Nap és a Hold tánca [NaruSasu/SasuNaru]

14. fejezet

Helyzetjelentés!

Először is azzal szeretném kezdeni, hogy az írásbeli vizsgám sikeres volt, amit november nyolcadikán tudtam meg. Ebben a hónapban 22-én mentem belőle szóbelire 23-án pedig megtudtam az eredményt, ami nem volt éppen jó mert megbuktam. Így abba kellett hagynom a 13-dik évemet az iskolában 25-én voltam bent leszámolni. Ezért a terveim, amiket kigondoltam kicsit csúszni fognak. A lényeg, hogy tanulnom kell majd a májusi érettségire, hogy átmenjek belőle aztán munkát is kell majd találnom mert le szeretném tenni a jogosítványt és szeretnék kiadni egy könyvet, amihez szintén kell pénz. Szóval szorítsatok, hogy sikerüljön. A mai naptól kezdve szeretnék minden nap új fejezeteket hozni és akkor év végére a könyv végére is érnénk. Másodszor pedig van egy twitter fiókom a profilomon megtalálhatjátok hozzá a linket. Eddig nagyon semmi érdekeset nem posztoltam oda csak a könyveim ismertetőjét, de arra gondoltam milyen lenne, ha egy kicsit mással kapcsolatban is raknék fel dolgokat. Mint például éppen mit csinálok vagy ami eszembe jut érdekelne ez titeket, vagy inkább hanyagoljam? A döntés a tiétek. Addig is kellemes olvasást és további szép napot!

Sasuke:

Amit felébredtem a tekintettem Narut és a kicsit kereste, de nem kellett volna aggódnom mert mellettem aludtak békésen. Így kikászálódtam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt, hogy csináljak valami reggelinek valót. A hűtő előtt állva rántotta mellett döntöttem és neki is álltam az elkészítésének. Ahogy végeztem vele és mindent elő készítettem az asztalon visszamentem a szobába, ahol még mindig aludtak. El se hiszem, hogy minden rendben van és visszatértek Naru emlékei. Apropó egyáltalán hogyan tűntek el olyan jól? Majd, ha felébred ki kell derítenem! Annyi biztos, hogy Hamanasu keze van a dologban, de nem úgy volt, hogy ő retteg tőlem? Lenne neki egy segítő társa vagy ami a legvalószínűbb a Hyugák még mindig képeznek ki bérgyilkosokat. Amint az irodában leszek utána kell ennek néznem a régi iratok között. Gondolataimból Naru mozgolódása keltett fel majd nemsokára fel is ült az ágyban és rám nézett aztán pedig megszólalt.

- Mióta figyelsz minket ott az ajtóban állva? Kicsit sem ijesztő.

- Nem régóta. Arra vártam, hogy valamelyikőtök felkeljen és nem ijesztő, amit csináltam.

- Rendben akkor nem az. Mit fogunk ma csinálni?

- Mivel tegnap vissza kellett hozni téged így azt csináljuk, amit tegnap kellett volna.

- Príma.

Ez a mondat után Naru oda fordult Fukashigihez és elkezdte az arcát simogatni mire a pici mocorogni kezdet majd kinyitotta a szemeit és körülnézett. Nem értem hogyan lehet ennyire nyugodt. Amióta nálunk van egyszer se hallottam sírni. Talán valami baj lenne vele? Mi lenne, ha Sakura megvizsgálná? De ez az ötlet nem lenne jó mert Naru nem egyezne bele. Szóval akkor csak Kurama maradt, akivel beszélni tudok az aggályaimmal kapcsolatban. Arra eszmélek fel, hogy Naru mellettem áll teljesen felöltözve Fukashigivel a kezében.

- Sasu mi a baj? Nagyon csendben vagy.

- Nincs semmi baj sem csak Fukashigire gondoltam.

- Mi a baj a fiunkkal?

- Nincs vele különösebben semmi baj sem csak egy átlagos gyerekhez képest nagyon csendben van nem?

- Ez nekem is feltűnt, de tudod ő nem mondható átlagosnak így szerintem nála ez a normális.

- Rendben, ha te így gondolod. De nem lenne jobb, ha Sakura megvizsgálná?

- Nem kell neki semmilyen vizsgálat sem hiszen már meg lett egyszer vizsgálva! Legközelebb akkor engedek rajtunk kívül mást a közelében, ha nem lesznek már Hyuga bérgyilkosok!