Nap és a Hold tánca [NaruSasu/SasuNaru]

3. fejezet

Naruto:

Miután Sasuval elváltak az útjaink én nem haza mentem, hanem a közeli parkba a kedvenc helyemre. Van egy kis tisztás féle a park hátuljában, amit még kicsiként találtam meg és mindig ide jövök a, ha nyugalomra vágyok, vagy csak gondolkozni szeretnék. Pár éve lezártam a, hogy rajtam kívül senki ne tegye ide be a lábát így ez az én menedékem. Nem baj, hogy konkrétan annyira szakad az eső, hogy nem látok a szemembe folyt víztől, de ez most kell nekem, hogy lenyugodjak és végig tudjam gondolni a dolgokat. Ami eddig nehezen ment ezért is voltam fáradt és fogtam vissza az érzelmeim, ami Sasunak fel is tűnt, de remélem elhitte, amit mondtam neki, de persze az nem volt igaz csak kellett egy jó indok és a szakításunk pont jól jött Hinatával. De azért sajnálom szegény lányt nem akartam megbántani de ő tudta az elejétől fogva, hogy nem szeretem csak azért vagyok vele, hogy boldog legyen mert akit én szeretek az elérhetetlen számomra. Amikor még kicsi voltam akkor is vele vesztem össze és jöttem ide, de akkor még csak barátságot éreztem iránta. Ahogy feloldottam a pecséteket végre bementem a tisztásomra, ahol jobban szakadt az eső, mint kint, de nem zavart mert legalább illet a hangulatomhoz. Majd leültem egy faágra és újra a gondolataimba merültem hátha ott megtalálom a választ a fel nem tett kérdéseimre is. De majd meglátjuk.

Visszaemlékezés:

Mentem első nap az iskolába már akkor nem volt kedvem ott lenni mikor a kapuban találkoztam egy másik gyerekkel, akinek kb. annyi kedve lehetett itt lenni, mint nekem ahogy el akartam menni mellette megszólalt.

- Szia leszünk barátok? Engem Uchiha Sasukének hívnak.

- Szia Uzumaki Naruto vagyok és tőlem lehetünk barátok. Majd fogtuk magunkat és bementünk az osztályba és leültünk egy szimpatikus padba hátra.

A suliban nem történt semmi különös utána mindig együtt mentünk iskolába és mindent együtt csináltunk. Rá pár évre a találkozásunktól összejöttem egy lánnyal, aki csak azért akart velem lenni, hogy majd összejöjjön Sasuval a hátam mögött és ez a drága személy nem volt más, mint Ino. De akkor még nem tudtam, hogy Ino ilyen és nem akartam hinni Sasunak amikor figyelmeztetett, hogy vigyázzak. Ezért is történt meg az, hogy nagyon összevesztem vele és nem is akartam többet látni mert azt akartam, hogy a legjobb barátom mellettem legyen és ne ellenem. Ami nem jött össze így elég nagy pofára esés volt mikor másnap a kapuban Ino oda megy hozzá és megcsókolja mintha együtt lennének. Nem bírtam tovább elszaladtam, de még előtte láttam, hogy Sasu ellöki és kiabál vele. Majd már nem hallottam semmit mert már messze jártam ekkor mentem a parkba és zártam le a titkos helyem. Másnap tudtam meg mikor iskolába mentem, hogy Sasu se volt benn tegnap mert engem kereset. Ino pedig úgy nézett rám egésznap mintha az én hibám lenne, hogy nem jött össze a dolog Sasuval neki. Ekkor inkább már haza akartam menni nem is érdekelt, hogy van még óránk. De, amit megfordultam ott állt az ajtóban Sasu és rám nézett eléggé ideges volt látszott rajta, aki hozzászólna azt menten kinyírná. Elakartam menni mellette, de megfogta a kezem.

- Mégis hova mész!?

- Hát gondoltam haza vagy valahova messze tőled.

- Hát azt már biztos nem gyere sétáljunk egyet.

Nem szóltam semmit csak bólintottam, hogy rendben és már mentünk is kifelé. A parkba vitt, ahol a búvó helyem volt. Megálltunk a pecsétnél és csak nézett rám majd sóhajtott egyet és kinyitotta. Amit akkor nem értettem, hogy sikerült neki.

- Hogyan tudtad kinyitni!?

- Megvannak a módszereim és ismerlek meg előlem nem is akartad elrejteni így könnyű volt.

- De én mindenki elől el akartam rejteni!

- Tudom de mégis azt akartad, hogy találjam meg.

- Jó talán egy kicsit.

- Na gyere menjünk be és ott elmondok mindent és te is.

- Rendben Sasu megyek. Majd bementünk és leültünk a fűre, ahol is elkezdte az egészet.

- Ne haragudj amiért úgy mondtam el amit észrevettem Inoról ahogy és hogy után kiabáltam veled.

- Nincs semmi baj hallgatnom kellett volna rád hiszen a legjobb barátom vagy kire másra hallgassak, ha nem rád. Amúgy hol voltál egész nap?

- Hát el se hiszed téged kerestelek már végső kétségbeesésemben bementem az iskolába és hát ott voltál. Meg tegnap is egész este téged kerestelek mert megijedtem, hogy soha nem látlak többet.

- Ilyen könnyen azért nem szabadulsz tőlem és nem akartalak megijeszteni csak egy kis magányra vágytam, hogy rendbe tegyem a dolgokat.

- És sikerült?

- Hát nem.

- Oké egyszer fogom elmondani rám bármibe számíthat én mindig itt leszek neked még akkor is, ha az életed darabokra hullik a szemed láttára.

- Köszönöm ez sokat jelent.

Majd még megbeszéltük, hogy mostantól nem érdekel senki más véleménye a másikén kívül és hazamentünk. Másnap tudatosult bennem egy nagyon fontos dolog amikor a suliba megláttam hogyan néznek rám a többiek, hogy egy igaz barátom van, akibe szerelmes is vagyok, de nem mondhatom el neki mert abból akár világ vége is lehet.

Visszaemlékezés vége!

Ott ültem a faágon és csak sírtam mert nem mondhatom el neki mit érzek és ez már kikészít lelkileg. Holnap szerintem nem is megyek be dolgozni az eső meg még mindig szakad én meg a sok érzelmemmel leugrottam a tisztás közepére. Majd átváltoztam egy kilenc farkú rókává és üvöltöttem magam, ami miatt csak jobban szakadni kezdett az eső. Az egész föld beleremegett az üvöltésembe, de nem érdekelt most már semmi csak ölni akarok, hogy ne csak nekem fájjon, hanem másnak is. Ezért fogtam magam és elhagytam a falut préda után nézni, ami volt bőven mivel rá akartak törni Konohára csak megleptem őket így egy egész nagy létszámú csapatott kinyírtam. Kicsit megnyugodtam és haza felé vettem az irányt, vagyis inkább a tisztásra és még róka alakomba lefeküdtem aludni egy fa alá. Még láttam egy lila villámot az égen, de már az álom magával ragadott így nem láthattam mi volt az a villám vagy inkább ki.