Nap és a Hold tánca [NaruSasu/SasuNaru]

19. fejezet

Nem kis kihagyás után újra itt vagyok és reményeim szerint majd akkor tűnők el legközelebb amikor befejeztem ezt a könyvet, de az még messze van. Terveim szerint két hónap és befejezem, ha abban az ütemben jönnek a részek, mint az első tíz és szeretném, hogy így legyen. Mint észrevehettétek a heti egy fejezet egy napon nem nekem van kitalálva lehet más íróknál bevált, de nekem nem. Mindig csak halogatom, hogy még nem kell elkezdeni mert van idő péntekig aztán a végére ott járok, hogy már nincs és akkor majd a jövő héten, de aztán abból se lesz semmi. Így arra jutottam akkor rakok ki fejezetet amikor kedvem van hozzá, vagyis lehet akár olyan is, hogy egy nap két fejezet van aztán öt napig semmi vagy öt napig van mindig fejezet és egy hétig nincs bármi lehet. A türelmeteket nagyon köszönöm, hogy ennyi várakozás után is velem vagytok és olvastok! Kis infó mi történt velem ebben a pár hónapban míg nem voltam. Az angolom nem sikerült, de már nem is érdekel inkább hagyjuk. Többek között befejeztem A szerelem mindenhol megtalálja az embert! [Wincest] vázlatolását de magához a könyvhöz nem fogok még hozzá nyúlni. Aztán rengeteg másik könyv ötletem lett ide wattpadra is és oda is, amit ki szeretnék majd adni. Hát röviden ennyi lettem volna kellemes olvasást!

Sasuke:

Naru ma otthon maradt Fukashigivel a tegnapi nap után jobbnak láttuk ezt így a kettőnk munkáját is most nekem kell elvégeznem. Ami halasztható azt halasztom is és csak a fontosakat intézem el, amik nem tűrnek halasztást, vagyis ez volt reggel a terv amikor még csak az iroda felé mentem. De a helyzetre való tekintettel Shikamaru több feladatot is elvett tőlünk alig maradt nekünk valami ezért, amiket halasztani szerettem volna csak azok maradtak. Így meg kellett nyitnom kettő új épületet nem lett volna kötelező mennem, de mivel nem volt szinte semmi dolgom se így először az óvodához megyek majd egy étteremhez. Az óvoda felé menet többekkel is találkoztam ismerősökkel és ismeretlenekkel köszöntünk egymásnak, de nem álltam le velük beszélni nehogy elkéssek. Amikor észreveszem, hogy követnek. Csak nem a Hyuga bérgyilkosok?! Hiszen nappal van és a város közepén vagyok ártatlan emberekkel körülvéve! Hogy nem veszi észre a többi ninja hogy baj van?! A legjobb, ha úgy teszek mintha nem venném észre őket hátha akkor nem támadnak és így senki se sérül meg. De akkor is, ha meg akarnak ölni nem lenne egyszerűbb úgy elvégezniük a munkájukat, hogy ne vegyem észre őket és ne tudjak ellene tenni? Sikeresen megérkeztem az óvodához. Eddig nem történt semmi sem de jó lenne megelőzni szóval szólnom kellene valakinek. De kinek?! Nincsenek annyian a megnyitón, mint gondoltam volna szóval őket meg tudnám védeni na de a falu minden egyes lakóját is?! Nem szeretném, hogy miattam haljon meg valaki! Bemegyek az épületbe amikor Shino jön velem szembe. Már éppen szólni szeretnék neki amikor megjelenik mögötte egy Hyuga bérgyilkos a fekete ruhájában és macska arcot utánzó maszkjában egy tőrrel a kezében a fejét ingatva. Ökölbe szorított kezekkel mentem el Shino mellett végig a maszkos nőt nézve mielőtt mellé értem volna eltűnt. Szóval nem beszélhetek senkivel sem arról, ami körülöttem történik vagy az illetőt megölik. Nagyon jó! De mit akarnak tőlem?! A halálomon kívül persze... Vajon Naruval és Fukashigivel mi van? Remélem a birtokon maradtak mert oda nem tudnak ezek bejutni. Megérkeztem az óvoda irodájába mindenki nagyon örült nekem én már kevésbé csak otthon szeretnék végre már lenni. Sikeresen elvágtam a szalagot és megnyitottam az óvodát. A nyitó bulin már nem maradtam mentem az étterem felé. Most nem látom őket. Merre lehetnek? Lehet csak meg akartak ijeszteni vagy tudatni velem, hogy figyelnek és bárkit bármikor megölhetnek, ha akarnák csak nem teszik? A következő sarkon egy kislányt veszek észre amint nagyon nézelődik az utcán majd, amikor észrevesz elkezd felém közeledni. Nem jön teljesen ide hozzám fél méterrel előttem megáll és elkezd beszélni majdnem suttogva.

- Te vagy a Hogakék egyike? - az utca forgatagától nehezen értettem, amit mondott, de bólintottam.

Erre elmosolyodott. Nagyon ismerős nekem ez a gyerek mintha már láttam volna valahol... de hol? Merengésemből a következő kérdése rángatott ki.

- Mit csinálsz itt egyedül? - ezt nekem kellene kérdeznem nem neki.

- Megnyitóra megyek, de miért ne lehetnék egyedül hiszen felnőtt vagyok veled ellentétben. Merre vannak a szüleid?

- Nem kellene egyedül mászkálnod a végén bajod esik. - ki ez a gyerek?!

És miért beszél így velem!?

- A szüleim itt vannak a közelbe mennem kell. - ezzel el is tűnt előlem.

Mielőtt akár meg is szólalhattam vagy elkapattam volna. Egy sóhajtás kíséretében szétnéztem sehol senki. Így nekivágtam a maradék utamnak az étteremig. De a kislányt már nem láttam sehol sem. Ugyanúgy, mint az óvodánál elvágtam a szalagot majd haza indultam nem volt kedvem már semmihez sem. Csak hát amint távolabb kerültem a helytől pár utcával a kislány már a sarkon állt és integetett nekem. Fekete haja és hófehér bőre nagyon elütött egymástól ahogy a világos szeme is. Nagyon hasonlított egy Hyugára de az nem lehet őket nem nagyon engedik ki a faluba. Rózsaszín hosszú ujjú és egy fekete nadrág volt rajta. Most megelőzőm én teszek fel neki előbb kérdést amint elé értem meg is szólaltam.

- Mi a neved pici lány?

- Haruka vagyok.

- Kik a szüleid?

- Titok.

- Miért?

- Mert egy idegen vagy és nem szeretném elmondani neked.

- A Hokagék egyike vagyok nem bízol bennem?

- Nem.

- Miért?

- Titok.

- Rendben. Ha válaszolok valamire, amit szeretnél tudni rólam te is válaszolsz nekem?

- Igen.

- Oké. Akkor mi a kérdésed?

- Hol van a másik Hokage?

- Otthon a fiammal.

- Merre van az az otthon?

- A klánom birtokán. De most én jövök.

- Majd legközelebb most mennem kell várnak otthon. - mielőtt bármit is szólhattam volna elszaladt.

Na azt már! Tudnom kell ki ő mit szeretne tőlem valójában! Mert az biztos nem, hogy csak beszélgetni akart majd elszaladni! Én is utána szaladtam, de valamiért nem tudom utolérni. ez hogyan lehet? Hiszen csak egy kisgyerek! Már vagy a fél falut körbe rohantuk amikor éppen elértem volna előttem termett ugyanaz a Hyuga bérgyilkos, mint az óvodában vagy egy ugyan olyan nem tudom és a fejét rázta míg a kislány mögüle kikukucskálva rám mosolygot és megszólalt.

- Vesztettél Uchiha Sasuke. - és nevetve befordult a következő utcába.

Én csak sokkoltan álltam az utca közepén velem szemben a bérgyilkossal. Tudta a nevemet, ami egyet jelent azzal, hogy ő is közülük való lenne. Lehet ő Hinata és Hamanasu lánya?! Nem az nem lehet hiszen azt mondta beteg akkor mégis mit csinálna itt kint?! Vagy hazudott volna? A Hyuga bérgyilkos egy pillanat alatt eltűnt és egyedül maradtam. Ezért tett fel olyan kérdéseket kíváncsi volt, hogy merre van a családom többi tagja. Vajon el akarták őket rabolni?! Remélem otthon voltak és akkor nem tudtak nekik ártani! Gyorsan haza felé vettem az irányt és átléptem a klánom területre. A pecsét a helyén van és nem is rongálta meg senki sem, hogy bejusson. Kicsit megkönnyebbülve a ház felé vettem az irányt majd amint beléptem elkiabáltam magam.

- Megjöttem Naru, Fukashigi!

- Miért kiabálsz? - jött le Naru az alvó fiunkkal a kezében az emeletről. - Most altattam el.

- Nem mentetek ki a birtokról ma ugye?

- Nem. Mi a baj? - lépett elém és fogta meg az arcom a bal kezével és kezdte el simogatni mire magamhoz öleltem őket és a nyakába fúrtam a fejem.

- Történt valami Sasu? Megijesztesz.

- Hát hosszú lesz gyere inkább üljünk le a kanapéra. - amint elhelyezkedtünk el is mondtam mindent, ami ma történt velem.

Rettenetesen féltem őket nem is tudom mi lenne velem nélkülük. Nekem ők a családom a mindenem szeretem őket. Mindent megtennék értük!

Tudom nem a leghosszabb de visszatérő résznek pont elég. Nemsokára majd beindulnak a dolgok és akkor hosszabb fejezetek is lesznek ahogy visszazökkenek a világukba.