Nap és a Hold tánca [NaruSasu/SasuNaru]

17. fejezet

Tudom kicsit elhanyagoltalak benneteket miután megígértem, hogy minden pénteken frissítés várható. De ezennel van egy nagyon jó hírem! Végre ihletem lett a folytatás ügyében! Konkrétan huszonhárom fejezetnek előre meg van a vázlata, ami nagyban megkönnyíti, hogy tudjak rendszeresen fejezetet hozni. Ha van kedvetek akkor nézzetek rá a Film, Sorozat, Könyv Ajánló könyvemre. Általa talán jobban megismerhetek vagy találtok valamit, ami kedvetekre lenne. Lehet egy kicsit változott az írás módom vagy a fejezet szerkezethez való hozzáállásom remélem így is élvezhető lesz a továbbiakban. Jó olvasást és további szép napot!

Írói:

Fukashigi nemrég kelt fel a délutáni alvásából. Jugo és Suigetsu a faluban vannak éppen vásárolnak be a vacsorára. Karin van a kicsivel és éppen megetetni készülne a róka lepel még mindig rajta volt, de hirtelen eltűnt róla. Aztán a pici kék szemei, amik olyanok, mint Narutonak vörösre színeződtek el és a három kis vonal megerősödött az arca két oldalán. Karin ijedtében elejti a kezében tartott cumisüveget majd oda szaladna hozzá. De nem tudja megközelíteni az asztalt, amin a babahordozó van mert egy csakra löket hátra tolja egészen a szekrényig. Körülbelül fél óra elteltével minden visszaáll a régibe. Fukashigi olyan, mint előtte kék szemei csak úgy ragyognak és a megerősödött csíkok csak halvány vonalak lesznek ahogy a róka lepel is visszatér. Karin összeszedi magát majd újra neki áll megcsinálni a tápszert és feltakarítani az előző összetört és szétfolyt maradványát.

Naruto:

Túl közel van... De nem zavar annyira jó ahogy összeér a testünk. Érzem minden egyes lélegzetvételét és a szívének gyors ütemű verdesését. Én is így reagálok rá. Lehetséges lenne, hogy ugyanúgy éreznénk egymás iránt? Nem ez butaság mit látna bennem?! Inkább az miatt van ez mert majdnem leestem a lépcsőről. Igen ez lesz az! A derekamnál fogva szorít magához én pedig a kezeimet a mellkasán pihentetem míg mögöttem a fal van így nehezen tudnék menekülni persze ha akarnék, de nem akarok. Jó nekem itt a karjai között. Ekkor döbbenek rá arra, hogy ha kicsit közelebb hajolna vagy én hajolnék közelebb hozzá akkor csók lenne belőle. Nem ezt ki kell vernem a fejemből! De nem tudok mozdulni és a szemei, amikbe eddig tekintettem annyira vonzanak az a feketeség, ami most olyan lágyan tekint rám csak egy kicsit kellene közelebb hajolnom. Ő se bánná nem? Hiszen akkor már elengedett volna. Közelebb hajoltam hozzá megszüntetve kettőnk közti távolságot és végre ajkaink találkoztak egymással. Mielőtt lehunyhattam volna a szemeim láttam, hogy az övéi kikerekednek. Egyik kezemet a tarkójára vezettem és húztam magamhoz közelebb míg a másikkal a hajába túrtam. Tetteimre kezei szorítása erősödik a derekamon majd visszacsókolt miközben jobban a falnak passzírozott. Nem maradhatunk így sokáig a levegőhiány elválasztott minket, de nem távolodtunk el számon éreztem a forró leheletét amint a levegőt kapkodja, mint én. Nem néztem a szemébe csak lefelé a lábainkat vizsgáltam. Vajon most mit gondolhat rólam? Igaz visszacsókolt de lehet csak azért, mert megsajnált vagy valami. Jobb lett volna, ha nem teszek semmit sem és szimplán megköszönöm neki, hogy nem engedett leesni a lépcsőről majd mentem volna a dolgomra. De nem nekem ki kellett használni ezzel a tettemmel azt értem el, hogy elhagyjon engem és Fukashigit is?! Tönkre tettem nem csak az én, de a fiunk életét is! Mert ha Uchiha Sasuke egyszer valamit eldönt akkor nehezen lehet az ellenkezőjére bírni. Gondolataimból az szakított ki, hogy elengedte a derekam és helyette az arcom fogta meg kezeivel kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek. Amiben nem volt más csak szeretet? Ez meg mégis, hogy lehet? Döbbenetemben kicsit el tátottam a számat mire féloldalasan elmosolyodott majd lecsapott az ajkaimra kihasználva azt, hogy azok nyitva vannak a nyelvét is bevetette. Amit egy meglepett nyögéssel díjaztam. Nyelveink vad táncot jártak a számban, amit a levegőnk elfogyása szakított meg ekkor elvált tőlem, de homlokát az enyémnek döntve nézett a szemembe. Nem bírtam tovább muszáj megkérdeznem.