Nap és a Hold tánca [NaruSasu/SasuNaru]

8. fejezet

Sasuke:

Arra kelek, hogy valaki szólongat. Először alig bírom kinyitni a szememet mert olyan kényelmesen és melegbe fekszek. Amikor eszembe jut, hogy hol is vagyok és mi történt azonnal talpra ugrok és aktiváltam a sharinganomat hogy megtámadjam azt az alávaló Nejit. A valóságba Suigetsu hangja térített vissza.

- Hé, haver nyugi van.

Ekkor körül nézek és azt látom, hogy Naru róka leple körülvesz és Neji meg el van kapva Karin éppen kötözi össze. Narura téved a tekintetem, aki ájultan fekszik a földön ugyanúgy Kurama leplébe, mint én. Érzek egy rántást majd Kuramaval találom szembe magam mert sharingannal néztem rá.

- Hé, kölyök jól vagytok?

- Már jobban csak Naru elájult ő most hol van?

- Itt.

Ekkor felemeli az egyik farkát, ami úgy van összetekerve mint egy kis fészek és abba fekszik Naru.

- Jó lenne, ha felkeltenéd Sasuke.

- De hogyan?

- Old meg de gyorsan mert aludni akarok.

Oda megyek Naruhoz és elkezdem simogatni az arcát, de semmi.

- Mi lesz már kölyök?!

- Mindjárt meglesz!

Majd közelebb hajolok, hogy folytassam a keltegetését Narunak mikor egy lökést éreztem a hátamnál. Így megcsókoltam Narut. Amikor hátra fordultam azt láttam, hogy Kurama sunyin vigyorog nekem meg tiszta vörös lett a fejem meg melegem is van. A hátam mögül mocorgásra leszek figyelmes és amikor hátra fordulok akkor látom, hogy Naru felkelt és dörzsölgeti a szemeit majd rám néz.

- Sasu te mit csinálsz itt?

- Kurama szólt, hogy keltselek fel.

- És hogyan keltettél fel? Mert ilyenkor egy fél napot biztos alszok.

- Az nem fontos.

És éreztem, hogy ha lehetséges még vörösebb leszek.

- Mi a baj Sasu? Tiszta vörös vagy.

- Semmi jól vagyok.

Annak a dög rókának még hallom a kuncogását ez mind az ő hibája.

- Na kotrás van kölykök aludni akarok.

Majd csak arra eszmélek fel, hogy a földön ülök a többiekkel.

- Na végre itt vagytok Sasuke akkor indulhatunk? Amúgy hol mi volt veletek?

- Kurama megkért, hogy keltsem fel Narut.

Lenéztem magamra mert egy kicsit elkezdtem fázni és azt látom, hogy eltűnt a lepel rólam. Ránéztem Narura rajta sincs akkor biztos összeforrtak a sebeink.

- Indulni kéne nem?

- De menjünk Sasu.

- Ki fogja vinni a kínzónkat?

- Majd én ti találjatok kivezető utat.

- Rendben azzal nem lesz gond Jugo.

- Mert majd meglátod.

- Mindenki megvan?

- Igen Sasu.

- Rendben.

Ahogy kimondtam a mondatot aktíváltam is a sharinganomat és vele együtt a susanomat amivel lyukat ütöttem a tetőn. De előtte még a többieket is bevontam vele, hogy ne essen bajuk.