Nap és a Hold tánca [NaruSasu/SasuNaru]

13. fejezet

Naruto:

Ébredésem első pillanatában még csukott szemmel feküdtem, de akkor is feltűnt valami fura, ami nem szokott lenni. Például az, hogy nem süt a szemembe a nap fénye és finom illatok terjengenek a levegőben. Szóval akkor nem lennék otthon? De nem is voltam rosszul vagy igen csak nem emlékszem rá? Jó lenne inkább kinyitni a szemeimet úgy sokkalta egyszerűbb lenne. Így is tettem és szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a saját szobámban vagyok. Akkor mégis ki van nálam, aki ezeket a dolgokat csinálta? Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból és a konyha felé vettem az irányt, ahol Sasu palacsintát evett a kezében pedig ott volt egy gyerek. Várjunk? Most akkor mégis mi van?! Miért van nála egy baba? Egyáltalán miért van nálam? Vagy mikor jött vissza a faluba?! Jobb, ha visszamegyek a szobámba! Ne, ne, ne észrevett!

- Jó reggelt Naru. Hogy aludtál?

- Miért vagy itt?!

- Ezt, hogy érted tegnap mindent megbeszéltünk nem? Csak nem meggondoltad magad?

- Nem én nem beszéltem meg veled semmit sem tegnap!

- Jól vagy Naru?

- Igen!! Nekem nincs semmi bajom, de ellenben veled, aki valamiért a konyhámban van egy gyerekkel együtt! Egyáltalán honnan van a gyerek?!

- Várj nem emlékszel semmire?

- Te meg mégis miről beszélsz?!

- Arról Naru hogy ez a gyerek a mi fiunk Fukashigi.

- Hogyan?! Ez igaz?!

- Igen miért nem emlékszel rá?

- Nem...

- Várj mi az utolsó emléked?

- Öhm azt hiszem... Nem emlékszem rá!

- Oké... Akkor mi az, ami legelőször eszedbe jut?

- Hogy az egész klánodat megölték és csak te és Itachi maradtatok életben. De ti se maradtatok a faluban, hanem elmentetek.

- Rendben Naru akkor fel kell tennem egy fontos kérdést te hány éves vagy?

- Igen erre én is kíváncsi lennék miért vagy ilyen idős? Ez valami új dzsucu?

- Egyezünk meg abban, hogy válaszolsz a kérdésemre és én is elmondom oké?

- Rendben. Tizenegy éves vagyok.

- ...

- Sasu valami baj van?

- Naru ne ijedj meg de az már tizenegy éve volt...

- HOGY MICSODA?!

- Nem tudom, de lenne egy kérdésem el tudod érni Kuramát?

- Mindjárt megpróbálom, de ugye tudod, hogy összevesztem vele tegnap?

- Ohh a rohadt életbe!

- Nem érem el Sasu.

- Oké menj és öltözz fel.

Tettem, amit kért és visszamentem a szobámba. Odamentem a ruhás szekrényem elé és amikor kinyitotta az ajtót az első dolog, amin megakadt a szemem az a hokage köpeny volt, amin rajta volt a nevem és hogy hányadik vagyok. Úristen én vagyok a hokage!! Teljesült az álmom!! A köpenyt kezembe fogva rohantam vissza Sasuhoz.

- Miért nem mondtad, hogy én vagyok a hokage?!

- Mert nem kérdezted.

- Ezt akkor is el kellett volna mondanod!