak az erdő hangjai vesznek körbe semmi más. Az éjszakai bogarak neki indultak rutinosnak mondható útjukra az énekesmadarak pedig visszaszálltak fészkeikbe és aludni tértek. Én pedig egyedül sétálok a sötét erdőben a gyermekemet keresve, akiről az ég világon nem tudok semmit sem. Kezd eluralkodni rajtam a pánik amikor hirtelen Kuramával találtam szembe magam.

- Kölyök próbálj meg megnyugodni!

- De nem megy! Mert mi van, ha későn érkezünk és már halott lesz! Egy babára ilyenkor mindig figyelni kell!

- Aha felettébb érdekes meg minden. De arra nem gondoltál, hogy a te és Sasuke DNS-e van összekeverve benne? Így túlélő a gyerek.

- Hogy lehetsz ennyire biztos abban, hogy nincs semmi baja?

- Úgy, hogy ha nem paráznál ennyit már elmondtam volna, hogy találtam valamit.

- Micsodát!?

- Érzek egy gyenge csakra jelenlétet tőled nem messze. De előtte lenne egy kérdésem miért jöttél el a többiektől?

- Mert egyedül akartam lenni.

- Ez most komoly? Ezt magyarázod be magadnak?

- Igen mert ez az igazság Kurama!

- Kölyök ezt csak te akarod elhitetni magaddal. Az igazság az, hogy a gyerek hív téged magához.

- Miért engem? És hogyan?

- Mivel a te csakra energiádat az én segítségemmel előbb megérezte és így hívni kezdett, de ezt valamiért tagadod.

- Ez nem igaz! Én meg szeretném találni!

- Aha miért van az, hogy nem hiszek neked?

- Akkor szerinted miért vagyok itt és keresem éppen?!

- Azért, hogy ne nézzenek ki mert nem szeretnél gyereket és valamennyire félsz is tőle. Igazam van?

- Nem!!

- Akkor miért vagy ideges kölyök?

- Mert nem akarok gyereket!! Előtte össze szeretnék jönni Sasuval!

- Ez nem fog összejönni mert Neji áthúzta a számításaidat. Alkalmazkodnod kell.

- Tudom de mi van akkor, ha nem leszek jó szülője?